Definíció

A definíció fogalma az emberiség gondolkodásának egyik alapkövét képezi, különösen a filozófia, a tudomány és a jog területén. Már az ókori görög filozófusok, mint Platón vagy Arisztotelész, foglalkoztak a fogalmak pontos meghatározásának problémájával, hiszen a világ megértése és a tudás átadása lényegében a fogalmak világos körülhatárolásától függ. Az évszázadok során a definíciók elkészítésének módszertana finomodott, különösen a formális tudományokban, ahol a pontosság és a kötöttség elengedhetetlen. Egy gyakori tévhit, hogy a definíciók csak merev, változatlan szabályokat jelentenek, holott a nyelv és a tudás fejlődésével a fogalmak definíciói is átalakulhatnak, finomulhatnak, vagy akár teljesen új tartalmat kaphatnak.

A hétköznapi nyelvhasználatban gyakran összetévesztik a „definíció” szót a „meghatározás” kifejezéssel, annak ellenére, hogy az utóbbi tágabb és kevésbé formális jelentéstartalommal bír. Míg egy definíció általában egy fogalom lényegének, meghatározó jellemzőinek szigorú és kimerítő körülírására törekszik, addig egy meghatározás lehet egyszerűbb, részlegesebb, vagy akár csak egy konkrét helyzetre vonatkozó utasítás is. Ez a keveredés néha homályossá teheti a kommunikációt, különösen olyan kontextusokban, ahol a pontosság kritikus fontosságú, például jogi szerződésekben vagy tudományos leírásokban. A definíciók erejét és egyben kihívását az jelenti, hogy megpróbálják megragadni egy fogalom absztrakt lényegét szavakkal, ami gyakran bonyolult filozófiai kérdéseket vet fel.

A szó alakja

A szó alapalakja: definíció. Ez a főnév ragadó tővé válik a nyelvtani ragozás során, például: *definíciót*, *definícióval*, *definíciók*.

Kiejtés

[ˈdɛfiniːt͡sijoː]

Eredet / etimológia

A „definíció” szó közvetlenül a latin *definitio* főnévből származik, amelynek jelentése „megkötés, meghatározás, határozat”. Ez a latin szó a *definire* igéből ered, amelynek jelentése „megkötni, meghatározni, elhatárolni, befejezni”. A *definire* ige maga a *de-* (le, teljesen) és *finis* (határ, vég, cél) szavak összetételéből jött létre, így eredendő jelentése „határok közé szorítani, határokat meghúzni”. A szó a középkori latin filozófiai és teológiai szövegek útján került be a nyugat-európai nyelvekbe, majd a magyar nyelvbe, valószínűleg a német (*Definition*) vagy közvetlenül a latin nyelv hatására, a felvilágosodás és a tudományos élet fejlődésének idején, amikor a fogalmi pontosság egyre nagyobb hangsúlyt kapott.

Jelentése

A „definíció” főnév elsődleges jelentése egy fogalom, tárgy, folyamat vagy jelenség lényegét, meghatározó tulajdonságait rögzítő, pontosan megfogalmazott, körülhatároló leírása. Ez a leírás célja, hogy egyértelművé tegye a fogalom tartalmát és kiterjedését, megkülönböztesse más fogalmaktól, és szabványos használatot biztosítson. Formális kontextusban (tudomány, filozófia, jog) a definíciók általában szigorú szerkezetet követnek, és megkívánják a szükséges és elégséges feltételek felsorolását. Hétköznapi, lazább nyelvhasználatban a „definíció” gyakran szinonimaként használható a „meghatározás” szóval, bár ez utóbbi tágabb jelentéskörű. További, szűkebb jelentésben a „definíció” utalhat egy kép, videó vagy megjelenés élességére, részletgazdagságára, kontrasztjára (pl. „magas definíciójú televízió”). Ritkábban, főleg szlengben, kiemelkedő minőséget vagy szélsőséges állapotot is jelenthet (pl. „Ez a koncert a zene definíciója volt!”).

Stílusérték és használat

A „definíció” szó elsősorban formális és semleges stílusjelleget hordoz. Leginkább olyan kontextusokban használatos, ahol a pontosság, az egyértelműség és a fogalmi tisztaság előtérben van: tudományos szövegek (matematika, logika, biológia, stb.), filozófiai értekezések, szakmai dokumentumok, tankönyvek, enciklopédiák, szótárdefiníciók, jogi előírások és műszaki leírások. Hétköznapi beszédben és írásban is előfordul, általában akkor, amikor valaki egy fogalom pontos értelmezésére vagy leírására szeretne utalni. A „képminőséget” jelentő használata szintén elterjedt és elfogadott a média és a technika világában, ez semleges stílusú. A szlengszerű, túlzó értelmű használat („ő a definíciója a bátorságnak”) inkább köznyelvi, lazább regiszterbe tartozik.

