Dokumentum

A dokumentum fogalma az írásbeliség és a hitelesség történelmi eszméjéhez kötődik. Kezdetben elsősorban jogi vagy hivatalos érvényű írásos nyilatkozatokat, okiratokat jelölt, amelyek tényeket rögzítettek, jogokat vagy kötelezettségeket bizonyítottak. Az írott szó hatalma és bizonyító ereje az ókortól kezdve meghatározó volt az emberi társadalom működésében, a közjegyzői oklevelektől a királyi parancsokig. A modern korral a fogalom jelentősen tágult, magába foglalva nemcsak a hivatalos iratokat, hanem bármilyen, információt hordozó és rögzítő tárgyi vagy digitális formátumot is.

Gyakori tévhit a dokumentum kizárólagosan fizikai, papíralapú formájának elképzelése. A digitális korban azonban egy e-mail, egy digitális fotó vagy akár egy adatbázis-bejegyzés is teljes értékű dokumentum lehet. Egy másik gyakori félreértés, hogy a kifejezést túlságosan szűk értelemben, csak nagyon formális vagy jogi környezetben használják. Valójában a dokumentum mindennapi nyelvünkben is jelen van, akár egy családi receptfüzetre, egy személyes naplóra vagy egy tanulmányi jegyzetre utalva, feltéve, hogy információt rögzít és hivatkozási alapot szolgáltat, bár a stílusértéke ezekben a kontextusokban természetesen kevésbé formális.

A szó alakja

A szó alapalakja: dokumentum. Ez a főnév egyedüli alakja, amelyet többes számban és ragozott formákban is használunk.

Kiejtés

IPA: /ˈdokumɛntum/

Magyar fonetikai leírás: dó-ku-men-tum (a hangsúly az első szótagon van)

Eredet / etimológia

A „dokumentum” szó a latin nyelvből származik, ahol a documentum főnév jelentése „oktatás, tanítás, példa, bizonyíték”, amely pedig a docēre („tanítani, oktatni”) igéből ered a -mentum képzővel. A latin szó tehát eredetileg arra utalt, ami tanít, bizonyít, tanulságul szolgál. A magyar nyelvbe valószínűleg a német Dokument közvetítésével került a 18-19. század fordulóján, amikor az adminisztratív és jogi terminológia modernizációja zajlott. Az átvételkor megőrizte alapvető jelentését, miszerint valami írásos (később bármilyen rögzített) formában bizonyítékul szolgáló anyag.

Jelentése

A „dokumentum” szónak számos, egymáshoz kapcsolódó jelentése létezik a mai magyar nyelvben. Elsődleges jelentése bármilyen írott, nyomtatott vagy elektronikus formában rögzített információhordozó, amely tényeket, adatokat, jogi állapotot vagy akaratnyilvánítást tartalmaz, és amelynek célja az információk hosszabb távú megőrzése, továbbadása vagy bizonyítékként való felhasználása (pl. szerződés, okirat, tanúsítvány, jelentés, digitális fájl).

Bővebb, gyakran átvitt értelemben is használják, amikor valamilyen tárgy, kép, hangfelvétel vagy akár egy helyszín szolgál bizonyítékként, tanúbizonyságul egy kor, egy esemény vagy egy állapot mellett (pl. „Ez a fénykép dokumentuma a háború borzalmainak”). Az irodalomban és művészetekben olyan műfajt vagy alkotást jelöl, amely valós eseményekre, tényekre épít, és célja a valóság hiteles ábrázolása (pl. dokumentumregény, dokumentumfilm). Az informatikában pedig konkrétan egy digitális fájlt (szöveges, táblázat, prezentáció stb.) nevezünk dokumentumnak, különféle szoftverek keretében.

Stílusérték és használat

A „dokumentum” szó alapvetően semleges vagy formális stílusértékű. Leginkább hivatalos, jogi, adminisztratív, oktatási, szakmai (történelem, levéltáros, informatika) és tudományos kontextusokban használják. Az üzleti életben is gyakori. Bár elterjedt a mindennapi beszédben is (pl. „Küldd el nekem azt a dokumentumot!”), itt is megtartja valamelyest komolyabb, szervezettebb hangvételét. A túlzottan laza vagy szleng-szerű helyzetekben ritkább, helyette inkább „papír”, „irat”, „fájl” vagy konkrétabb megnevezések („szerződés”, „bizonyítvány”) kerülnek előtérbe. Az átvitt értelemben való használata (pl. művészeti kontextusban) is inkább értelmes, reflektáló beszédre jellemző.

Példamondat(ok)

A levéltárban őrzik a város alapító oklevelének eredeti dokumentumát, amely 1347-ből származik.

Kérlek, mielőtt aláírod a szerződést, olvasd át figyelmesen az összes mellékelt dokumentumot.

