Dimenzió

A „dimenzió” fogalma, bár eredetileg a matematika és a fizika szigorúan meghatározott tartományából származik, mára messze túlnőtt ezen a szakterületen. Filozófiában az emberi lét, a tudat vagy a valóság sokrétű aspektusainak leírására alkalmazzák. Irodalomban és művészetekben gyakran metaforikusan használják egy mű komplexitásának, mélységének vagy egy szereplő belső világának kifejezésére. A mindennapi nyelvben pedig egyre gyakrabban találkozunk vele, amikor valaminek a sokoldalúságát, gazdagságát vagy egy új, korábban nem figyelt aspektusát akarjuk hangsúlyozni, például egy konfliktus „új dimenziókat” nyer.

Gyakori tévedés a szó használatában, hogy kizárólag a térbeli kiterjedésre (hossz, szélesség, magasság) korlátozzák jelentését, figyelmen kívül hagyva a gazdagabb, elvontabb és metaforikus értelmeit. Egy másik gyakori félreértés a „dimenzió” és a „méret” (fizikai nagyság) összetévesztése, vagy az a tévhit, hogy a „dimenzió” mindig egy konkrétan megmérhető vagy érzékelhető mennyiséget jelöl, holott gyakran elvont fogalomról van szó, mint amilyen például az idő is mint negyedik dimenzió a fizikában, vagy egy érzés intenzitása egy pszichológiai kontextusban.

A szó alakja

A szó alapalakja: dimenzió. Főnév, melyet ragozni lehet szám és eset szerint (pl. dimenziók, dimenzióban, dimenzióval). Például: A modern fizika elméletei gyakran több mint három térbeli dimenzió létezését feltételezik.

Kiejtés

[ˈdimɛnzijoː]

Eredet / etimológia

A „dimenzió” szó a latin dimensio (méret, kiterjedés, kifogás) főnévből ered, amely a dimetiri (kimérni, kifogni) igéből származik, ahol a dis- (szét-) és metiri (mérni) elemek egyesülnek. A latin kifejezés a geometriai fogalom átvételével került a német nyelvbe (Dimension), és onnan vették át a magyar nyelvbe a 19. században, főként a matematika, a fizika és a mérnöki tudományok területéről indulva, majd később általánosabb használatba is átment.

Jelentése

1. Matematika, Fizika: A tér egyik alapvető, egymástól független iránya vagy kiterjedési lehetősége. A hagyományos euklideszi tér három ilyen dimenzióval rendelkezik (hosszúság, szélesség, magasság), az időt pedig gyakran negyedik dimenzióként kezelik a relativitáselméletben. Az elméleti fizika (pl. húrelmélet) akár 10 vagy 11 dimenzió létezését is feltételezi. (Pl. „A kockának három térbeli dimenziója van.”)

2. Általános, Elvont: Valaminek egy lényeges aspektusa, összetevője, oldala vagy vonatkozási területe, amely hozzájárul annak teljességéhez vagy komplexitásához. (Pl. „A konfliktusnak gazdasági és társadalmi dimenziói is vannak.”; „A művész új dimenziót adott az értelmezésnek.”)

3. Informatika, Adattárolás: Többdimenziós adatszerkezetek (pl. mátrixok, tömbök) esetén az adatok egyik rendezési iránya vagy indexelési szintje. (Pl. „Ez a tömb kétdimenziós.”)

4. Pszichológia, Filozófia: Az emberi tapasztalás, a tudat vagy a lét egyik alapvető összetevője vagy szintje (pl. érzelmi dimenzió, spirituális dimenzió, időbeli dimenzió a tudatban).

Stílusérték és használat

A „dimenzió” szó stílusértéke semleges, de inkább formálisabb, tudományos vagy értelmi kontextusokhoz kötődik. Természetesen használják a mindennapi beszédben is, különösen akkor, ha valaminek a sokrétűségét, mélységét vagy egy új aspektusát akarják kifejezni, ekkor azonban gyakran átcsap a kissé elvont vagy akadémikus hangvételbe. Leginkább a szakmai nyelvben (matematika, fizika, mérnöki tudományok, informatika, filozófia, pszichológia, szociológia), az értelmiségi diskurzusban és a közírában (újságcikk, esszé) fordul elő gyakran. Kötetlen, szleng-szerű beszédben ritkább.