Példamondat(ok)

A filozófia óráján részletesen elemeztük Platón definícióját az igazságosságról a „Köztársaság” című művében.

Az új okostelefon kijelzője 4K felbontást kínál, ami kivételesen magas definíciójú képet eredményez.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: meghatározás, értelmezés, körülírás, értelmezés, jellemzés (bizonyos kontextusokban), leírás (bizonyos kontextusokban), értelmezés

Antonímák: homály, kétértelműség, bizonytalanság, meghatározatlanság, értelmezhetetlenség

Változatok és származékszavak

A szó legfontosabb származékai az igével kapcsolatosak. A definiál ige jelentése: pontosan meghatározni, körülírni, lehatárolni (pl. „Definiáld a fogalmat!”). Ennek melléknévi igeneve a definiált, amely „meghatározott, pontosan körülírt” jelentéssel bír (pl. „jól definiált célok”). A definiálatlan melléknév pedig a meghatározatlanságot, pontatlan körvonalakat fejezi ki (pl. „definiálatlan félelem”). A definíciós melléknév a definícióval kapcsolatosat jelenti (pl. „definíciós probléma”). Ritkábban használatos a definíciókészség főnév, amely egy személy fogalmakat pontosan meghatározni tudó képességére utal.

Multikulturális vonatkozás

A „definíció” szó közeli rokonságban áll számos európai nyelv megfelelőjével, mind a latin *definitio* gyökeréből eredve. A német *Definition*, az angol *definition*, a francia *définition*, az olasz *definizione* és a spanyol *definición* mind ugyanazt a fogalmi magot hordozzák, bár a használati kontextusok és árnyalatok minimális eltéréseket mutathatnak. Például az angol *definition* gyakrabban és lazábban használatos a hétköznapi nyelvben is, míg a német *Definition* erősebb tudományos és formális asszociációkat hordoz. Az orosz nyelvben a `определение` (opredelenie) szó szintén a pontos meghatározás jelentését adja. A „képminőséget” jelentő használat az angol *high definition* (HD) kifejezésből terjedt el szinte világszerte, beleértve a magyart is. A szó alapvető jelentése tehát nagymértékben konzisztens a nyugati kultúrkör nyelveiben.

Szóelválasztásde-fi-ní-ci-ó
Ragozásdefiníció – definíciót – definícióval – definícióért; Többes szám: definíciók – definíciókat – definíciókkal – definíciókért; Birtokos eset: definícióé, definícióké; Határozói eset: definícióként; Helyhatározói eset: definícióban; Távolító eset: definícióból; Részes eset: definíciónak; Célszerű eset: definícióért; Terminális eset: definícióig; Határozó eset: definícióként; Eszközhatározói eset: definícióval; Társhatározói eset: definícióstul; Elöljárós ragozás: definíció nélkül, definíció szerint, definíció miatt, definícióhoz, definíciótól (definíciótől)

A definíció lényege nem pusztán egy szó jelentésének felsorolása, hanem egy fogalom tartalmának és határainak precíz leképezése. Egy jó definíció képes elválasztani a lényegest a mellékesest, megkülönböztetni a hasonló, de nem azonos fogalmakat, és stabil alapot nyújtani a gondolkodásnak és a kommunikációnak. Olyan, mint egy fogalom térképén kijelölt határvonal, amely egyértelművé teszi, hogy mit értünk egy adott kifejezés alatt, és mit nem. Ez a határmeghúzás különösen értékes a tudományos vita, a jogi értelmezés vagy akár egy műszaki leírás világában, ahol a pontatlanság félreértésekhez, hibákhoz, vagy konfliktusokhoz vezethet.

Végső soron a definíciók az emberi tudás és a világ megértésének építőkövei. Azáltal, hogy megpróbáljuk szavakba foglalni a fogalmak lényegét, nemcsak a kommunikációt tesszük hatékonyabbá, hanem magunkat is kényszerítjük a gondolataink tisztázására. Egy fogalom definiálása gyakran mélyebb megértéshez vezet annak működéséről és kapcsolatairól. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy a definíciók is az emberi nyelv részei, és mint ilyenek, dinamikusak lehetnek, fejlődnek az új ismeretek, a társadalmi változások és az új megközelítések fényében. A definíció így nem csupán statikus leírás, hanem egy folyamatos értelmezési folyamat kulcsa is.

Szólj hozzá!