Egzakt

A magyar nyelvbe a németen keresztül bekerült „egzakt” szó azon ritka esetek egyike, ahol egy tudományos (elsősorban matematikai) terminus szélesebb körben elterjedt, és a mindennapi beszédben is helyet kapott, bár formálisabb hangvételét megtartva. Jelentésében a tökéletes, hiba nélküli, minden részletre kiterjedő pontosság fogalma rejlik, amely gyakran a szigorúan objektív, mérhető vagy logikusan bizonyítható dolgokra utal. Ennek ellenére gyakori a félreértés, amikor összetévesztik a „precíz” vagy „pontos” szavakkal, amelyek inkább az odafigyelésre vagy a megadott mértéknek való megfelelésre helyezik a hangsúlyt, míg az „egzakt” egy alapvetően magasabb fokú, elméleti szinten is biztosított, kétségbevonhatatlan szabályosságot és helyességet implikál.

Filozófiai és tudományos kontextusban az „egzakt” fogalom a pozitivizmus és a logikai empirizmus ideálját testesíti meg, ahol csak az empirikusan igazolható vagy logikailag levezethető állításokat fogadják el szigorúan értelmezett igazságként. Történelmi szempontból a szó terjedése a magyar szaknyelvben a 19. század második felére tehető, párhuzamosan a természettudományok és a formális tudományok (matematika, logika) magyarországi fejlődésével. Kulturális vonatkozásban az „egzakt” gyakran társul a racionalitáshoz és a tisztánlátáshoz, ellentétben az intuitív vagy költői megközelítéssel, bár ez utóbbi területeken is előfordulhat, iróniával vagy szándékos kontrasztként használva.

A szó alakja

A szó alapszótári alakja: egzakt. Ez a melléknév nem ragozott, szótári formában áll.

Kiejtés

IPA: [ˈɛɡzɒkt]

Eredet / etimológia

A szó közvetlenül a német exakt melléknévből került a magyar nyelvbe a 19. században. A német szó maga a latin exactus melléknévből származik, amely az exigere (’kikövetelni, kivonni, befejezni, tökélyre vinni’) igéből képzett múlt idejű melléknévi igenév. Az exigere ige összetétel: ex- (’ki-’) + agere (’vezetni, hajtani, tenni’). Az eredeti latin jelentés tehát ’kikövetelt, kivont, teljesen befejezett, tökélyre vitt, alapos’ volt. A német, majd a magyar nyelvbe átvéve a szó elsősorban a matematikai és természettudományos pontosság, szigorúság jelentéskörében honosodott meg.

Jelentése

Az „egzakt” melléknév elsődleges jelentése a tökéletes pontosság, hiba nélküliség, minden részletre kiterjedő szabályosság és helyesség. Azt fejezi ki, hogy valami nem közelítő, nem becsült, nem megközelítőleges, hanem teljes mértékben pontos és megbízható. A formális, tudományos nyelvhasználatban kiemelten fontos szerepe van, ahol a legszigorúbb követelményeknek eleget tevő, objektív módon ellenőrizhető és reprodukálható eredményeket, definíciókat vagy eljárásokat jelöl (pl. egzakt tudományok, egzakt mérés, egzakt bizonyítás). Köznyelvi használatban, bár formálisabb hangvételű, átvitt értelemben is előfordul: kiemelheti valaminek a vitathatatlanságát, kétértelműség nélküliségét vagy szigorú, kompromisszumok nélküli jellegét (pl. egzakt parancs, egzakt vélemény).

Stílusérték és használat

Az „egzakt” szó kifejezetten formális stílusjegyeket hordoz. Elsődleges használati területei a tudományos (különösen a matematika, fizika, kémia, informatiká), a szakmai (mérnöki, jogi, orvosi) és az iskolai/oktatási nyelv. Az irodalmi nyelvben is előfordul, gyakran a precizitás vagy a szigor kifejezésére, esetleg iróniával fűszerezve. A mindennapi, laza társalgásban kevésbé jellemző, helyette gyakrabban használják a „pontos”, „precíz” vagy „szigorú” szavakat. Használata magasabb stílusú, tudatos nyelvi megfogalmazásra utal. Nem tekinthető régiesnek, de a köznyelvi beszédben túlzott használata mesterkélt hatást kelthet.

