Dátum

A dátum a történelem, az emlékezet és a kötelezettségek látható kötőjele az emberi életben. Magyarországon, ahol a múlt és a hagyomány mélyen gyökerezik, a dátumoknak különös súlya van: a március 15-e, az október 23-a vagy a szentendrei dátum nem pusztán naptári jelölések, hanem kollektív emlékezetünk oszlopai, melyek köré közös identitásunk épül. A szentek és nagy események napjai a naptárban gyakran összefonódnak a személyes történetekkel, így a dátum jelentése sokszor túlmutat a száraz kronológián. Gyakori tévedés azonban, hogy a „dátum” kifejezést helytelenül használják a pontos időpont (óra és perc) megadására is, holott az alapvetően csak a napra utal.

A hétköznapi kommunikációban és az adminisztratív gyakorlatban is előfordulnak félreértések a dátumformátumok miatt. Bár Magyarországon az éééé.hh.nn. forma az elterjedt szabvány, a nemzetközi éééé-hh-nn vagy az angolszász hh/nn/éééé formátumokkal való találkozás zavart okozhat, különösen adatbevitelnél vagy dokumentumok értelmezésekor. Ezen túlmenően, filozófiai szinten a dátum mint absztrakció kérdéseket vet fel: mennyire képes egy számsor valóban megragadni és jelenteni egy történelmi pillanat vagy egy személyes átélés lényegét?

A szó alakja

A szó alapalakja: dátum. Ez a főnév alanyesetben, egyes számú formája. Például: Az esemény pontos dátuma még nincs meghatározva.

Kiejtés

IPA: [ˈdaːtum]

Magyar fonetikus közelítés: dá-tum (a hangsúly az első szótagon van, a ‘dá’ hosszú ‘á’-val, a ‘tum’ rövid ‘u’-val).

Eredet / etimológia

A „dátum” szó közvetlenül a latin nyelvből került a magyarba. A latin „datum” szó többes számban („data”) a „dare” (’adni’) igéből származó múlt idejű középnévi alak, jelentése eredetileg ’adott (dolog)’, majd ’(levélre, okmányra) adott időpont, nap’. A szó a középkori és újkori latin diplomáciai, jogi és egyházi nyelvhasználatból terjedt el az európai nyelvekbe. A magyarban a 18-19. század fordulóján honosodott meg, főként az adminisztráció és a tudományos élet hatására, mint a pontos időmegjelölés nemzetközileg ismert és elfogadott kifejezése.

Jelentése

A „dátum” szó elsődleges és legelterjedtebb jelentése egy adott nap megjelölése a naptárban, általában az év, a hónap és a nap kombinációjával (pl. 2023. október 23.). Ez a használat mindennapi, adminisztratív, történelmi és tudományos kontextusokban egyaránt jellemző. Formálisabb vagy szakmai környezetben (pl. jog, levéltározás, számítástechnika) gyakran pontosabb időmegadás előfutáraként vagy az esemény időbeli rögzítéseként funkcionál, mint egyedi azonosító. Ritkábban, de előfordul tágabb értelemben, egy meghatározott időpont vagy időszak jelölésére is (pl. „Az adott dátumig kell befejezni”). Szaknyelvekben, különösen az informatikában és az adattudományban, a „dátum” az időadat egyik alaptípusa, melyet gyakran különválasztanak az időponttól (óra, perc, másodperc).

Stílusérték és használat

A „dátum” szó stílusértéke semleges. Nem kötődik kifejezetten sem a magas stílusú, formális, sem a nagyon laza, köznyelvi regiszterhez. Használata elfogadott és gyakori a hétköznapi beszédben („Mikor van a szülinapod? Add meg a dátumot!”), az iskolai oktatásban, az üzleti levelezésben, a hivatalos dokumentumokban, a sajtóban és a szakmai szövegekben egyaránt. Könnyen értelmezhető és szinte univerzálisan alkalmazható bármely olyan helyzetben, ahol egy konkrét napot kell megnevezni a naptár szerint. Nincs különösebb érzelmi töltete vagy szóhasználati korlátja.

