Deklaráció

A deklaráció fogalma a politikai és jogi diskurzusok központi elemévé vált a modern korban, gyökerei azonban a felvilágosodás koráig nyúlnak vissza. A legmeghatározóbb történelmi példa, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776), mintázatot teremtett arra, hogy egy közösség miként fogalmazza meg alapvető elveit, céljait és függetlenségét egy hatalmas nyilvános dokumentumban. Ez az eszmény tovább élt a francia forradalom Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozataiban (1789), és számos nemzeti függetlenségi mozgalom alapdokumentumává vált. Filozófiailag a deklaráció nem pusztán tájékoztatás, hanem egy világnézet, értékrend vagy szándék ünnepélyes és nyilvános megerősítése, gyakran alapvető jogok vagy státusz kinyilvánítását jelenti.

Gyakori félreértés, hogy a „deklaráció” szót szinonimaként használják bármilyen, akár hétköznapi kijelentésre vagy nyilatkozatra. Ez azonban jelentősen lecsökkenti a szó súlyát. Egy igazi deklaráció mindig hivatalos jellegű, ünnepélyes vagy legalábbis formális kontextusba ágyazódik, és általában elvi vagy alapvető jelentőségű tartalmat hordoz. Egy másik tévedés a vámdeklaráció vagy adóbevallás esetén fordul elő, amikor a szó használatát túlságosan is szűk értelmezéssel, kizárólag a behajtandó összeg vagy a vámtétel kijelentésére korlátozzák, elfeledve, hogy ezek is alapvetően nyilatkozatok a behozott áruk természetéről, értékéről és mennyiségéről, vagyis deklarációk.

A szó alakja

A szó főnévi alakja, amely a szótárban megtalálható alapszó: Deklaráció.

Kiejtés

IPA: [ˈdɛklɒraːt͡sijoː]

Eredet / etimológia

A „deklaráció” szó közvetlenül a latin `declaratio` főnévből ered, amely maga a `declarare` igéből származik. Az ige jelentése: „világossá tenni”, „kifejteni”, „kinyilvánítani”, „bejelenteni”, amely a `de-` (teljességre, erősítésre utaló előtag) és a `clarare` (világossá tenni, tisztázni; a `clarus` – világos, híres – származéka) elemekből épül fel. A szó a középkori latinon keresztül került a francia nyelvbe (`déclaration`), majd a 18. század körül, valószínűleg a felvilágosodás korának politikai és jogi eszmeáramlatainak hatására, a magyar nyelvbe is átkerült. A latin eredet egyértelműen a világosság és a nyilvánosság eszméjét hordozza.

Jelentése

A „deklaráció” szó elsődleges jelentése egy hivatalos, ünnepélyes, nyilvános nyilatkozat vagy kinyilatkoztatás, amely általában alapvető elveket, szándékokat, függetlenséget, jogokat vagy tényeket fogalmaz meg. Ez a jelentés a politika, a diplomácia és a nemzetközi jog területén a legjellemzőbb (pl. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozat, Függetlenségi Nyilatkozat). Második jelentéskör a vám- és adózási jog területére utal, ahol a behozott vagy kivitt áruk természetéről, mennyiségéről, értékéről és/vagy eredetéről szóló bejelentés vagy nyilatkozat. Ez a dokumentum (a vámdeklaráció) kötelező a nemzetközi kereskedelmi forgalomban és az utazói vámkezelés során. Szűkebb értelemben, bár kevésbé gyakori, a szó használható bármilyen hivatalosan tett, világosan megfogalmazott állítás vagy közlés jelentésében is.

Stílusérték és használat

A „deklaráció” szó egyértelműen formális stílusjegyet hordoz. Használata elsősorban az írott nyelv, a hivatalos kommunikáció, a jog, a politika, a diplomácia, a történelem és a nemzetközi kereskedelem területére jellemző. Ünnepélyes, súlyos és hivatalos hangulatot kelt. Köznyelvi, hétköznapi szövegekben ritkán fordul elő, kivéve, ha történelmi vagy politikai dokumentumokra utalnak, vagy iróniával vagy szarkazmussal használják (pl. „Hát ez egy igazi deklaráció volt!” egy túlzottan hivataloskodó vagy ünnepélyes megjegyzés után). A vámtartományban szigorúan szaknyelvi kifejezés.

Példamondat(ok)

A Nemzetgyűlés 1849. április 14-én fogadta el a magyar függetlenségi deklarációt, amely kinyilvánította a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét.

