Bipoláris

A bipoláris zavar, mint klinikai fogalom, a pszichiátria és a klinikai pszichológia területén jelentős fejlődésen ment keresztül a 20. század második felében. Korábban gyakran összekeverték a skizofréniával vagy egyszerűen „mániás-depresszív betegségként” emlegették. A fogalom szélesebb közbeszédbe való bekerülése a pszichológiai ismeretterjesztés és a mentális egészség iránti társadalmi érzékenység növekedésének köszönhető, bár ez egyben néhány félreértés és sztereotípia elterjedését is magával hozta.

Elterjedt téveszme, hogy a „bipoláris” szó mindennapi hangulatingadozásokra vagy gyorsan változó érzelmekre utal, holott valójában egy súlyos, visszatérő, és gyakran krónikus hangulatzavart jelöl, melynek specifikus diagnosztikai kritériumai vannak a DSM-5 vagy az ICD-11 nemzetközi besorolási rendszerek szerint. A köznyelvben gyakran leegyszerűsítve vagy helytelenül használják, például valakire azt mondják, hogy „bipoláris”, csupán mert ingatag a kedve, miközben ez jelentősen eltér a valódi kórkép súlyosságától és komplexitásától. Ilyen félreértések súlyosbíthatják a stigma terhét az érintettek számára.

A szó alakja

A szó alapalakja a „bipoláris”. Ez a melléknév a magyar nyelvben is ebben a formában használatos, leggyakrabban a „bipoláris zavar” kifejezés részeként.

Kiejtés

A szó kiejtése IPA (Nemzetközi Fonetikai Ábécé) szerint: [ˈbipolaːriʃ]

Magyar fonetikai átírásban: „bipolárris”. A hangsúly a második szótagon, az „o”-n van.

Eredet / etimológia

A „bipoláris” szó nemzetközi tudományos terminológiai elem. Közvetlenül az angol „bipolar” szóból került át a magyar nyelvbe, amely maga a német „bipolar” (jelentése: kétpólusú) szó átvétele. A német és az angol szó a latin „bi-” (kettő, kettős) és „polaris” (pólussal kapcsolatos, pólusra vonatkozó) elemekből épül fel, a „polus” (pólus) szó származéka. A latin „polus” pedig a görög „pólos” (forgástengely, égtáj, sarokpont) szóból ered. Így a szó eredeti, szó szerinti jelentése „kétpólusú”. A magyar nyelvbe a 20. század második felében, a modern pszichiátria fejlődésével együtt került be, elsősorban a hangulatzavar leírására.

Jelentése

A „bipoláris” szó elsősorban és legszigorúbban vett jelentése a pszichiátriában és a klinikai pszichológiában használt: egy olyan krónikus, visszatérő hangulatzavart (bipoláris zavar) jelöl, amelyet legalább egy mániás, hipomániás vagy kevert epizód és egy vagy több depressziós epizód jellemez. A mániás epizódokban túlzottan emelkedett vagy ingerlékeny hangulat, nagy önbizalom, csökkent alvásigény, megnövekedett beszédfolyam, gondolatszáguldás, figyelemzavar és kockázatos viselkedés jellemző. A depressziós epizódokban mély szomorúság, érdeklődésvesztés, energiahiány, alvászavar, étvágytalanság, önbecsülés-csökkenés, halálgondolatok jelentkezhetnek. Kollokviálisan, bár pontatlanul, gyakran használják bármilyen érzelmi vagy attitűdváltozásra, amely két szélsőséges állapot között ingadozik („bipoláris időjárás”, „bipoláris gazdaság”). Az elektrotechnikában és a fizikában a „bipoláris” valóban a szó szó szerinti jelentésében, két pólussal rendelkező eszközökre vagy jelenségekre utal (pl. bipoláris tranzisztor).

Stílusérték és használat

A „bipoláris” szó formális és szakmai stílusjegyeket hordoz, különösen a klinikai kontextusban. Orvosok, pszichiáterek, pszichológusok és más egészségügyi szakemberek használják a pontos diagnosztika és kezelés leírására. A köznyelvben is előfordul, de itt gyakran veszít a precizitásából, és könnyen stigmát erősít, ha nem megfelelő kontextusban vagy pontatlanul alkalmazzák valakire. Nem illik triviális dolgok (pl. időjárás, divat) leírására, mivel súlyos betegségre utal. A szó használata érzékenységet és felelősségteljes megközelítést igényel.

