Ampulla

Ampulla szó a történelmi, vallási és orvosi nyelvhasználat találkozásánál foglal helyet. Legszemléletesebb jelentésében az ókori és középkori szent olajok, vízek, vagy ereklyék őrzésére szolgáló, gyakran domborművekkel díszített, kétfülű kis palackot vagy lombikot jelöli. Ezek a tárgyak, például a zarándokok által hozott „ampullák”, mint a híres Canterbury-i példányok, jelentős vallási és kulturális szimbólumokká váltak, egyfajta kézzelfogható kapcsolatot teremtve a szent helyekkel. Gyakori tévhit, hogy az ampulla kizárólag vallási tárgyra vonatkozik, vagy hogy minden ilyen kis edény automatikusan ampulla, holott a forma és a kontextus döntő jelentőségű.

A szó jelentéskörének másik, lényegesen eltérő területe az anatómia és az orvostudomány. Itt az ampulla olyan természetes anatómiai képződményt, egy tágult, lombik alakú csővéget vagy üreget nevez, amelyben különböző testnedvek gyűlnek össze vagy tárolódnak átmenetileg, mielőtt tovább folynának. Ez a jelentés teljesen elszakad a kézzel készített edény fogalmától, bár a formai hasonlóság nyilvánvaló. Néhol előfordulhat, hogy a szót tévesen összekeverik az „ampul” (injekciós oldat kis üvege) vagy az „ampulla” (egyfajta tengeri csiga) szavakkal, de ezek teljesen különböző fogalmak.

A szó alakja

A szó alap- vagy szótári alakja: Ampulla. Ez a főnév ragozás nélküli, egyes számú, alanyesetben álló formája. Az ampulla szó latin eredetű nemzetközi szakkifejezés, amelynek alakja a magyar nyelvben is változatlan maradt.

Kiejtés

Az „ampulla” szó magyar kiejtése a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) szerint: [ˈɒmpulːɒ].

Magyar hangzása megközelítőleg: ÁM-pul-la, a hangsúly az első szótagon van, és az „ll” megnyújtott „l”-ként (geminátaként) hangzik, bár ez a finomság gyakran elmarad a hétköznapi beszédben.

Eredet / etimológia

Az „ampulla” szó közvetlenül a latin ampulla főnévből származik, amelynek jelentése „kis palack”, „korsócska” vagy „kis lombik”. Ez a latin szó maga az amphora („korsó”, „nagy kétfülű edény”) kicsinyítő képzős (-ulla) származéka. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a német (Ampulle) vagy a francia (ampoule) nyelv közvetítésével került, elsősorban a vallási, régészeti és később az orvosi szaknyelv útján. Az átvétel időpontja a középkorra vagy a kora újkorra tehető.

Jelentése

Az „ampulla” szónak a magyar nyelvben két fő jelentésköre van:
1. Régészeti, vallási, művészettörténeti jelentés: Kétfülű, hordozásra alkalmas, kis méretű (általában üveg- vagy fémből készült) palack vagy lombik, amelyet az ókorban és a középkorban szent olajok (pl. keresztelőolaj), szent víz, vagy ereklyék (pl. vérmártírok vére) tárolására és szállítására használtak. Ezek gyakran díszítettek, zarándokjelvényként is szolgáltak.
2. Anatómiai és orvosi jelentés: Lombik alakú, tágult csővégi rész vagy üreg különböző testüregekben és vezetékekben, ahol testnedvek gyűlnek össze. Legismertebb példa a Vater-ampulla (ampulla hepatopancreatica), ahol a hasnyálmirigy fővezetéke (ductus pancreaticus) és az epevezeték (ductus choledochus) egyesül a patkóbélbe (duodenum) nyílás előtt. További példák: ductus deferens ampullája (ondóvezető tágulata), rectalis ampulla (végbéltágulat).

Stílusérték és használat

Az „ampulla” szó kifejezetten szakkifejezésnek vagy művelt, tudományos, történelmi stílusjegyeket hordozó szónak tekinthető. A vallási, régészeti vagy művészettörténeti kontextusban művelt, akadémikus hangvételű. Az anatómiai és orvosi használatban szigorúan szakmai, formális terminus. A hétköznapi, köznyelvi kommunikációban rendkívül ritkán fordul elő, és ha mégis, akkor is inkább a művelt beszédre jellemző. Nem használatos tréfás, szleng vagy pejoratív értelemben.

