Dominancia

A dominancia fogalma a társadalomtudományok, a biológia és a pszichológia metszéspontján helyezkedik el, jelentős kulturális és történelmi terheléssel. Magyarországon a huszadik század politikai fordulatai, különösen a totalitári rendszerek időszaka, erősen befolyásolták a dominancia társadalmi megítélését, gyakran negatív felhanggal párosítva azt a kényszerrel és elnyomással. Ilyen kontextusban a szó használata óvatosságot igényel, mivel könnyen asszociációkat válthat ki a hatalom visszaéléseiről. Gyakori félreértés, hogy a dominanciát kizárólag negatív, agresszívan kifejezett hatalmi viszonyként értelmezik, elfeledve, hogy az állatvilágban és akár az emberi kapcsolatokban is létezhet természetes, funkcionális dominancia hierarchia nélkülözhetetlen szerepet játszva a csoport stabilitásában és együttműködésében.

A mindennapi nyelvhasználatban gyakran összetévesztik a „dominancia” kifejezést az „agresszióval” vagy a puszta „erőszakkal”, miközben a valódi dominancia sok esetben nyugodt önbizalomra, kompetenciára vagy szociális készségre épül, nem feltétlenül fizikai erőre vagy fenyegetésre. Egy másik gyakori tévedés a biológiai és a társadalmi kontextusok összemosása, amikor például a természetes állati dominancia viszonyokat direkt analógiaként vetítik ki emberi társadalmakra anélkül, hogy figyelembe vennék a kulturális, etikai és jogi kereteket, amelyek alapvetően megkülönböztetik a két területet. Ilyen félreértések elkerülése érdekében alapos kontextusba helyezés szükséges.

A szó alakja

A szó alapalakja: dominancia. Ez a főnév a magyar nyelvben többes számot és ragot is vehet, mint például a „dominanciák”, „dominanciája”, vagy „dominanciáért”.

Kiejtés

A szó kiejtése nemzetközi fonetikai ábécével (IPA) leírva: [ˈdominɒnt͡siɒ]

Eredet / etimológia

A „dominancia” szó közvetett úton a latin nyelvből származik. A latin „dominans” (uralkodó, uralkodásra törekvő) szó főnévi igeneve a „dominari” (uralkodni, uralmat gyakorolni), amely maga a „dominus” (úr, gazda) főnévből ered. A szó valószínűleg a német „Dominanz” vagy más európai nyelvek hasonló alakján (pl. angol „dominance”, francia „dominance”) keresztül került be a magyar nyelvbe a 19. század végén vagy a 20. század elején, elsősorban a természettudományos, pszichológiai és szociológiai szaknyelv részeként. A latin gyök az uralmat, a vezető szerepet, a fölényes helyzetet jelenti.

Jelentése

A „dominancia” szó a magyar nyelvben többféle jelentéstartalmat hordoz, attól függően, hogy milyen kontextusban használják. A biológia területén egy egyed vagy csoport mások feletti fölényét, prioritását jelöli az erőforrások (étel, terület, párválasztás) megszerzésében vagy a csoporton belüli hierarchiában betöltött vezető szerepét. A genetikában egy allél (génváltozat) hatását írja le, amely maszkírozza egy másik (recesszív) allél hatását egy heterozigóta egyedben. A pszichológiában, különösen a szociálpszichológiában, az egyén vagy csoport mások felett gyakorolt befolyására, a viselkedésben, döntéshozatalban vagy kommunikációban megnyilvánuló vezető szerepre utal. Általános, átvitt értelemben pedig bármely erő, tényező, jelenség vagy személy mások feletti túlsúlyát, fölényét, túlnyomó befolyását vagy uralmát jelenti (pl. piaci dominancia, domináns személyiség, domináns szín).

Stílusérték és használat

A „dominancia” szó stílusértéke elsősorban semleges, formális vagy szaknyelvi. Leginkább tudományos szövegekben (biológia, genetika, pszichológia, szociológia, közgazdaságtan), szakmai vitákban, elemzésekben, illetve a sajtóban, különösen a politikai, gazdasági vagy tudományos témákkal foglalkozó közleményekben fordul elő. Köznapi beszédben is használatos, de itt gyakran váltja egyszerűbb kifejezés, mint például a „fölény”, „uralom” vagy „túlsúly”. Bár semleges stílusú, kontextustól függően (főleg társadalmi vagy politikai elemzésekben) akár negatív felhangot is kaphat, ha hatalommal való visszaéléssel vagy kényszerrel társítják. Nem tekinthető trágár vagy obszcén kifejezésnek.

