Abszorpció

A szó a tudományos, főként fizikai és kémiai diszciplínákból került át a magyar köznyelvbe, megtartva alapvetően műszaki jellegét. Jelentősége a modern természettudományokban kiemelkedő, hiszen számos alapvető jelenséget ír le, mint például a fény vagy hang elnyelődését, a gázok folyadékokba való oldódását, vagy a tápanyagok beépülését a szervezetbe. Kulturális és társadalmi kontextusban gyakrabban használják metaforikusan, például egy kultúra vagy csoport „elnyelésére”, „asszimilációjára” utalva, bár itt gyakran keveredik a finomabb árnyalatú „asszimiláció” fogalmával.

Gyakori tévedés és félreértés forrása az „abszorpció” és az „adszorpció” szavak összetévesztése. Bár mindkettő a felvétel, magához kötés folyamatát jelöli, mechanizmusuk és kontextusuk alapvetően különbözik: az adszorpció egy felületi jelenség (pl. molekulák felületre tapadása), míg az abszorpció egy térfogati jelenség, amelyben az anyag behatol, eloszlik egy másik anyag belsejében (pl. gáz folyadékba oldódása, fény elnyelődése anyagban). A keveredést elősegíti a hasonló hangzás és a kapcsolódó jelentés, de tudományos és műszaki szövegkörnyezetben a pontos megkülönböztetés elengedhetetlen.

A szó alakja

Abszorpció. A szó főnév, amely a jelenség elnevezésére szolgál. Például: Az üveg abszorpciója a látható fénynek minimális.

Kiejtés

[ˈɒpsorpt͡sijoː]

Eredet / etimológia

A szó a latin nyelvből ered. A közvetlen forrás a latin absorptio főnév, amely az absorbere igéből származik. Az absorbere ige összetétel: az ab- (el-, eltávolítás, elvétel) és a sorbere (szívni, felszívni) igék összevonásából keletkezett, jelentése tehát „elszívni”, „elnyelni”. A latin szó a német nyelvbe került (Absorption), majd onnan a magyar nyelvbe a 19. század folyamán vándorolt át, a tudományos terminológia bővülésének idején. A magyar nyelv a német mintára alakította, a latin eredetű szótőhöz illeszkedően.

Jelentése

A szó elsődleges jelentése a fizika és a kémia területén található: anyag vagy energia (pl. fény, hő, hang, részecskék) elnyelődése, beépülése egy másik anyagba, annak térfogatán belül. Ez magában foglalja például a gázok folyadékokba oldódását, a fény elnyelődését különböző közegekben (ez az optikai abszorpció), vagy a tápanyagok felszívódását a bélrendszerben. A biológiában és az orvostudományban gyakran használják az anyagcsere folyamataival kapcsolatban. Figuratív értelemben olykor alkalmazzák teljes figyelem lekötésére, elmerülésre (pl. „A könyv olvasása teljes abszorpciót követelt”), vagy befogadásra, asszimilációra (pl. „A kisebbség abszorpciója a társadalomba”), bár ez utóbbi jelentéskörben az „asszimiláció” szó pontosabb és gyakoribb.

Stílusérték és használat

Abszorpció elsősorban formális és tudományos stílusjegyeket hordoz. Leginkább a fizika, kémia, biológia, orvostudomány, mérnöki tudományok, meteorológia, akusztika és hasonló szakterületek szaknyelvében, illetve ezekkel kapcsolatos közérthető ismeretterjesztő anyagokban, tankönyvekben találkozhatunk vele. Köznyelvi használata viszonylag ritka, és ott is inkább a szakkifejezés átvitt, gyakran kissé technikai színezetű alkalmazására korlátozódik. Nem minősül köznyelvi szónak, bár értelme általánosan érthető. Figuratív használata is megmarad inkább az írott, formálisabb nyelvterületen.

