Adekvát

Az adekvát fogalma lényegében egy arányossági és mértéktartási elvet testesít meg. Azt jelzi, hogy egy adott dolog, cselekedet, mennyiség vagy minőség eléri azt a szintet, amely egy meghatározott cél, helyzet vagy szabvány teljesítéséhez szükséges és elegendő.

Nem feltétlenül jelent kiemelkedőt vagy tökéletest, hanem azt, ami éppen megfelel a feladatnak, a célra nézve optimális mértékű. Ez a megfelelőség gyakran implicit vagy explicit összehasonlításon alapul egy elvárással, egy szabvánnyal vagy egy ideállal.

A szó alakja

Adekvát. Ez a melléknév a magyar nyelvben is gyakran használt, latin eredetű szó, amely általában valaminek a mértékét vagy minőségét értékeli.

Kiejtés

[ɒdɛkvaːt]

a-dek-vát

Eredet / etimológia

A szó közvetlenül a latin adaequatus melléknévből származik, amelynek jelentése „egyenlővé tett”, „megfelelővé tett”, „hozzámért”. Ez a latin igei gyök, az adaequare („egyenlővé tenni”, „hozzámérni”) múlt idejű melléknévi igeneve. A magyar nyelvbe valószínűleg a német adäquat közvetítésével, vagy közvetlenül a tudományos latinból került be a 19. században, főként filozófiai és szakmai szövegek útján. A latin ad- (hozzá, -hez) és aequus (egyenlő) elemekből épül fel, így eredeti, szó szerinti jelentése „hozzáigazított az egyenlőséghez” vagy „megfelelően hozzáigazított”.

Jelentése

Az adekvát melléknév elsődleges jelentése: megfelelő, helyénvaló, kellő mértékű vagy arányos valamihez képest. Kifejezi, hogy valami eléri az elvárt szintet, mértéket vagy minőséget egy adott helyzetben, célra vagy szabványhoz képest. Formálisabb kontextusban használatos a megfelelő szó helyett, kiemelve a szükséges mérték elérését. Filozófiában és logikában (pl. Spinozánál) az adekvát fogalom egy teljes, kimerítő és helyes ismeretet vagy megértést jelöl. Szakmai nyelvezetekben (jog, közgazdaságtan, orvostudomány, neveléstudomány) gyakori, ahol az elérendő szabványokra vagy követelményekre utal (pl. adekvát ellátás, adekvát tőke, adekvát válasz). Ritkábban, de előfordul kielégítő vagy akár optimális jelentésárnyalattal is, bár ez utóbbi erősebb.

Stílusérték és használat

Az adekvát szó kifejezetten formális vagy semiformális stílusjelleget hordoz. Elsősorban írott nyelvben (szakmai szövegek, hivatalos dokumentumok, újságcikkek, esszék) és formálisabb szóbeli kommunikációban (előadások, viták, szakmai megbeszélések) használatos. Nem tipikus a nagyon laza, hétköznapi beszédben, ahol inkább a megfelelő, elég, rendben van vagy jó szavakat részesítik előnyben. Stílusértéke értékelő, de objektívabb és mérsékeltebb, mint az excellens vagy a tökéletes, inkább a szükséges minimum vagy az elvárt szint teljesülését hangsúlyozza. A túlzott vagy indokolatlan használata affektáltságot, mesterkéleltséget közvetíthet.

Példamondat(ok)

A vizsgálathoz adekvát mintavételi módszert kell alkalmazni, hogy reprezentatív eredményt kapjunk. A vállalatnak biztosítania kell adekvát védelmi intézkedéseket az adatvédelmi kockázatok ellen, a törvényi előírásoknak megfelelően.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: megfelelő, kellő, elegendő, helyénvaló, illő, mértéktartó, arányos, helytálló, alkalmassá tett, kielégítő (bizonyos kontextusokban), elfogadható (bizonyos kontextusokban).

Antonímák: nem megfelelő, alkalmatlan, nem kellő, kevés, elégtelen, túlzó, aránytalan, inadekvát, alulról értékelt (pl. pénzügyben), túlértékelt (pl. pénzügyben).

Változatok és származékszavak

Az adekvát melléknévnek nincsenek gyakori képzős származékai a mindennapi nyelvhasználatban. Az inadekvát (ejtése: [inɒdɛkvaːt]) az általánosan használt tagadó ellentétpárja, jelentése: nem megfelelő, alkalmatlan, elégtelen. Ritkábban, főként szakmai vagy tudományos szövegekben előfordul a főnévi származék, az adekvátság (vagy adekváció, bár ez utóbbi nagyon ritka), jelentése: a megfelelőség, a kellő mérték, a helytállóság minősége. Az adekvál ige nem használatos a magyar nyelvben.

Multikulturális vonatkozás

Az adekvát szó közös európai lexikai örökség, számos nyelvben megtalálható hasonló formában és jelentéssel. Az angol adequate ([ˈæd.ə.kwət]) jelentése szorosan megegyezik a magyarral: elegendő, elfogadható mértékű vagy minőségű. A német adäquat ([adɛˈkvaːt]) szintén a megfelelő, kellő, helyénvaló jelentést hordozza, és ugyanúgy inkább formálisabb regiszterben használatos. Az orosz адекватный ([ɐdɨˈkvatnɨj]) jelentése szintén megfelelő, de erősebb mellékzöngéje is lehet: megértő, helyes, normális (pl. адекватный человек – ésszerű, normális ember), ami a magyar szóhasználatban nincs jelen. A francia adéquat ([a.de.kwa]) és az olasz adeguato ([a.deˈɡwa.to]) jelentése is alapvetően megegyezik a magyarral: megfelelő, illő. A jelentésbeli különbségek minimálisak, a fő eltérések a stílusértékben és a gyakoriságban mutatkoznak az egyes nyelveken belül.

Szóelválasztás	A-dek-vát
Rímek	belelát, renegát, rezedát, dekát, belát, lekvár
Ragozás	Melléknév. Ragozása a magas hangrendű -t végző melléknevek mintájára történik. Alanyeset egyes szám: adekvát (férfi), adekvát (nő), adekvát (semleges). Tárgyeset egyes szám: adekvát (férfit), adekvát (nőt), adekvát (semlegest). Többes szám alanyeset: adekvátak (férfiak), adekvátak (nők), adekvátak (semlegesek).

Az adekvát használata mindig egy értékelést, egy viszonyítást foglal magában. Megállapítása függ a kontextustól, a szubjektív vagy objektív mércéktől, és a kultúrális normáktól. Ami egy helyzetben adekvát, az más körülmények között lehet elégtelen vagy éppen túlmértékű. A szó jelentősége a modern, szabványokra és minőségbiztosításra épülő világban nőtt, ahol a folyamatosan megkívánt „megfelelőség” kulcsfontosságúvá vált a szakmai, gazdasági és társadalmi élet számos területén.