Extrém

A szó története szorosan fonódik a modern kor kihívásaival, különösen a huszadik század politikai és társadalmi szélsőségeinek árnyékában. Bár eredete a latin nyelv precizitásáig nyúlik vissza, a magyar köznyelvben az „extrém” gyakran túlzott, sőt néha félelemmel kevert asszociációkat vált ki. Ez részben a történelmi tapasztalatoknak (például az extrém ideológiáknak), részben pedig a médiában gyakran szenzációhajhász módon használt jelzőként való előfordulásának köszönhető, ahol a jelentése gyakran eltávolodik az eredeti, objektív tartalmától, és inkább a rendkívüliség, a veszélyesség vagy a vállalhatatlanság érzetét kelti.

Gyakori tévedés az „extrém” szó jelentésének kizárólag negatív értelmezése, mint valami elítélendőt vagy veszélyest. Valójában a szó semleges alapjelentése a „legnagyobb mértékű”, a „legtávolabbi” vagy az „átlagostól leginkább eltérő”. Így használják például a matematikában („extrémérték”), a földrajzban („extrém éghajlat”) vagy a sportokban („extrém sportág”) is, ahol nem feltétlenül jár negatív felhanggal, hanem inkább a kivételes intenzitást, nehézséget vagy kockázatot jelöli. A köznyelvi használatban azonban valóban gyakran túlsúlyba kerül a negatív árnyalat, főleg olyan összetételekben, mint „extrém viselkedés” vagy „extrém események”.

A szó alakja

Extrém. Ez a melléknév alapszótári, pozitív fokú alakja, amely a legáltalánosabb formában használható jelzőként vagy névszói állítmányként. A szó hangsúlya az utolsó szótagra esik.

Kiejtés

[ˈɛkstreːm]

Eredet / etimológia

Az „extrém” szó közvetlenül a német „extrem” melléknévből került a magyar nyelvbe a 19. század végén vagy a 20. század elején. A német szó pedig a latin „extremus” melléknévből származik, amelynek jelentése „legkülső”, „legszélső”, „legtávolabbi” vagy „utolsó”. Ez a latin szó maga a „exter” (külső) szóból ered, amelynek közvetlenül a „kívülre”, „kifelé” jelentésű „ex” elöljárószóból származik. Az „extremus” tehát eredetileg a térbeli szélsőségeket, a legtávolabbi pontokat jelölte, később a jelentése kiterjedt az absztraktabb, intenzitásbeli szélsőségekre is. A magyar nyelvbe történő átvételekor a szó megőrizte a „legnagyobb mértékű” alapjelentést.

Jelentése

Az „extrém” melléknév elsődleges jelentése a legnagyobb mértékű, a legszélsőségesebb, vagy az átlagostól, a szokásostól leginkább eltérő. Ez a jelentés semleges, objektív, és számos területen előfordul: matematikában az „extrémérték” (maximum vagy minimum), földrajzban „extrém éghajlat” (nagyon hideg vagy forró, száraz), meteorológiában „extrém időjárás” (például rekordhőmérséklet, vihar). Másodlagos, és gyakran negatívabb árnyalatú jelentése a túlságosan szélsőséges, megengedhetetlenül radikális, veszélyesen túlzott. Ez a jelentés főleg a társadalmi, politikai („extrém párt”, „extrém nézetek”) vagy egyéni viselkedést („extrém reakció”) leíró kontextusokban jelenik meg. Kollokviális használatban, különösen az ifjúsági nyelvben, gyakran egyszerűen a „nagyon”, „rendkívül” vagy „fantasztikusan” jelentéssel bővül, akár pozitív értelemben is („extrém jó buli”, „extrém fagyikrémes”), bár ez nem tekinthető szabványosnak.

Stílusérték és használat

Az „extrém” szó stílusértéke jelentősen változik a használati kontextustól függően. Tudományos, szakmai (matematika, fizika, földrajz, statisztika) vagy objektív leíró kontextusokban (pl. időjárás-jelentés) semleges, formális stílusú szó. Társadalmi-politikai vitákban, médiában vagy a mindennapi beszédben azonban gyakran erőteljesen negatív felhangú, az elítélendő, túlzó vagy veszélyes jelleg kifejezésére szolgál. Ugyanakkor, ahogy a köznyelvi bővülés is mutatja, az ifjúsági szlengben és népszerű kultúrában (pl. extrém sportok, extrém reality műsorok) felvesz egy kollokviális, lazább stílusjegyet, és néha már-már pozitív, izgalmat vagy kivételességet sugalló színezetet is kap („extrém élmény”). A szó tehát igen rugalmas, és értelmezése mindig függ a mondanivalótól és a kommunikációs szituációtól.

