Emisszió

Az emisszió fogalma alapvetően dinamikus folyamatot ír le, ahol anyag, energia vagy információ transzferálódik egy forrásból a környezetbe. A klímaválság korában a kifejezés központi szerephez jutott, mert az ipari és közlekedési emissziók mennyisége közvetlenül befolyásolja a globális felmelegedést. Tágabb értelmezésben a pénzügyi emisszió is hasonló elvet követ – a tőkepiacra történő új értékpapírok „kibocsátása” gazdasági energiatermelésként is értelmezhető.

Filozófiai szinten az emisszió metaforikusan kapcsolódik a kreativitás és a kommunikáció fogalmához: ahogy a csillag fényt bocsát ki, az emberi elme is „emittál” gondolatokat és műalkotásokat. Ezzel szemben gyakori tévedés, hogy a szó kizárólag káros anyagokra vonatkozna, holott a természetes folyamatok (pl. vulkáni emisszió) semleges vagy akár pozitív hatásúak lehetnek. A nyelvhasználatban megfigyelhető, hogy a „kibocsátás” népi megfelelője nem teljes mértékben lecseréli a szakszerű „emisszió” kifejezést, ami a tudományos precizitás iránti igényt tükrözi.

A szó alakja

Az alapalak: emisszió. A szó főnévként funkcionál, és leggyakrabban tárgyas vagy határozós szerkezetekben jelenik meg a mondatban, például: „A műhold emissziója segített feltárni a légkör változásait.”

Kiejtés

IPA: [ɛmiʃːoː]

Eredet / etimológia

A szó a latin emissio (kibocsátás, kilövés) főnévből ered, amely az emittere (kiküldeni, kibocsátani) igéből származik, összetéve az ex- (ki-) előtaggal és a mittere (küldeni) igével. A magyar nyelvbe a 19. században került be a nemzetközi tudományos terminológián keresztül, elsősorban a fizika és a közgazdaságtán területéről. Az átvétel közvetlen forrása valószínűleg a német Emission vagy a francia émission volt.

Jelentése

Fizikai-környezeti értelemben: anyagok, részecskék vagy energia (pl. hő, fény, sugárzás) aktív kibocsátása egy forrásból, mint például „szén-dioxid-emisszió”. Pénzügyi szakterületen: értékpapírok (pl. kötvények, részvények) piacra hozatala, pl. „államkötvény-emisszió”. Közvetítési kontextusban: rádió- vagy televíziós adás sugárzása, pl. „élő emisszió”. Átvitt értelemben: gondolatok, érzések szimbolikus „kibocsátásaként” is használják (pl. „lélektani emisszió”), bár ez ritkább. Szaknyelvi jellegét megtartja minden alkalmazásban.

Stílusérték és használat

Formális és szaknyelvi regiszter jellemzi, elsősorban tudományos, műszaki, környezetvédelmi, pénzügyi vagy médiakommunikációs kontextusokban alkalmazzák. Köznyelvi használata korlátozott, ám a klímavita óta a „károsanyag-emisszió” kifejezéssel egyre gyakoribb a közbeszédben. Figyelmet érdemel, hogy a „sugárzás” szóval ellentétben az „emisszió” mindig aktív kibocsátást, nem pedig általános terjedést jelent.

Példamondat(ok)

Az ipari létesítmények emissziójának mérésére új szenzorrendszert fejlesztettek ki a kutatók.

A jegybank döntése a következő hónapban várható állampapír-emisszióról váratlanul pozitív piaci reakciókat váltott ki.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Színonimák: kibocsátás, kiadás (pénzügyi), sugárzás (fizikai), leadás (műszaki), közvetítés (média)

Antonímák: abszorpció (elnyelés), megkötés (környezet), bevonás (pénzügy), vevés (média)

Változatok és származékszavak

Emissziós (melléknév, pl. „emissziós kvóta”), emittál (ige, „kibocsát”, főleg fizikai szövegkörnyezetben), emitter (főnév, „kibocsátó elem” elektronikában). A kóemisszió (szén-monoxid kibocsátás) és fényemisszió összetételek szintén gyakoriak. A szó többes száma: emissziók, birtokos ragokkal: emisszióé, emissziókét.

Multikulturális vonatkozás

Az angol emission jelentése megegyezik a magyarral, de a médiaszóhasználatban gyakoribb (pl. TV emission). A német Emission erősebb pénzügyi konnotációval bír. A román emisie kifejezetten a rádióadást jelöli. Az olasz emissione orvosi használatban is előfordul (pl. vérkeringés). A franciában az émission médiajelentése domináns, míg környezeti vonatkozásban inkább a rejet (kibocsátás) használatos.

Szóelválasztás	e-misz-szi-ó
Ragozás	emisszió – emissziót – emisszióval – emisszióért emissziók – emissziókat – emissziókkal – emissziókért