Példamondat(ok)

A pszichiáter pontos diagnózist állított fel: bipoláris zavar II. típus, jelenleg depressziós epizódban van a beteg. A helyes gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia stabilizálhatja az állapotát és csökkentheti az epizódok gyakoriságát.

Bár a média néha „bipolárisnak” nevezi a politikai helyzet gyors változásait, ez a használat pontatlan és trivializálja a valódi bipoláris zavarral élők küzdelmét.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: mániás-depresszív (régebbi, mára már kevésbé preferált elnevezés), ciklotím (hasonló, de enyhébb formájú hangulatzavar), kétpólusú (ritkán használt szó szerinti fordítás).

Antonímák: hangulati stabilitás, egyenletes hangulat, euthymia (normál hangulat). Fontos megjegyezni, hogy a bipoláris zavar egy specifikus kórkép, így annak valódi antonímája inkább a „mentális egészség” vagy „normál hangulati szabályozás” fogalmak köré tehető, konkrét egy szavas antonima nincs a klinikai kontextusban.

Változatok és származékszavak

A „bipoláris” melléknév főnévvé válhat a „bipolaritás” formában, amely a kétpólusú jellegre, különösen a hangulatzavar sajátosságaira utal (pl. „a bipolaritás jellemzője a szélsőséges hangulatingadozás”). A „bipolárisan” határozószó is létezik, bár ritkábban használatos (pl. „bipolárisan ingadozó kedély”). További származék a „bipolárosság”, ami inkább a köznyelvben vagy a szociológiában fordul elő, általánosabb, két szélsőségre utaló jelentéssel. A „bipoláris zavar” maga egy állandósult szókapcsolat.

Multikulturális vonatkozás

A „bipoláris” szó formája és alapvető jelentése nagyon hasonló a legtöbb európai nyelvben (angol: bipolar, német: bipolar, francia: bipolaire, olasz: bipolare, spanyol: bipolar), mind a tudományos, mind a köznyelvi használatban. Az IPA kiejtés is jelentősen megegyezik. A különbségek inkább a társadalmi percepcióban, a stigmatizáció mértékében, a mentális egészségügyi rendszer elérhetőségében és a közbeszéd pontosságában mutatkoznak meg. Az angol nyelvterületen talán gyakoribb a köznyelvi, kollokviális használat (pl. „bipolar weather”) és a szó rövidített, stigmatizáló formában („bipolar”) való használata is, mint néhány más nyelven. Az orosz nyelv a „биполярный” (bipoljarnij) vagy inkább a „биполярное расстройство” (bipoljarnoje rasztrojstvo) kifejezést használja, jelentése megegyezik.

Szóelvátás

bi-po-lá-ris

Ragozás

Melléknév. Ragozása a magánhangzóra végződő melléknevek mintájára történik. Alanyeset egyes szám: bipoláris (férfi), bipoláris (nő), bipoláris (semleges). Tárgyeset egyes szám: bipolárist (férfi), bipolárisat (nő), bipolárist (semleges). Többes szám alanyeset: bipolárisak. Többes szám tárgyeset: bipolárisakat. Fokozás: alapfok: bipoláris, középfok: bipolárisabb, felsőfok: legbipolárisabb (azonban ez a fokozás ritkán használatos, főként átvitt értelemben).

A „bipoláris” szó lényegében egy leíró fogalom, amely egy adott, komplex biológiai, pszichológiai és szociális tényezők által befolyásolt idegrendszeri működési mintára utal. Ez a működési minta az érzelmi állapot szabályozásának zavarában nyilvánul meg, amely idővel változó intenzitású és időtartamú epizódokban – mániában/hipomániában és depresszióban – manifesztálódik. A zavar nem csupán a kedélyállapot ingadozását foglalja magában, hanem jelentős hatással van a kognitív funkciókra (gondolkodás, koncentráció, döntéshozatal), az energia szintjére, az alvásra, a motivációra és általában az egyén teljes funkcionálására mindennapi életében.

Megértendő, hogy a bipoláris zavar nem egy személyiségjegy vagy jellemhiba, hanem egy orvosilag diagnosztizálható, kezelhető és gyakran jól kezelhető egészségügyi állapot. A megfelelő terápia (gyógyszeres kezelés, pszichoterápia, életmódbeli beavatkozások) segítségével az érintettek többsége stabilizálható, jelentős mértékben csökkentheti a tüneteit, és teljes értékű, produktív életet élhet. A szó felelősségteljes használata és a téveszmék leküzdése kulcsfontosságú a stigma csökkentéséhez és az érintettek támogatásához.