Példamondat(ok)

A fizikusok egzakt számításokkal támasztották alá az elmélet érvényességét.
Bár a vállalkozó magabiztosan beszélt, nem tudott egzakt adatokat szolgáltatni a tervezett nyereségről.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: pontos, precíz, szigorú, hibátlan, meghatározott, konkrét, egyértelmű, határozott (a kontextustól függően)

Antonímák: közelítő, hozzávetőleges, pontatlan, homályos, bizonytalan, megközelítő, inexakt (ritka)

Változatok és származékszavak

Az „egzakt” melléknév legfontosabb származékai a határozószó és a főnév: egzaktan (’pontosan, hibátlanul, szigorúan’, pl. „egzaktan követik az előírásokat”) és egzaktság (’a pontos, hibátlan, szigorú minőség; pontosság, szigorúság’, pl. „a bizonyítás egzaktsága lenyűgöző volt”). A szó ragzása a magyar melléknevek szabályai szerint történik (egzakt, egzaktak; egzaktat, egzaktakat stb.), bár gyakoribb a predikatív vagy attributív használata a ragozott alaknál. Nem alkotnak tővé változtatással képzett igét vagy másfajta jelentésű származékot a nyelvben.

Multikulturális vonatkozás

Az „egzakt” szó számos európai nyelvben megtalálható, mind a germán (német: exakt, holland: exact, angol: exact), mind a román nyelvekben (francia: exact, olasz: esatto, spanyol: exacto, román: exact), közvetlenül vagy közvetve a latin exactus gyökérből. Jelentése alapvetően megegyezik a magyarral: pontosságot, szigorúságot, hiba nélküliséget fejez ki. Az angol exact használata kissé formálisabb, mint a németben, és erőteljesebben hangsúlyozza a követelés, a szükségszerűség vagy a könyörtelenség aspektusát is (pl. exact revenge – ’bosszút áll’). A német exakt talán a legközelebb áll a magyar használathoz, széles körben alkalmazzák mind a tudományos, mind a mindennapi környezetben a pontos idő, mérték stb. kifejezésére. Az olasz esatto gyakran használatos egyetértés, helyeslés kifejezésére is (’pontosan!’, ’igaz!’).

Szóelválasztás	eg-zakt
Ragozás	Melléknév, ragozása a magyar szabályok szerint történik (alanyeset egyes szám: egzakt; tárgyeset egyes szám: egzaktat; alanyeset többes szám: egzaktak; tárgyeset többes szám: egzaktakat)

Az „egzakt” fogalom lényege végső soron a tökéletességre és a kétség kizárására törekvésben rejlik. Nem elég, ha valami megközelítőleg helyes, vagy ha a cél elérhető hibaárnyalattal; az egzaktság követelménye az, hogy minden elem, minden lépés, minden számítás abszolút helyes és ellenőrizhető legyen. Ez a követelmény a matematika absztrakt világában teljesíthető leginkább, de a természettudományok is törekednek az egzaktság elérésére mérési és modellezési módszereik folyamatos finomításával. Az egzaktság szükségszerűen magával hozza a szigorúságot és a metódusosságot, mivel csak szigorúan meghatározott szabályok és eljárások alkalmazásával érhető el a kívánt tökéletesség.

Az emberi tevékenység számos területén, a művészettől a jogig, az egzaktság egy idealizált cél, egy mérce, amely felé törekedhetünk, de amelyet gyakran nehéz teljes mértékben elérni a valóság bonyolultsága és a szubjektív tényezők miatt. Ennek ellenére az „egzakt” mint fogalom és minőség meghatározó szerepet játszik a megbízható ismeret, a hatékony technológia és az igazságos eljárások kialakításában. A szó használata mindig egy fokkal magasabb szintű követelményre, alaposságra és megbízhatóságra utal, mint a hétköznapi pontosság. Az egzaktság hiánya gyakran a kétség, a bizonytalanság vagy a hiba szinonimája.