Ambíció

Az ambíció fogalma a magyar kultúrtörténetben és társadalmi diskurzusban kettős, néha ellentmondásos megítélés alá esett. A történelmi tapasztalatok – a nemesi lázadások, a hatalmi harcok vagy a túlzott személyes törekvések negatív következményei – gyakran árnyékot vetettek a szó pozitív értelmezésére, összekapcsolva azt önzés, hatalomvágy vagy erkölcstelen vágyakozás képzetével. Irodalmilag is visszatérő motívum, megjelenve a nemzeti romantikában a nemzeti feltámadás vágya formájában is, de egyaránt feltűnik a kritikus realizmus műveiben az egyéni siker mániákus hajszolásaként is. Gyakori tévedés az ambíciót kizárólag anyagi vagy társadalmi előmenetelre, pozícióra való vágyként értelmezni, vagy összetéveszteni a puszta álmodozással, anélkül, hogy az erőfeszítést és kitartást magában foglalná.

Egy elterjedt félreértés az ambíció szükségszerű negatív morális töltésűnek tekintése, mintha az önzetlenséggel és alázattal összeegyeztethetetlen lenne. Ez a szűk látásmód figyelmen kívül hagyja, hogy az ambíció – mint belső hajtóerő – alapvető fontosságú lehet jelentős társadalmi vagy kulturális eredmények eléréséhez, tudományos áttörésekhez vagy művészi alkotásokhoz. A mindennapi nyelvhasználatban gyakran előfordul, hogy a szót túlságosan is laza módon alkalmazzák bármilyen, akár jelentéktelen vágy vagy cél kifejezésére, elmosva ezzel az eredeti, intenzív és hosszú távú célkitűzésekre utaló jellegét. Fontos különbséget tenni a konstruktív, fejlődést szolgáló ambíció és a destruktív, mániákus becsvágy között.

A szó alakja

Ambíció – Ez a főnév a szó alap- vagy szótári alakja, amelyet többes számban (ambíciók) és birtokos esetben (ambíciója, ambíciói) is használunk.

Kiejtés

[ˈɒmbiːt͡sijoː]

Eredet / etimológia

Az ambíció szó közvetlenül vagy közvetve a latin ambitio főnévből származik, melynek eredeti jelentése „körbejárás” (a latin ambire igéből, ahol ambi- ‘körül’ és ire ‘menni’). Az ókori Rómában ez a szó a tisztségre pályázók gyakorlatára utalt, akik körbejárták a Forumot, próbálva szavazatokat és támogatást szerezni maguknak. Ez a tevékenység idővel a hatalom, tekintély vagy tisztség iránti erős vágy, a tisztségre való általános törekvés jelentésköréhez kapcsolódott. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a német Ambition vagy a szláv nyelveken keresztül (pl. cseh ambice, szlovák ambícia, lengyel ambicja) került a 18-19. század fordulóján, amikor az abszolutista és felvilágosult uralkodók ambícióiról, a nemzeti mozgalmak ambícióiról írtak.

Jelentése

Az ambíció alapvetően két, egymással szorosan összefüggő jelentéskörrel bír. Elsősorban egy erős, hosszú távú vágyat vagy törekvést jelent valamilyen nagyobb, jelentős célt, eredményt, státuszt, hatalmat, hírnevet vagy siker elérésére irányulva. Ez a vágy általában magában foglalja a kitartást, az elkötelezettséget és a szükséges erőfeszítés vállalását (pl. Karrierambíciói vannak, Ambíciója, hogy orvos legyen). Másodszor, a szó gyakran magára a magas szintű célt, az elérni kívánt pozíciót vagy eredményt is jelöli (pl. Az ő ambíciója a miniszteri szék volt). A szó használata nem korlátozódik kizárólag a munka- vagy karrierterületre; alkalmazható művészeti, sportolói, tudományos vagy akár személyes fejlődési célokra is. Figyelemre méltó, hogy a jelentés tartalma erősen függ a kontextustól és a beszélő attitűdjétől: pozitív színben a nagyratörő törekvést, előrehaladást, fejlődést jelenti, míg negatív konnotációban a túlzott becsvágyat, önzésre épülő hatalomvágyat, vagy irreális, álmodozó vágyakat sugallhat.

Stílusérték és használat

Az ambíció szó semleges stílusértékű, megfelelően használható formális és közvetlenebb, informálisabb kontextusokban egyaránt. Széles körben alkalmazzák az irodalomban, a sajtóban, a közéleti diskurzusban, az üzleti világban és a mindennapi beszédben. Formálisabb helyzetekben (pl. tudományos tanulmányok, politikai elemzések, vállalati stratégiai dokumentumok) gyakran jelenik meg az egyének, csoportok, intézmények vagy akár nemzetek hosszú távú célkitűzéseinek, törekvéseinek leírására. Közvetlenebb beszédben vagy írásban is gyakori, bár itt néha helyettesíthető olyan kifejezésekkel, mint nagy álom, nagy cél, törekvés, vagy akár a becsvágy is (utóbbi már inkább negatív árnyalatú). A szó árnyalata – pozitív vagy negatív – nagyban függ a mondat szerkezetétől, a melléknevektől (nagy ambíció, mérhetetlen ambíció, szerény ambíció, nemes ambíció) és az egész beszédhelyzettől.