Példamondat(ok)

A farkasrudakban az alfahím dominanciája alapvető a csoport belső rendjének fenntartásához, meggátolva a folytonos harcokat. A vizsgált népességben a barna szem színéért felelős gén dominanciát mutat a kék szem színéért felelős génnel szemben.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: fölény, elsőbbség, túlsúly, uralom, vezető szerep, elsődlegesség, prioritás, felülkerekedés, prímátus, hegemónia, szupremácia.

Antonímák: alárendeltség, másodlagosság, háttérbe szorulás, gyengeség, passzivitás, engedelmesség, recesszivitás (genetikai kontextusban).

Változatok és származékszavak

A „dominancia” főnév származékai közé tartozik a domináns melléknév, amely az uralkodó, túlsúlyban lévő, vezető szerepű, meghatározó tulajdonságot jelöli (pl. domináns személyiség, domináns gén, domináns szín). A dominál ige azt fejezi ki, hogy valaki vagy valami uralkodik, túlsúlyban van, meghatározó (pl. „A piacon az X cég dominál.”; „A tájképen a hegy dominál.”). A dominánsan határozószó az uralkodó, fölényes módon történő cselekvést írja le. Ritkábban használatos a dominanciaviszony összetétel is. A főnév képzője a „-ncia”, amely főneveket képez (hasonlóan pl. „elegancia”, „tolerancia”).

Multikulturális vonatkozás

A „dominancia” fogalma és annak nyelvi megfelelői széles körben elterjedtek az európai nyelvekben, közvetlenül a latin gyöktől származtatva (angol: dominance, francia: dominance, német: Dominanz, olasz: dominanza, spanyol: dominancia). A jelentésalap ezekben a nyelvekben is nagyrészt megegyezik a magyarban használttal, különösen a biológiai, genetikai és pszichológiai/szociológiai kontextusokban. Az angol „dominance” kifejezetten gyakori a sportnyelvben is (pl. „team dominance”). Az orosz „домина́нтность” (dominantnoszt’) vagy „госпо́дство” (gaszpodsztvo) szintén hasonló jelentéstartalmú, bár az utóbbi erősebb politikai, uralmi felhanggal bír. A japánban a „支配” (sihai) vagy a „優位” (júi) használatos, ahol a „sihai” inkább az uralom, a „júi” pedig a fölény, előny konnotációját hordozza. Az arab „هيمنة” (haymana) szintén az uralom, a dominancia fogalmát fejezi ki, gyakran geopolitikai kontextusban. Különbségként megjegyezhető, hogy egyes nyelvekben (pl. angol, francia) a szó használata a mindennapi beszédben valamivel elterjedtebb és közvetlenebb lehet, mint a magyar nyelvben, ahol inkább megtartotta formálisabb, szaknyelvi jellegét.

Szóelválasztás	do-mi-nan-ci-a
Ragozás	E/1: dominanciám, E/2: dominanciád, E/3: dominanciája, T/1: dominanciánk, T/2: dominanciátok, T/3: dominanciájuk. Többes szám: dominanciák. Ragozás során a szótő a „dominancia-„, a többes számban és a birtokos személyragok előtt a „-j-” kapcsolóhangzó használata szükséges (pl. dominanciája, dominanciájuk).

A dominancia lényegében egy viszonyszámítási fogalom, amely két vagy több elem közötti erőviszony, befolyás vagy súlyarány egyensúlytalanságát, illetve annak irányultságát írja le. Jelzi, hogy egy tényező, személy, csoport, gén, vállalat, kultúra stb. másokhoz képest meghatározóbb, befolyásosabb, erősebb pozícióban van, és ez a pozíció gyakorlatilag megnyilvánul valamilyen formában – legyen az a viselkedés, a fizikai jellemzők kifejeződése, a piaci részesedés vagy a hierarchikus rend. Nem feltétlenül implikál kényszert vagy agressziót, bár azok a dominancia egy lehetséges eszközei lehetnek. A dominancia sok esetben dinamikus, változó; kihívásoknak lehet kitéve, és átadódhat.

Megértése kulcsfontosságú számos területen. A természettudományokban segít megérteni az ökológiai egyensúlyt, az evolúciót és az öröklődés törvényszerűségeit. A társadalomtudományokban a csoportdinamikát, a hatalmi struktúrákat, a konfliktusok forrásait és akár a kulturális folyamatokat világítja meg. Az egyéni szinten pedig a személyiségjegyek, a kommunikációs minták és a kapcsolatok természetének elemzésében nyújt segítséget. A dominancia mint jelenség és fogalom tehát nem pusztán leíró, hanem értelmező erővel is bír, segítve az embert abban, hogy megértse a körülötte működő, látszólag káoszból álló világ rendszerét és hierarchiáit, legyen az egy falka állat, egy szervezet vagy a nemzetközi politika bonyolult játszmája.