Példamondat(ok)

A szerződés aláírásának dátuma 2024. január 15. lesz, kérjük, jelölje be a naptárában.

A levél fejlécében mindig szerepelnie kell a dátumnak, hogy egyértelmű legyen, mikor készült.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: nap, időpont (bár ez utóbbi pontosabb időre is utalhat), keltezés (főként dokumentumok esetében, a dátum meghatározásának folyamatára vagy eredményére), időmegjelölés.

Antonímák: A „dátum” mint konkrét nap megjelölése nem rendelkezik egyértelmű, közvetlen ellentétpárral. Elvontabb értelemben talán az „időtartam” vagy „időszak” (egy időintervallum, nem egy pont) tekinthető ellentétnek, de ez nem szoros antonímia. Az „időtlenség” vagy „kronológiai bizonytalanság” inkább fogalmi ellentétet jelenthet.

Változatok és származékszavak

A „dátum” főnév számos származékot és összetételt alkot. Leggyakoribb igésített formája a dátumoz (ige), jelentése: dátumot feltüntetni, dátumot szabni valamihez (pl. „Dátumozd a jelentést!”). Főnévi származékai közé tartozik a dátumjel (főnév), mely egy dátumot reprezentáló szimbólumra vagy kódra utalhat (ritkább). Összetételek gyakoriak: születési dátum, határidő (bár ez inkább időpontot jelent), dátumtartomány, dátumformátum. Ragozása a magyarban a többesszámú tőhöz hasonlóan történik: dátumot, dátumnak, dátummal, dátumban, dátumra, dátumig stb. (pl. a dátumig, két dátum között).

Multikulturális vonatkozás

A „dátum” szó vagy annak közvetlen változatai szinte minden európai nyelvben megtalálhatók (angol: date, német: Datum, francia: date, spanyol: fecha – ez kivétel, olasz: data, orosz: дата [data]), köszönhetően közös latin gyökérnek. A jelentés alapvetően megegyezik a magyarral: egy adott nap megjelölése. Az angol nyelvben azonban a „date” jelentése szélesebb: jelenthet találkát (főként romantikus kontextusban) és egy gyümölcsfajtát is (a datolyát). A német „Datum” jelentése szűkebb, főleg a naptári dátumra utal, a találkozóra inkább a „Termin” vagy „Verabredung” szavakat használják. A kiejtés nyelvenként változik (pl. angol: [deɪt], német: [ˈdaːtʊm]), de a magyarban közel áll a német kiejtéshez. A dátumformátum (év-hónap-nap sorrend) jelentős eltéréseket mutat nyelvterületenként, ami a gyakorlati használatban okozhat félreértést.

Szóelválasztás	dá-tum
Ragozás	Egész ragozási paradigmája: alanyeset (1es): dátum; tárgyeset (4es): dátumot; részes eset (3as): dátumnak; birtokos eset (2es): dátumé; határozói eset (6os): dátumnál; helyhatározói eset (inessivus): dátumban; ragozási típus: többesszámú tő (hasonlóan: „album” – „albumok”)

A dátum lényegében az idő absztrakt folyamának egy konkrét pontjához rendelt emberi címke. Megkülönbözteti a „mától” a „holnaptól” és a „tegnaptól”, lehetővé téve a történések kronológiai rendezését, a jövőbeli események megtervezését és a múltbeli események dokumentálását. Az emberi civilizáció alapköve, nélkülözhetetlen a történetírásban, a jogban, a tudományban és a mindennapi szerveződésben. Mint metafora, a dátum gyakran szinonimája a határidőnek, a kötelezettségnek vagy egy fontos fordulópontnak az életútban.

Bár matematikailag egy egyszerű számhármas vagy karakterlánc, kulturális és személyes jelentése óriási lehet. Egyetlen dátum – például egy születésnap, egy házasságkötés napja vagy egy történelmi esemény időpontja – életeket, emlékeket és identitásokat köthet össze. A „dátum” tehát nem csupán technikai információ, hanem az idővel való emberi kapcsolatunk egyik alapvető eszköze, segítve abban, hogy értelmet adjunk a múlónak és a jövendőnek egyaránt.