A repülőtéri vámos figyelmeztette az utazót, hogy a vásárolt elektronikai cikkek értékét pontosan kell feltüntetnie a vámdeklaráción, különben vám- és bírságköteles lehet.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: nyilatkozat, közlemény, kinyilatkoztatás, bejelentés, proklamáció, kiáltvány, manifestum (ritkábban), állásfoglalás (kontextustól függően).

Antonímák: titoktartás, hallgatás, megtagadás, tagadás, letagadás, megtartóztatás (az információ közlését illetően).

Változatok és származékszavak

A „deklaráció” főnév származékai közé tartozik a deklarációs melléknév, jelentése: deklarációra vonatkozó, deklarációhoz tartozó, deklarációt tartalmazó (pl. deklarációs nyomtatvány, deklarációs kötelezettség). Az eredeti latin igéből (`declarare`) származik a magyar deklarál ige is, jelentése: kinyilvánítani, nyilatkozni, bejelenteni, deklarálni (pl. „A kormány deklarálta szándékát a tárgyalások folytatására.”; „Az utasnak deklarálnia kell a nagy értékű tárgyakat.”). A deklarációs melléknév tovább ragozható (pl. deklarációsak).

Multikulturális vonatkozás

A „deklaráció” szó közeli rokonságban áll számos európai nyelv megfelelőjével, mivel mind a latin `declaratio`-ból származik. Az angol `declaration` jelentése és használata nagyon hasonló a magyarban megszokotthoz, ugyanúgy magában foglalja a politikai/elnöki nyilatkozatokat (Declaration of Independence) és a vámbevallást (customs declaration). A német `Deklaration` is hasonló kettős jelentéssel bír. A spanyol (`declaración`) és az olasz (`dichiarazione`) szavak szintén a nyilvános nyilatkozat és a vám-/adóbevallás jelentéskörét fedik le, bár az olasz `dichiarazione` hétköznapibb kontextusokban is előfordulhat egy egyszerű „kijelentés” jelentésében. Az orosz `декларация` (deklarácija) jelentése szintén nagymértékben megegyezik a magyarral, különösen a vámügyi vonatkozás erőteljesen jelen van. A kiejtés természetesen nyelvfüggő, de a szótő felismerhető marad.

Szóelválasztás

Dek-la-rá-ció

Ragozás

Egyes szám: deklaráció (alanyeset), deklarációt (tárgyeset), deklarációnak (részes eset), deklarációval (eszközhatározói eset), deklarációért (célhatározói eset), deklarációból (elöljárós eset), deklarációra (helyhatározói eset – rá), deklaráción (helyhatározói eset – n), deklarációhoz (hoz), deklarációból (ból/ből), deklarációról (ról/ről), deklarációtól (tól/től). Többes szám: deklarációk (alanyeset), deklarációkat (tárgyeset), deklarációknak (részes eset), deklarációkkal (eszközhatározói eset), deklarációkért (célhatározói eset), deklarációkból (elöljárós eset), deklarációkra (helyhatározói eset – rá), deklarációkon (helyhatározói eset – n), deklarációkhoz (hoz), deklarációkból (ból/ből), deklarációkról (ról/ről), deklarációktól (tól/től).

A deklaráció lényege nem pusztán abban rejlik, hogy információt közöl, hanem abban, hogy azt nyilvánosan, hivatalosan, és gyakran ünnepélyesen teszi, egyfajta kötelezettségvállalással vagy állásfoglalással párosítva. Akár egy nemzet alapvető jogairól és függetlenségéről szól, akár egy kereskedelmi áru vámkezeléséhez szükséges adatokról, a deklaráció mindig egy formális, nyilvánosságra szánt dokumentum vagy aktus, amely meghatározott jogi, politikai vagy adminisztratív következményekkel jár. Ez különbözteti meg a hétköznapi kijelentésektől vagy megjegyzésektől.

Ez a kettős jelentés – a magas politikai-jogi és a konkrét adminisztratív – a szó gazdagságát és használati sokoldalúságát mutatja. Mindkét esetben azonban közös, hogy a deklaráció egyfajta „világossá tétel”, egy tény, szándék vagy állapot nyilvános és hivatalos rögzítése, amely alapul szolgálhat további cselekvéshez, értékeléshez vagy döntéshozatalhoz. Ezért is bír ilyen jelentős súllyal és következménnyel mind a történelem lapjain, mind a vámhivatal folyosóin.