Példamondat(ok)

A Himalája hegyei extrém magasságban extrém körülményeket teremtenek a hegymászók számára.

A politikai vita egyre élesebbé vált, és több résztvevő is extrém nézeteket kezdett hangoztatni.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: szélsőséges, túlzó, mértéktelen, radikális, rendkívüli, maximális, legnagyobb, legtávolabbi, legkülső, átlag feletti, túlzott, elvetemült (erős negatív árnyalat), kivételes (pozitívabb árnyalat)

Antonímák: mérsékelt, középutas, kiegyensúlyozott, átlagos, normális, szokásos, közepes, minimális, enyhe, középszerű

Változatok és származékszavak

Extrémebb: A középfokú alak, jelentése „szélsőségesebb”, „nagyobb mértékű”.
Legextrémebb: A felsőfokú alak, jelentése „legszélsőségesebb”, „legnagyobb mértékű”.
Extrémista: Főnév, jelentése „szélsőséges nézeteket valló, azokért aktívan küzdő személy”, főleg politikai kontextusban. Negatív felhangú.
Extrémizmus: Főnév, jelentése „szélsőséges ideológia, mozgalom vagy magatartásforma”, különösen politikai, vallási vagy társadalmi területen. Erősen negatív konnotációjú.
Extrémisztikus: Melléknév, jelentése „extrémizmushoz kapcsolódó, szélsőséges”.
Extrémitás: Főnév, jelentése „a szélsőséges minőség, állapot”. Ritkábban használatos.
Extrém sport: Összetétel, jelentése „nagy kockázattal, magas intenzitással, szokatlan körülmények között űzött sportág” (pl. base ugrás, szörf óriáshullámon).

Multikulturális vonatkozás

Az „extrém” szó számos nyelvben megtalálható, mind az indoeurópai nyelvcsaládban (angol: extreme, francia: extrême, német: extrem, olasz: estremo, spanyol: extremo, orosz: экстремальный – ekstremal’nyj), mind más nyelvcsaládokban (török: ekstrem, finn: äärimmäinen), gyakran közvetlenül a latinból vagy a francián/angolun keresztül. Az alapjelentés (legnagyobb mértékű, legszélsőségesebb) általában megegyezik a magyarral. Az angol nyelv hatására az „extrém sportok” (extreme sports) fogalma vált igazán globálissá, és ezzel együtt a szó pozitívabb, izgalmat és kihívást jelentő árnyalata is elterjedt világszerte. Azonban a politikai és ideológiai kontextusokban a szó továbbra is erősen negatív konnotációt hordoz a legtöbb nyugati nyelvben, hasonlóan a magyarban tapasztalható tendenciákhoz. A kiejtés természetesen nyelvenként változik, de az alapstruktúra hasonló marad.

Szóelválasztás	ex-trém
Ragozás	Melléknév. Ragozása a magyar melléknevek szabályai szerint történik, az alany számától és nemétől függően (pl. extrém időjárás, extrém eset, extrém sportágak, extrém helyzetek). Nincs rendhagyó alakja.

Az „extrém” szó lényege a határok meghatározásában és túllépésében rejlik. Az emberi tapasztalatok, jelenségek vagy értékek skálájának azon pontjait jelöli, amelyek messze eltávolodnak a középponttól, az átlagostól, az elfogadott normától. Ez a távolság lehet fizikai (extrém magasság, extrém hideg), kvantitatív (extrém érték, extrém sebesség), minőségi (extrém vélemény, extrém viselkedés) vagy akár érzelmi (extrém öröm, extrém fájdalom). A szó ezzel egyfajta mérce, amely segít rangsorolni és kategorizálni a világ végtelenül változatos megnyilvánulásait a középső, ismert területektől a peremvidékekig.

A szó használata tehát mindig egy viszonyítási rendszerre utal. Ami egy kontextusban „extrém” (pl. egy bizonyos sebesség a városban), az más kontextusban lehet normális (pl. ugyanaz a sebesség egy autópályán). Ugyanakkor az „extrém” jelző gyakran hordozza a kivételesség, a kihívás, vagy éppen a veszélyesség érzetét. Ezért értelmezése soha nem lehet teljesen objektív; az egyén vagy a közösség kultúrájától, értékrendjétől és kockázattűrésétől függ. Az extrém sportoló kihívást és örömöt lát benne, míg egy másik személy számára ugyanaz a tevékenység elfogadhatatlan kockázatot jelent. Az „extrém” szó így nem csupán leíró, hanem értékelő szerepet is betölt a nyelvben, tükrözve a beszélő attitűdjét a szélsőségességgel szemben.