Bigámia

A bigámia fogalma az emberiség társadalmi fejlődésének hosszú története során jelentős kultúrákban és jogrendszerekben megjelent, gyakran összefonódva a házasság intézményének változó értelmezésével. Történelmi szempontból egyes ókori társadalmakban (például Mezopotámia, ókori India) a többnejűség elfogadott formája volt, ám a monogám házasság kialakulásával a nyugati jogban a bigámia bűncselekménnyé vált. Irodalmi vonatkozásait tekintve gyakran tragikus konfliktusok forrásaként jelenik meg, mint Georges Simenon krimijeiben vagy Thomas Hardy regényeiben, ahol a titkos kettős élet erkölcsi és lélektani összeomlást eredményez. Gyakori tévedés, hogy a bigámia kizárólag férfiakra vonatkozik, holott női elkövetők is előfordulnak, valamint sokszor összetévesztik a poligámiával, amely egy vallásilag vagy kulturálisan legitimált több házastársi kapcsolatot jelent.

A jogi és társadalmi megítélése országonként jelentősen eltérő: míg a legtöbb európai országban súlyos büntetőjogi következményekkel jár, addig egyes afrikai és ázsiai régiókban a többnejűség törvényes keretek között gyakorolt formái nem minősülnek bigámiának. Tévhit továbbá, hogy a bigámia kizárólag hivatalos házasságkötést igényelne, holott a gyakorlatban gyakran egyik kapcsolat sem jogszerű, vagy csak egyik van anyakönyvezve. A fogalom gyakran előfordul a közbeszédben metaforaként is, például olyan helyzetek leírására, amikor valaki két egymásnak ellentmondó elkötelezettséget próbál fenntartani, mint például a munka és a család terén.

A szó alakja

A szó alapalakja: bigámia. A kifejezés a magyar nyelvben főnevekként ragozható, és a társadalomtudományi, valamint jogi szaknyelv meghatározó része. Például: A bíróság a vádlottat a bigámia bűntette miatt ítélte el.

Kiejtés

IPA: [ˈbiɡaːmiʲɒ]

Eredet / etimológia

A szó a latin bigamia kifejezésből származik, amely maga a görög nyelvből ered: a bi- előtag (jelentése ’kettő’) és a gamos (’házasság’) összetételéből. A magyar nyelvbe valószínűleg a 19. századi jogi reformok idején került be a német Bigamie közvetítésével. Eredeti, szó szerinti jelentése „kettős házasság”. A latinban egyházi jogi terminus volt, amely a kétszer házasodott papok helyzetére utalt.

Jelentése

Jogi szempontból a bigámia olyan bűncselekményt jelöl, amelyben egy személy egyszerre két törvényesen érvényes házasságban él, miközben az első házasság fennállása alatt új házasságot köt. Szélesebb értelemben, társadalomtudományi kontextusban, bármilyen szándékos kettős házastársi kapcsolat fenntartására utal, függetlenül a jogi formáktól. Kollokviális használatban gyakran jelöli két párhuzamosan futó, komoly kapcsolat titkolt fenntartását is, akár az egyik hivatalosan nem is házasság. Vallási szövegkörnyezetben (főleg katolikus kánonjogban) régebben a kétszer nősült vagy férjhez ment egyének különleges státusára utalt.

Stílusérték és használat

A szó kizárólag formális vagy szaknyelvi regiszterben használatos, elsősorban jogi, szociológiai vagy bírósági kontextusban. Semleges stílusértékkel bír, bár a tárgyalt jelenség miatt gyakran negatív konnotációt hordoz. Tiltakozó vagy erkölcsi elítélő hangnemmel párosulhat közírói vagy publicisztikai szövegekben. Mindennapi, laza beszédben ritkán fordul elő, helyette a „két házasságban élés” vagy a „kettős élet” szófordulatokat részesítik előnyben.

Példamondat(ok)

A rendőrség bigámia gyanújával tartóztatta le a férfit, miután kiderült, hogy Budapesten és Szegeden is anyakönyvezett felesége van.
Bár Anna csak polgári esküvőt tartott Jánossal, az első, egyházi házassága miatt bigámia vádjával szembesült.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: kettős házasság, bigámikus viszony

Antonímák: monogámia, egynejűség, egyedülállóság

Változatok és származékszavak

Bigámista: főnév, aki bigámiát követ el (pl. „A bigámistát három év börtönre ítélték”).
Bigámikus: melléknév, a kettős házasságra jellemző (pl. „Bigámikus kapcsolat”).
Bigámiaellenes: összetétel, a bigámia elutasítását kifejező (pl. „Bigámiaellenes törvényhozás”). A szó nem képez igét vagy határozószót a magyar nyelvben.

Multikulturális vonatkozás

Az angol bigamy (kiejtés: [ˈbɪɡəmi]) jelentése megegyezik a magyarral, de tágabb köznyelvi használatban utalhat bármilyen párhuzamos hosszútávú kapcsolatra. A német Bigamie kifejezés kizárólag jogi terminus. Franciaul (bigamie) erősen pejoratív, erkölcsi megvetést fejez ki. Az arab nyelvű országokban a tazwij thani (második házasság) nem minősül bűncselekménynek, ha az iszlám jogszabályok szerint történik (pl. első feleség engedélyével), így ott a fogalom kulturális konnotációja alapvetően eltérő.

Szóelválasztás	bi-gá-mia
Ragozás	bigámiá- (többesszám: bigámiák, birtokos eset: bigámiáé, részes eset: bigámiának)

A bigámia lényege nem pusztán a formális aktusok sokaságában rejlik, hanem abban a tudatos csalásban, amely a házastársi hűség intézményesült kereteit aláássa. Jogi definíció szerint feltételezi, hogy mindkét kapcsolat olyan formális szerződés, amelyet a hatóságok előtt kötöttek meg, és amelynek jogaik és kötelezettségeik a törvény szerint fennállnak. Ez különbözteti meg a poligámiától, ahol a társadalmi vagy vallási norma szerint több házastársi kapcsolat lehet legitim, és a résztvevők tudomásával történik.

A fogalom filozófiai rétege az emberi kapcsolatok hitelességét és a társadalmi szerződésekben való bizalom kérdését érinti. Tágabb értelmezésben a bigámia jelképes síkon is értelmezhető, mint a modern ember gyakran érzett „többszörös énje”, amely különböző társadalmi szerepek közötti feszültséget testesíti meg. A kettős élet motívuma azonban mindig a titok és a megtévesztés súlyát hordozza, megkülönböztetve a nyíltan konszenzuális nem-monogám kapcsolatoktól, amelyek etikailag és jogilag más kategóriába tartoznak.