Példamondat(ok)

A régészek számos ókori, üvegből készült ampullát találtak a zarándokút mentén, amelyek valószínűleg szent olajat tartalmaztak. A sebész szakszerűen megnyitotta a Vater-ampullát, hogy eltávolítsa a benne lévő epekőket.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: palack (főleg a régészeti jelentésben, bár kevésbé specifikus), lombik (főleg a formai hasonlóság alapján, de jelentéseltérő), edény (nagyon általános), tartály (nagyon általános), tágulat (anatómiai jelentésben). Megjegyzés: Az anatómiai jelentésben gyakran konkrét szakkifejezések használatosak (pl. Vater-ampulla, rectalis ampulla), amelyeknek nincs igazi szinonimája. Az orvosi injekciók üvegcséjét jelentő „ampul” NEM szinonima.
Antonímák: Kifejezett antonima nincs, mivel a fogalom specifikus. A jelentésköröktől függően elvontan: keskeny rész, egyenes cső, szűkület (anatómiai tágulattal szemben); nagy edény, hordó (a kis méretű palackkal szemben).

Változatok és származékszavak

Az „ampulla” szó a magyar nyelvben kevés származékot és változatot képez. A legfontosabbak:
Többes szám: ampullák
Birtokos ragokkal: ampulláé (egyé), ampulláké (többé); ampullánk, ampullátok, ampullájuk; stb. (birtokos személyragokkal)
-i képzős melléknév: ampullás (pl. ampullás gyulladás = az ampullában lezajló gyulladás, főleg orvosi szaknyelvben). Nincs igényes igeképző vagy más jelentősen eltérő jelentésű származéka a magyar nyelvben.

Multikulturális vonatkozás

Az „ampulla” latin eredete miatt számos európai nyelvben megtalálható hasonló alakban és jelentésben. Az angol nyelvben (ampulla, [æmˈpʊlə]) elsősorban az anatómiai jelentés (pl. hepatopancreatic ampulla) és a történelmi/vallási kis palack jelentése dominál, bár ez utóbbi inkább régies vagy szakmai. Az olasz (ampolla, [amˈpɔlla]) és a spanyol (ámpula, [ˈampula]) inkább a történelmi/vallási edényt jelöli, de az olaszban jelentése kiterjed a buborékra (bolla) és az égési hólyagra is. A német nyelvben (Ampulle, [amˈpʊlə]) a leggyakoribb jelentés az injekcióhoz használt kis üvegcső (ami magyarul „ampul”), míg az anatómiai és történelmi jelentés szintén jelen van, de kevésbé közismert. A francia (ampoule, [ɑ̃pul]) hasonló a némethez: elsődleges jelentése az injekciós üvegcső, másodlagosan az izzólámpa izzószála, és csak harmadikként az ókori palack vagy az anatómiai tágulat. Ez a jelentéskülönbség hangsúlyozza, hogy a magyar „ampulla” jelentése legközelebb az angolhoz és a latin eredetihez áll.

Szóelválasztás

Am-pul-la

Ragozás

Egyes szám: ampulla (alanyeset), ampullát (tárgyeset), ampullának (részeshatározó eset), ampullával (eszközhatározó eset), ampulláért (célhatározó eset), ampullában (helyhatározó belül eset), ampullán (helyhatározó rajta eset), ampulláig (határozói eset), ampullaként (eszközhatározói eset), ampullául (eszközhatározói eset), ampullához (hozamlényhatározói eset), ampullából (elhatározói eset), ampulláról (elhatározói eset), ampullától (elhatározói eset). Többes szám: ampullák (alanyeset), ampullákat (tárgyeset), ampulláknak (részeshatározó eset), ampullákkal (eszközhatározó eset), ampullákért (célhatározó eset), ampullákban (helyhatározó belül eset), ampullákon (helyhatározó rajta eset), ampullákig (határozói eset), ampullákként (eszközhatározói eset), ampullákhoz (hozamlényhatározói eset), ampullákból (elhatározói eset), ampullákról (elhatározói eset), ampulláktól (elhatározói eset).

Az ampulla fogalma tehát egy jellegzetes példája annak, hogy egyetlen szó hogyan képes két, látszólag távoli jelentéskörben is működni, miközben a közös gyökér – a lombik alak – összekapcsolja őket. Az ókori és középkori kis palack formája egyértelműen megjelenik az emberi test bizonyos anatómiai szerkezeteinek leírásában is. Ez a forma-funkció kapcsolat teszi a szó használatát logikussá mindkét területen, bár az alkalmazás kontextusa teljesen eltérő.

Az ampulla mint fogalom tehát hídként szolgál a múlt szakrális tárgyai és a modern orvostudomány pontos anatómiai leírásai között. Bár jelentései különböznek, mindkét használat a tágulás, a gyűjtés és egy átmeneti tárolás gondolatát hordozza – legyen szó szent olajról egy zarándok útján vagy a belebe ömlő epe és hasnyállé anyagáról. Ennek a kettősségnek a megértése kulcsfontosságú a szó teljes körű és pontos alkalmazásához a magyar nyelvben, különösen tekintve, hogy mindkét jelentés aktívan él a saját szakterületén.