Példamondat(ok)

Az építész figyelembe vette az épület funkcionális és esztétikai dimenzióit is a tervezés során. A dokumentumfilm új dimenziót adott a környezetvédelmi katasztrófa megértésének, bemutatva a helyi közösségek emberi sorsát.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: aspektus, oldal, összetevő, tényező, vonatkozás, irány, összetettség, mélység, kiterjedés (konkrét térbeli értelemben), paraméter (bizonyos szaknyelvi kontextusokban).

Antonímák: egysíkúság, egydimenzióság, sekélyesség, egyszerűség (az elvont, komplexitást jelző jelentésre). Konkrét térbeli értelemben: pont (nulladimenziós), egyenes (egydimenziós), sík (kétdimenziós).

Változatok és származékszavak

Dimenziós (melléknév): Valaminek a dimenzióira jellemző, dimenziókkal kapcsolatos (pl. dimenziós analízis). Többdimenziós (melléknév): Több (kettőnél több) dimenzióval rendelkező; átvitt értelemben: sokrétű, összetett (pl. többdimenziós tér, többdimenziós személyiség). Kétdimenziós (melléknév): Két dimenzióval rendelkező (pl. kétdimenziós ábra, kétdimenziós gondolkodás). Egydimenziós (melléknév): Egyetlen dimenzióval rendelkező; átvitt értelemben: egysíkú, sekélyes (pl. egydimenziós vonal, egydimenziós szereplő). Dimenziótlan (melléknév): Aminek nincsenek dimenziói, pontszerű; átvitt értelemben: jelentéktelen, mélység nélküli. Dimenziósság (főnév): A dimenziók számának vagy a többdimenziós jellegnek a minősége.

Multikulturális vonatkozás

A „dimenzió” szó szinte minden európai nyelvben megtalálható, közvetlen latin örökségként vagy a német Dimension közvetítésével (angol: dimension, francia: dimension, olasz: dimensione, spanyol: dimensión, orosz: размерность [razmernost’]). Az alapvető matematikai-fizikai jelentés mindenütt közös. Az elvont, metaforikus használat (valaminek az aspektusa, összetevője) szintén széles körben elterjedt, különösen az angol nyelv hatására, ahol a dimension ilyen értelmezése nagyon gyakori és természetes. A kiejtés nyilván nyelvenként változik, de az alap alak hasonló. Konnotáció szempontjából az angolban talán még inkább beépült a köznapi nyelvbe és kevésbé érződik kizárólag tudományosnak a metaforikus használat, mint például a magyarban, ahol még mindig egy kissé „emelkedettebb” színvonalt sugároz. A német (Dimension) használata nagyon hasonló a magyarban megszokotthoz.

Szóelválasztás	di-men-zió
Ragozás (alapszám, alanyeset)	dimenzió (E.sz.) – dimenziók (T.sz.) Egyes szám: dimenzió – dimenziót – dimenziónak – dimenzióban – dimenzióra – dimenzióért – dimenzióval – dimenzióért Többes szám: dimenziók – dimenziókat – dimenzióknak – dimenziókban – dimenziókra – dimenziókért – dimenziókkal – dimenziókért

A „dimenzió” fogalma tehát lényegében egy alapvető, független irányt vagy paramétert jelent, amely mentén valami kiterjed, változik vagy leírható. Ez lehet egy fizikailag létező térbeli irány, az idő, vagy egy sokkal elvontabb vonatkozás, mint egy társadalmi probléma gazdasági háttere vagy egy műalkotás érzelmi hatása. A dimenziók száma és jellege határozza meg egy rendszer, egy tárgy vagy egy jelenség struktúráját és komplexitását. Egy pont dimenziótlan, egy egyenes egydimenziós, egy papírlap kétdimenziós, a bennünk körülvevő világot pedig három térbeli és egy időbeli dimenzió jellemzi a hétköznapi tapasztalatunk szerint.

Ennek a látszólagosan egyszerű geometriai fogalomnak a filozófiai és tudományos általánosítása tette lehetővé, hogy a „dimenzió” szó a magyarban is olyan sokrétű jelentésteret kapjon. Nemcsak a tér méreteit, hanem a gondolat, az érzelem, a társadalom, sőt az egész létezés különböző, egymástól minőségileg elkülönülő, de összefüggő szintjeit, összetevőit is képes kifejezni. Így vált a dimenzió fogalma a komplexitás, a mélység és a sokoldalúság egyik kulcsfontosságú metaforájává a modern diskurzusban, átívelve a konkrét tudományok és az elvont spekuláció határát.