Példamondat(ok)

Az infravörös sugárzás abszorpciója a légkörben jelentősen hozzájárul a Föld felmelegedéséhez, ez az úgynevezett üvegházhatás. A tápcsatorna nyálkahártyájának sejtjei biztosítják a tápanyagok abszorpcióját a véráramba.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: felszívódás, elnyelés, felvétel (kontextustól függően), magához kötés (ritkábban, szintén kontextusfüggő).
Antonímák: emisszió (kibocsátás, pl. fény vagy hő esetén), deszorpció (az adszorpció fordított folyamata), reflexió (visszaverődés, pl. fény esetén), transzmisszió (áteresztés, átjutás, pl. fény esetén).

Változatok és származékszavak

A szóból származtatott leggyakoribb igék az abszorbeál (elnyel, felszív) és az abszorbeálódik (elnyelődik, felszívódik). Származékai közé tartozik a melléknév: abszorpciós (pl. abszorpciós spektrum, abszorpciós hűtő), valamint a főnevesült melléknév: abszorbeálás (az elnyelés folyamata). A szó része számos összetett szakfogalomnak, mint például abszorpciós együttható, abszorpciós spektroszkópia, abszorpciós hűtés, abszorpciós képesség.

Multikulturális vonatkozás

A szó szinte minden európai nyelvben megtalálható, mind a latin eredetű alakjával vagy annak közvetlen adaptációjával: angolul absorption, franciául absorption, németül Absorption, olaszul assorbimento, spanyolul absorción. Jelentése ezekben a nyelvekben is nagyon hasonló, elsősorban a fizikai-kémiai elnyelés folyamatát jelöli. A figyelem lekötésére, elmerülésre való átvitt használat szintén ismert, például az angolban („total absorption in his work”) vagy a franciában („dans un état d’absorption totale”). Az „asszimiláció” fogalmával való kapcsolat és a potenciális keveredés más nyelvekben is előfordul, különösen a társadalomtudományokban. A kiejtés természetesen nyelvről nyelvre változik, de az alap alak és jelentés meglepően konzisztens marad a tudományos diskurzusban.

Szóelválasztás	ab-szorp-ció
Rímek	funkció, akció, inováció, delegáció, misszió
Ragozás	Főnév. Alanyeset egyes szám: abszorpció. Tárgyeset egyes szám: abszorpciót. Birtokos eset egyes szám: abszorpcióé. Részes eset egyes szám: abszorpciónak. Tárgyeset többes szám: abszorpciókat. Birtokos eset többes szám: abszorpcióké. Részes eset többes szám: abszorpcióknak. Ragozása a magánhangzóra végződő főnevek mintájára történik.

Az abszorpció alapvető fizikai-kémiai fogalom, amely egy anyag (az abszorbeáló közeg) által történő anyag- vagy energiafelvételt ír le. Ez a folyamat magában foglalja, hogy a beérkező anyag (pl. gázmolekulák) vagy energia (pl. fotonok) részben vagy teljesen beépül, eloszlik az abszorbeáló közeg szerkezetébe, átalakulva (pl. fényenergia hővé) vagy kémiailag kötődve. Kulcsszerepe van a természeti jelenségek (pl. a légkör hőháztartása, a növények fotoszintézise) és számos technológiai folyamat (pl. hűtés, gáztisztítás, gyógyszerhatás) megértésében.

A fogalom lényege a passzív vagy aktív magához kötés, amely során az abszorbeáló közeg minősége vagy állapota megváltozik (pl. tömegnövekedés, hőmérséklet-emelkedés, kémiai összetétel változás). Fontos megkülönböztetni az adszorpciótól, amely nem térfogati, hanem felületi jelenség, ahol az anyag csak az abszorbeáló felületén kötődik meg. Az abszorpció tehát a behatolást, a belsejébe való eljutást és ott történő megkötést, eloszlást, átalakulást jelenti, szemben a felületre történő tapadással.