Absztrakt

Az absztrakció lényegi folyamata az érzéki világban megfigyelhető tulajdonságok mentális kiemelése és általánosítás révén történik. A filozófiában Arisztotelésztől kezdve a fogalomalkotás alapműveletének tekintik, amely lehetővé teszi az egyedi jelenségek mögött rejlő univerzális törvényszerűségek megragadását. A kognitív tudomány szerint az absztrakt gondolkodás az emberi intelligencia meghatározó képessége, mivel lehetővé teszi a közvetlen tapasztalaton túli kapcsolatok felismerését.

A 20. századi művészeti forradalom során az absztrakció a vizuális nyelvezet függetlenségének manifestumává vált. Festészetben a szín és forma önálló kompozícióját, zenében pedig a hagyományos dallam-harmónia rendszerének felbomlását jelenti. A modern matematikai absztrakció például a számfogalom kiterjesztését a konkrét mennyiségektől a halmazelmélet axiomatikus struktúrái felé. Mindezekben a területekben közös, hogy az absztrakt megközelítés a látszólagos káoszban rejlő rendszer felismerésére ösztönöz.

A szó alakja

A szó alakja: absztrakt. A szó gyakran használatos melléknévként, de főnévként is előfordul az elvont művészeti alkotásokra utalva.

Kiejtés

IPA: [ˈɒpstrɒkt]

Eredet / etimológia

A latin abstractus (elvont, elválasztott) igenevből származik, amely az abstrahere (elvonni, elválasztani) ige múlt idejű melléknévi alakja. A 18. században került a magyar nyelvbe a német abstrakt közvetítésével. Eredeti jelentése „szellemileg kiemelt, elválasztott” volt, ami a konkrét érzéki tapasztalattól való eltávolodást jelölte.

Jelentése

Filozófiai értelemben a tapasztalati valóságtól független, elméleti fogalmakra utal. Művészeti kontextusban a nem figuratív ábrázolásmódot jelöli, amely a formák, színek és kompozíciók önálló értékét hangsúlyozza. Matematikában a tiszta elméleti struktúrákat, jogi nyelvben pedig a konkrét esettől független általános szabályokat nevezik absztraktnak. Kollokviális használatban gyakran a „nehezen érthető” vagy „elvont” szinonimájaként szerepel.

Stílusérték és használat

Formális és szaknyelvi jellegű kifejezés, elsősorban tudományos, művészetelméleti és filozófiai diskurzusokban alkalmazzák. Semleges stílusértékkel bír, bár köznyelvi használata esetén néha negatív felhangot kap („túl absztrakt” = túl bonyolult). Kerülni keveredést a „kivonat” jelentésű „absztrakt” főnévvel, amelyet angol hatásra a tudományos összefoglalókra használnak.

Példamondat(ok)

Kandinszkij absztrakt kompozíciói a belső érzelmek vizuális transzformációját jelentik. Az egyetemi előadás túlságosan absztrakt maradt, hiányoztak a gyakorlati példák.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: elvont, elméleti, nem figuratív, konceptuális, teoretikus
Antonímák: konkrét, érzékletes, figuratív, realizált, kézzelfogható

Változatok és származékszavak

absztrakció (főnév): elvont fogalom vagy elvonás folyamata
absztraktum (főnév): filozófiai fogalom
absztraktivitás (főnév): elvontság minősége
absztraktizmus (főnév): művészeti irányzat
absztraktál (ige): elvon, elvont fogalommá alakít

Multikulturális vonatkozás

Az angol abstract kifejezés a művészetben azonos jelentéssel bír, ám gyakoribb a hétköznapi nyelvben („abstract idea”). A német abstrakt erőteljes filozófiai hagyományt hordoz, míg a francia abstrait a szürrealizmussal kapcsolatos konnotációkkal rendelkezik. Az orosz nyelvben („абстрактный”) gyakran pejoratív árnyalattal használják a „feleslegesen bonyolult” jelentésben. A japán „抽象的” (chuushouteki) kifejezés erősen pozitív értékelésű a művészeti és matematikai kontextusban.

Szóelválasztás	ab-sztrakt
Rímek	akt, fakt, trakt
Ragozás	absztraktabb (középfok), legabsztraktabb (felsőfok)