A rendező legújabb filmje erős társadalmi dokumentum, amely a jelenkori egyenlőtlenségeket tárgyalja.

Ne felejtsd el elmenteni a módosításokat a dokumentumban, mielőtt bezárod a szövegszerkesztőt.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: irat, okirat, írás, aktatétel, írásmű, anyag, bizonyíték (kontextustól függően), nyilvántartási tétel, fájl (informatikában), feljegyzés, anyaggyűjtemény (átvitt értelemben)

Antonímák: A „dokumentum” mint konkrét információhordozó fogalma nem rendelkezik egyértelmű, közvetlen ellentétével. Bizonyos kontextusokban a szóbeli közlés, az emlékezet vagy az információhiány tekinthető ellentétnek. A „dokumentumfilm” műfaji ellentéte lehet a játékfilm vagy a fikció.

Változatok és származékszavak

A „dokumentum” szóból számos származék képződött a magyar nyelvben: dokumentál (ige: rögzít, bizonyítékul szolgál, pl. „dokumentálja az eseményt”), dokumentálás (főnév: a rögzítés, bizonyítékkal való ellátás folyamata), dokumentáció (főnév: 1. egy ügy iratanyaga; 2. egy termékhez, rendszerhez tartozó leírások, kézikönyvek összessége; 3. a dokumentálás eredménye), dokumentációs (melléknév, pl. dokumentációs osztály), dokumentarista (főnév: dokumentumfilmet készítő személy), dokumentarísztikus (melléknév: a dokumentumfilmekre jellemző).

Beszélt nyelvben, főként fiatalabb korosztályok körében előfordul a doki elnevezés is, amely a dokumentum szó rövidülése, ám ez a forma nagyon laza, szlengszerű és csak informális, nem hivatalos helyzetekben használható.

Multikulturális vonatkozás

A „dokumentum” szó latin gyökere miatt számos európai nyelvben megtalálható hasonló formában és jelentésben. Az angol document, a német Dokument, a francia document, az olasz documento, a spanyol documento, az orosz документ (dokument) és a lengyel dokument mind közvetlenül vagy közvetve a latin documentum-ból erednek. Az alapjelentés – írásos bizonyíték, rögzített információhordozó – rendkívül hasonló az összes nyelvben.

Különbségek inkább a használat kiterjedtségében és a kollokációkban mutatkoznak. Például az angol document gyakran használatos igei alakban is (to document – dokumentál, rögzít), ami a magyar nyelvben csak a „dokumentál” igével lehetséges. Az orosz nyelvben a документ kifejezetten erős hivatalos, adminisztratív vagy jogi hangvételt hordoz. A magyarhoz hasonlóan az átvitt jelentés (pl. történelmi dokumentum, dokumentumfilm) széles körben elterjedt a nyugati nyelvekben is. A kiejtés természetesen nyelvről nyelvre változik, de a szóalaktól függően a hangsúly többnyire az első vagy a harmadik szótagra esik.

Szóelválasztás	do-ku-men-tum
Ragozás	Egész szám: dokumentum, dokumentumot, dokumentumnak, dokumentummal, dokumentumért, dokumentumig, dokumentumként, dokumentumul; dokumentumokban, dokumentumoknak stb. Többes szám: dokumentumok, dokumentumokat, dokumentumoknak, dokumentumokkal, dokumentumokért, dokumentumokig, dokumentumokként; dokumentumokban, dokumentumokra stb. (A többes szám képzése: -ok)

A dokumentum fogalma lényegében az emberi kultúra és kommunikáció egyik alapkövét jelenti. Mint információ rögzítésének és továbbadásának eszköze, lehetővé teszi a tudás, az események, a megállapodások és az identitás transzgenerációs és távolságokon átívelő megőrzését. Az írásos dokumentumok (oklevelek, törvények, levelek, naplók) nélkülözhetetlenek voltak a történelmi folyamatok rekonstrukciójához és a jogrendszerek kialakításához. A dokumentum megbízhatósága és hitelessége alapvető fontosságú a jogi és adminisztratív rendszerek működésében, ahol gyakran döntő bizonyítékként szolgál.

A digitális forradalom radikálisan átalakította a dokumentum természetét és elérhetőségét. A papír alapú, fizikai tárgy helyett ma egyre inkább elektronikus adatcsomagok, digitális fájlok hordozzák az információt. Ez hatalmas mennyiségű adat tárolását, gyors keresését és globális megosztását teszi lehetővé, ugyanakkor új kihívásokat is jelent a tartós megőrzés, a biztonság, a hitelesség (pl. elektronikus aláírás) és a személyes adatok védelme terén. A dokumentum mint fogalom így továbbra is központi marad az emberi tudás és kommunikáció rendszerében, bár formája és kezelésének módja folyamatosan fejlődik. Az információ korában a dokumentumok kezelésének készsége (információs műveltség) egyre fontosabbá válik.