Civil

A „civil” szó a magyar nyelvben alapvetően a katonai vagy kormányzati struktúrákon kívüli állapotot, személyeket vagy jelenségeket jelöli. Gazdag kulturális és történelmi rétegekkel bír, hiszen az állampolgári társadalom, a polgári jogok és a katonai élettől elkülönülő mindennapi lét fogalmához kapcsolódik. Irodalmi és filozófiai szövegkörnyezetben gyakran a burzsoá társadalom, a polgári értékrend vagy az államhatalommal szembeni egyéni szabadságjogok kontextusában jelenik meg. Történelmileg szorosan összefügg a polgári forradalmak és a modern állampolgári jogok kialakulásával.

Gyakori félreértés, hogy a „civil” kizárólag a katonasággal szembeni ellentétpárjaként funkcionál. Valójában a jelentéskör szélesebb: magában foglalja a hivatalos (nem feltétlenül katonai) szervek, procedúrák, ruházat vagy viselkedésmódokkal szembeni állást is. Egy másik tévedés a „civil” és a „polgári” szavak szinonímaként való használata, holott míg az előbbi elsősorban a nem-katonai státuszt hangsúlyozza, az utóbbi inkább a városi, nem nemesi származásra, vagy a burzsoázia gazdasági-társadalmi osztályára utal, bár bizonyos kontextusokban átfedés lehet.

A szó alakja

A szó alapalakja: civil. Főnévként és melléknévként egyaránt használatos, jelentése a mondatbeli szerepétől függően változik.

Kiejtés

IPA: [ˈt͡sivil]

Eredet / etimológia

A „civil” szó közvetlenül a német Zivile (a zivil melléknév főnévvé alakult alakja) szóból került a magyar nyelvbe a 18-19. század fordulóján. A német szó pedig a latin civilis melléknévből ered, amelynek jelentése „állampolgárhoz tartozó”, „közösségi”, „polgári”. A latin civilis maga a civis (állampolgár) főnévből származik. Így az eredeti jelentés az állampolgárok közötti viszonyokra, az állam keretein belüli életre utalt, szemben a katonai (militaris) vagy a magánélet (privatus) területével. A magyar nyelv a német mintára elsősorban a katonai vonatkozású ellentétpárjaként vette át.

Jelentése

1. Nem katonai: A leggyakoribb jelentés, amely a hadsereg, rendőrség vagy más fegyveres szervezet tagjaitól, tevékenységeitől, jellegzetességeitől eltérőt jelöl. Pl.: civil személy, civil élet, civil ruházat, civil repülőgép (személy- vagy teherszállító).
2. Polgári, állampolgári: Az államhatalommal, a közjoggal vagy a társadalmi együttélés szabályaival kapcsolatos. Pl.: polgári jog (civil law), civil társadalom (a kormányzattól és a piacgazdaságtól elkülönülő önkéntes szerveződések terepe), civil szervezet (NGO).
3. Hivatalos, állami funkción kívüli személy: Főnévként használva: egy olyan személy, aki nem tartozik sem a katonasághoz, sem a rendőrséghez, sem más, közhatalmat gyakorló szervhez. Pl.: „A civilt a helyszínen megtalálták.”
4. Formális, hivatalos kereteken kívüli, laza: Bizonyos kontextusokban (főleg a „civilben” kifejezésben) a hivatalos egyenruha, protokoll vagy szigorú szabályozottság hiányát, lazaságot fejezi ki. Pl.: „Ma civilben jöttem dolgozni.” (nem egyenruhában).
5. Jogi kontextus (polgári per): A magánjogi, nem büntető jellegű perekre utaló „polgári per” kifejezés rövidített, szaknyelvi formája is lehet (bár ez inkább a „polgári” szó rövidítése).

Stílusérték és használat

A „civil” szó stílusértéke általában semleges, köznyelvi és hivatalos nyelvi regiszterben egyaránt gyakran használatos. Semmilyen erős érzelmi töltéssel nem rendelkezik alapvetően. Elsődleges használati területe a katonai, rendőri vagy más fegyveres/állami szervekkel való kontraszt kifejezése, vagy az állampolgári társadalom, jogi rendszer leírása. A „civilben” kifejezés a hétköznapi, köznyelvi beszédre jellemző. A szó használata különösen gyakori a híradásban, a jogi szaknyelvben, a közéleti vitákban és a mindennapi beszédben, amikor a katonaságtól vagy a hivatalos szerepvállalástól való elkülönülésről van szó.

Példamondat(ok)

1. A baleset helyszínén több civil is sérüléseket szenvedett, akiket azonnal kórházba szállítottak.
2. A katonai szolgálatának lejárta után boldogan tért vissza a civil élethez, hogy családjával lehessen.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: nem katona, nem katonai, polgári (bizonyos jelentésekben, óvatosan), laikus (bizonyos szakmai kontextusokban, pl. jog).

