Agitáció

Az agitáció fogalma mélyen gyökerezik a magyar történelmi és politikai lexikonban, elsősorban a 20. század forradalmi mozgalmaival, különösen a munkásmozgalommal és a szocialista rendszer ideológiaterjesztő gyakorlatával hozható összefüggésbe. A politikai agitáció mint tevékenység gyakran a tömegek érzelmeinek felkorbácsolását, a közhangulat befolyásolását célozta meg, sokszor egyszerű, ismétlődő üzenetekkel. Ez a konnotáció máig erőteljesen jelen van a szó használatában, bár jelentése messze túlmutat a pusztán politikai tartományon.

Gyakori félreértés, hogy az agitációt kizárólag negatív, destabilizáló tevékenységként értelmezik, vagy csak a politikai szférára korlátozzák. Valójában a szónak lényeges, semleges orvosi-jogi vonatkozása is van, ahol az idegrendszeri túlizgalom, belső nyugtalanság állapotát jelöli. Egy másik tévhit, hogy az agitáció mindig tudatos, külsőleg irányított folyamat lenne, holott a belső, pszichés eredetű nyugtalanság is teljes joggal nevezhető így. A szó használatakor fontos a kontextus figyelembe vétele a pontos értelmezés érdekében.

A szó alakja

Agitáció a szó alapszótári alakja, főnévként használatos. Például: Az agitáció hatására a tömeg egyre nyugtalanabb lett.

Kiejtés

IPA: [ˈɒɡitaːt͡sijoː]

Eredet / etimológia

Az agitáció szó a latin nyelvből ered. Közvetlenül a latin agitatio (mozgás, hajtás, izgatás) főnévből származik, mely maga az agitare (mozgatni, hajtani, ingatni, izgatni) igéből képeződött, ez pedig az agere (cselekedni, hajtani, űzni) igéhez kapcsolódik. A magyar nyelvbe valószínűleg a német Agitation szón keresztül került be a 19. század folyamán, az akkoriban erősödő politikai és társadalmi mozgalmak idején, először szintén a politikai cselekvés, tömegek mozgósítása jelentésében.

Jelentése

Az agitáció szónak két fő jelentése van a magyar nyelvben. Először, a politikában és a közéletben: szándékos tevékenység, amelynek célja meggyőzni, befolyásolni, felkorbácsolni a közvéleményt vagy egy csoportot, gyakran érzelmekre hatva, egyszerű és hatásos üzenetekkel, a népszerűsítés, a mozgósítás vagy a tömegindítás érdekében. Másodszor, az orvostudományban, a pszichológiában és a jogban: kóros mértékű idegrendszeri izgalom, nyugtalanság, belső feszültség vagy izgatottság állapota, amely fizikai tünetekkel (pl. izomfeszülés, nyugtalan mozgás) is járhat, és amely lehet önmagában álló zavar vagy más betegség (pl. demencia, mérgezés, elvonási tünet) tünete. Colloquialisan a szó gyakran használatos általános nyugtalanság, izgatottság, idegesség kifejezésére is.

Stílusérték és használat

Az agitáció stílusértéke és regisztere jelentősen függ a használati kontextustól. A politikai értelemben gyakran pejoratív vagy kritikus felhangú, különösen a demagógia vagy a félrevezetés gyanúját keltő tevékenységekre utalva. Hivatalosabb, elemző szövegekben (történelem, politikatudomány) azonban semleges, leíró jellegű is lehet. Az orvosi-jogi értelemben teljesen semleges, szakszerű terminus. Az általános, hétköznapi használatban (pl. „Nagyon nagy az agitációm.”) inkább középhaladó vagy köznyelvi regiszterű, némi drámaisággal vagy hangsúlyozással él. A szó maga formálisabb hangvételű, ritkább a nagyon laza beszédben.

Példamondat(ok)

A párt aktivistái hetek óta folytatnak intenzív agitációt a kisvárosban, hogy szavazatokat gyűjtsenek a közelgő választásokra.

A beteg éjszaka erős agitációt mutatott, folyamatosan kiabált és nem maradt nyugton, ami az agyi vérzésre utaló aggodalmas jel volt.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: felkorbácsolás, buzdítás, propaganda, uszítás (erősen pejoratív), propagálás, népszerűsítés, mozgósítás, (orvosi) nyugtalanság, idegesség, izgatottság, feszültség, rettegés (intenzívebb).

Antonímák: nyugalom, béke, lecsendesülés, megnyugvás, higgadtság, apátia (közömbösség, passzivitás), letargia (közönyös tunyaság).

Változatok és származékszavak

Agitál (ige): 1. Tömegeket igyekszik befolyásolni, felkorbácsolni, meggyőzni (pl. „A szónok hevesen agitált a térség függetlenségéért.”). 2. Nyugtalanná tesz, idegesít, felizgat (pl. „Ez a gondolat régóta agitálja.”). 3. (Ritkább, régebbi) Mozgat, felkavar (pl. „A szél agitálta a vizeket.”). Agitátor (főnév): Olyan személy, aki szándékosan tömegeket próbál befolyásolni, felkorbácsolni, gyakran politikai vagy társadalmi célból. Agitatív (melléknév): Felkorbácsoló, izgató, nyugtalanságot keltő hatású (pl. „Agitatív beszéd”, „Agitatív gyógyszer”). Agitációmentes (melléknév): Nyugalommal járó, nyugalmat hozó, nyugtató.

Multikulturális vonatkozás

Az agitáció szó latin gyökere miatt számos európai nyelvben megtalálható hasonló formában és jelentésben. Az angol agitation jelentése szélesebb: jelenthet politikai törekvést vagy nyomást (pl. „agitation for reform”), de nagyon gyakran használják a fizikai keverést, kavargatást (pl. „agitation of the mixture”) és a pszichés nyugtalanságot is. Az angol szó semlegesebb, kevésbé kötődik automatikusan a negatív politikai konnotációhoz, mint a magyar. A német Agitation jelentése nagyon hasonló a magyarhoz, erős politikai és ideológiai felhanggal, bár az orvosi jelentés is jelen van (Unruhe, Erregung). Az orosz агитация (agitácija) szinte kizárólag a politikai tömeghatást, propagandát jelöli, és ez volt a domináns jelentése a szovjet időszakban. A francia agitation hasonló az angolhoz, jelenthet politikai mozgalmat, társadalmi nyugtalanságot és fizikai vagy pszichés izgalmat is. A kiejtés és a hangsúly természetesen nyelvenként eltérő.

Szóelválasztás	A-gi-tá-ció
Rímek	ázsió, Márió, náció, dió, trió, bicó, defláció, donáció, dotáció, aberráció, agitáció, aspiráció, adminisztráció, agglomeráció