Példamondat(ok)

Fiatal korától fogva hatalmas ambíció hajtotta, hogy saját céget alapítson és a szakma élvonalába kerüljön.
A politikus ambíciói végül összeütközésbe kerültek a párt közös érdekeivel, ami súlyos belviszályhoz vezetett.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: törekvés, becsvágy, vágy(akozás), cél(tudatosság), igyekezet, szándék, vágyódás, vágyálom, nagyratörés (negatívabb), hatalomvágy (főleg negatív, ha a hatalomra összpontosít).
Antonímák: közöny, apátia, önelégültség, tétlenség, kedvtelenség, vágyatlanság, alázat (bizonyos kontextusokban, mint az ambíció hiánya, nem feltétlenül ellentét).

Változatok és származékszavak

Az ambíció főnévből származik a leggyakoribb származék, a melléknév: ambiciózus (ritkábban használatos formája: ambíciózus), jelentése: nagy törekvésekkel rendelkező, nagyratörő, becsvágyó. Ennek többes száma és birtokos ragozása is lehetséges (ambiciózusak, ambiciózus célok, ambiciózus tervei). További származékok léteznek, de jóval ritkábbak a mindennapi nyelvhasználatban: ambiciózusan (határozószó, pl. ambiciózusan tervezett), ambicionalitás (inkább szaknyelvi, pszichológiai fogalom, az ambíció mint jellemvonás minősége). A szó szótári alakjának (ambíció) többes száma: ambíciók.

Multikulturális vonatkozás

Az ambíció latin eredetű szó, így számos európai nyelvben közeli rokonai találhatók, jelentésük és használatuk is nagyban hasonló. Az angol ambition [æmˈbɪʃ.ən], a francia ambition [ɑ̃.bi.sjɔ̃], a spanyol ambición [am.biˈθjon] vagy [am.biˈsjon], és az olasz ambizione [am.bitˈt͡sjoː.ne] mind közvetlenül a latin ambitio-ból erednek, és hasonló kettős jelentést hordoznak: az erős vágyat/szándékot és magát a célt is. A német Ambition [ambiˈt͡si̯oːn] szintén közvetlen átvétel, bár a mindennapi nyelvben a Ehrgeiz (szó szerint: becsvágy) használata gyakoribb. A szláv nyelvekben (pl. orosz амбиция [ɐm⁽ʲ⁾ˈbʲit͡sɨjə], lengyel ambicja [amˈbʲit͡sja]) a szó jelentése gyakran erősebb negatív árnyalatot kap, inkább a túlzott önhittséggel vagy méltatlansággal párosuló vágyat, a „túl magasra törést” jelenti, bár ez sem abszolút. A konnotációk tehát a kultúránként változhatnak: míg az angolszász és román nyelvekben gyakran pozitívabb vagy semlegesebb a hangulat (különösen az üzleti életben), addig néhány kontinentális európai kultúrában könnyebben kapcsolódhat az önzéshez vagy a túlzott vágyakozáshoz, bár ez az utóbbi évtizedekben változóban van.

Szóelválasztás	Am-bí-ció
Ragozás (E/3)	Ambíció – Ambíciót – Ambícióval – Ambícióért; Tsz: Ambíciók – Ambíciókat – Ambíciókkal – Ambíciókért

Az ambíció lényegében az emberi lélek egyik alapvető mozgatórugója, amely az egyént vagy közösséget a jelenlegi állapot túllépésére, a képességek és lehetőségek határainak feszegetésére, új és magasabb célok elérésére ösztönzi. Ez a belső tűz, a „mi lenne, ha…” kérdés energiaként való megtestesülése képes életre szóló munkát, hősiességre méltó kitartást és jelentős eredményeket szülni. Az ambíció nélkül a személyes fejlődés, a tudomány haladása, a művészetek virágzása, sőt a társadalmi átalakulások is elképzelhetetlenek lennének; ez az erő hajtja előre az emberiséget.

Azonban az ambíció lényege mélyen dialektikus: ugyanaz a hajtóerő, amely építő erővé válhat, könnyen átcsaphat pusztító mániává, ha nem kíséri önkritika, etikai iránytű és a környezettel, másokkal való összhang tudata. Az önző ambíció, amely mások rovására, erkölcsi kompromisszumok árán vagy a valóságérzék teljes elvesztésével hajszolja a céljait, gyakran vezet elcsalatkozásokhoz, magányhoz és végül önmaga lerombolásához. A pozitív ambíció és a destruktív mániákus becsvágy közötti vékony vonal meghúzása, az ambíció mértéktartó és értékalapú irányítása jelenti az egyén és a közösség számára egyaránt az igazi kihívást és a felelős életművészet egyik alapkövét.