Antonímák: katonai, katonatiszt, katonai rend, egyenruhás (ruházatra), hivatalos, állami, szakmai (bizonyos kontextusokban).

Változatok és származékszavak

civilek: A „civil” főnév többes száma. Pl.: „A civileket evakuálták.”
civilség: Főnév. Jelentése: 1.) a civil lét, nem-katonai státusz; 2.) (ritkábban, régiesebben) udvariasság, jó modor. Pl.: „A civilség előnyeit élvezi.”
civilizál: Ige. Jelentése: civilizáltá tesz, kultúrához, műveltséghez juttat. (Megj.: Ez a szó inkább a „civilizáció” szócsaládjához tartozik, de etimológiailag közös gyökere van a „civil”-lel.)
civilben: Határozószó. Jelentése: nem egyenruhában, hivatalos ruházat nélkül. Pl.: „Ma civilben jöttem.”

Multikulturális vonatkozás

A „civil” szó számos európai nyelvben megtalálható, mind a latin civilis gyökereiből fakadva. Az angol nyelvben a „civil” jelentése szélesebb: jelentheti a nem katonai vonatkozást (civilian, civil clothes), de sokkal gyakrabban használják a „polgári”, „udvarias” vagy „jogi” (nem büntető) értelemben (civil rights, civil law, civil engineer, civil behaviour). Az angolban a „civil” melléknév, a személyre vonatkozó főnév a „civilian”. A német nyelvben a „zivil” jelentése nagyon hasonló a magyarban használt elsődleges jelentéshez: elsősorban a nem katonaira utal (Zivilist, Zivilkleidung), bár előfordul a „polgári” (Zivilrecht – polgári jog) vagy az „udvarias” (ziviles Benehmen – ritkább) értelemben is. A francia nyelvben a „civil” szintén elsősorban a nem katonaira utal (civil, en civil), és a polgári jogot (droit civil) is jelöli. A magyar nyelv a német mintát követi, így a jelentéskör nálunk szűkebb, mint az angolban, de szorosabb a katonai ellentétpárra fókuszálva, mint a franciában vagy spanyolban a polgári jogi vonatkozások.

Szóelválasztás

ci-vil

Ragozás (főnévként)

Egyes szám: civil (alanyeset), civilt (tárgyeset), civilnek (részes eset), civilel (eszk.-hat. eset), civilért (caus. fin.), civilvé (translativus), civilig (terminativus), civilként (f.-mod.), civilben (inessivus), civilből (elativus), civilre (sublativus), civilről (delativus), civilhez (allativus), civilnél (adessivus), civilből (ablativus) Többes szám: civilek (alanyeset), civileket (tárgyeset), civileknek (részes eset), civilekkel (eszk.-hat. eset), civilekért (caus. fin.), civilekké (translativus), civilekig (terminativus), civilekként (f.-mod.), civilekben (inessivus), civilekből (elativus), civilekre (sublativus), civilekről (delativus), civilekhez (allativus), civileknél (adessivus), civilektől (ablativus)

A „civil” szó lényegében egy határvonalat húz meg a társadalmi térképünkön. Elsősorban azt a területet jelöli, amely a szervezett fegyveres erőktől, a közhatalom közvetlen gyakorlásától elkülönül. Ez a tér magába foglalja az átlagos állampolgárok mindennapi életvitelét, tevékenységét, öltözködését és szerveződését. A civil státusz nem csupán passzív távolmaradást jelent, hanem egy sajátos, polgári szabadságteret is, ahol az egyéni életvitel, a gazdasági tevékenység és a társadalmi önszerveződés szabályai érvényesülnek, függetlenül a katonai parancsrendszertől vagy a közigazgatás szigorától.

Emellett, különösen a „civil társadalom” kifejezés keretében, a szó egy aktívabb, részvételi dimenziót is magába ölel. Ebben az értelmezésben a „civil” jelző az állami apparátuson és a piaci erőkön kívül működő önkéntes, nonprofit szervezeteket, kezdeményezéseket és közösségeket azonosítja, amelyek közös ügyek érdekében, gyakran nyomást gyakorolva a hatalomra, működnek. Ez a kettősség – a passzív elkülönülés és az aktív részvétel – teszi a „civil” szót olyan jelentőséggel és árnyaltsággal bíró fogalommá a modern magyar társadalom és nyelv leírásában. Összességében egy kulcsfogalom a katonaság és a polgári lét, az állam és az egyén, a hatalom és a közösség viszonyának megértéséhez.