Extrovertált

Az „extrovertált” fogalma a pszichológia tudományán keresztül széles körben elterjedt a mindennapi nyelvhasználatban is, Carl Gustav Jung személyiségtípus-elméletének köszönhetően. Jung elkülönítette az introvertált és extrovertált attitűdöket, melyek alapvetően meghatározzák, hogy az egyén hol keresi az energiáját és a stimulációt: inkább a külső világban (emberek, tevékenységek) vagy a belső világában (gondolatok, érzések). Ez a pszichológiai alap azonban gyakran elmosódik a köznapi beszédben.

Egy gyakori tévedés, hogy az extrovertált személy automatikusan társasági kedvelő, szórakoztató vagy akár felszínes lenne. Valójában az extrovertáltság elsősorban az energiatermelés és -feltöltődés forrására utal: az extrovertált személyek a társas interakciókból, a külső eseményekből és az aktív cselekvésből merítenek erőt, szemben az introvertáltakkal, akik inkább a magányos tevékenységek és a belső reflektálás során regenerálódnak. Egy másik tévhit, hogy az extrovertáltak mindig magabiztosabbak vagy jobb kommunikátorok lennének, holott a szociális készségek nem automatikusan következnek a személyiségtípusból.

A szó alakja

extrovertált – A szó főnévi és melléknévi formában is használatos, jelzőként vagy állítmányként egyaránt előfordulhat a mondatban.

Kiejtés

/ˈɛkstroːvɛrtaːlt/

Eredet / etimológia

A szó eredete a német extravertiert vagy extrovertiert melléknév, amely a latin extra (kifelé) és vertere (fordítani, irányítani) igéből származik. Jung eredeti német nyelvű munkáiban használt kifejezés (Extraversion) került be a magyar szókincsbe a 20. század első felében, valószínűleg közvetlenül a német pszichológiai szakirodalom, vagy esetleg az angol extraverted / extroverted szavak hatására. Az angolban is létezik mindkét írásmód, az extroverted forma vált terjedelmesebbé. A magyar nyelv a „kifelé fordulás” jelentésű latin elemekből építkező német/angol mintát követte, a extrovertált írásmóddal.

Jelentése

1. (Pszichológia, személyiségjellemző) Olyan személyre vagy személyiségjegyre utal, aki(nek) az energiája, figyelme és érdeklődése főként a külső világ, a környezet, más emberek és a konkrét élmények, tevékenységek felé irányul; aki a társas interakciókból, a külső ingerekből töltődik fel. Ez a személyiségpszichológia egyik alapvető dimenziója, az introvertáltság ellentéte. (Formális, szakszerű használat.)

2. (Köznapi nyelvhasználat) Olyan embert jellemez, aki nyitott, társaságkedvelő, könnyedén barátkozik, élvezi a közösséget és a nyilvánosságot, beszédes, energikus a másokkal való kapcsolatteremtésben. Bár ez a jelentés közel áll a pszichológiai definícióhoz, a köznapi használat gyakran hangsúlyozza a látható társasági magatartásformákat (beszédes, barátságos, laza) és kevésbé az energiatermelés pszichológiai mechanizmusát. (Informális, köznyelvi használat.)

3. (Átvitt értelemben, ritkábban) Olyan tárgyi jelenségre, műalkotásra vagy helyzetre alkalmazzák, amely feltűnő, kifelé irányuló, nyílt, nem visszahúzódó jellegű (pl. „extrovertált építészet”, „extrovertált divat”).

Stílusérték és használat

Az „extrovertált” szó stílusértéke elsősorban semleges, de kontextustól függően változhat. A pszichológiai szaknyelvben és a formálisabb közlésmódban (cikkek, tanulmányok) teljesen semleges, szakszerű kifejezés. A mindennapi beszédben szintén gyakran semleges, de pozitív felhangja is lehet, főleg olyan kontextusokban, ahol a társasági készségeket, nyitottságot vagy élettelitással való kapcsolatot értékelik („extrovertált természet”). Ritkán, de előfordulhat enyhe pejoratív felhang is, ha a felszínességre vagy a túlzott lármásságra utalnak vele. Használata elfogadott mind hivatalos, mind hétköznapi kommunikációban, bár a nagyon laza szleng kerüli.

Példamondat(ok)

Az interjún kiderült, hogy a jelentkező kifejezetten extrovertált személyiség, aki kiválóan működik csapatban és élvezi az ügyfelekkel való közvetlen kapcsolattartást.

Míg én inkább szeretek egy jó könyvvel otthon lenni, a barátnőm teljesen extrovertált; minden hétvégén újabb és újabb összejöveteleket szervez.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: társaságkedvelő, nyitott, szociális (bár ez nem teljesen egyenértékű), barátságos, közvetlen, társas, kifelé forduló, aktivitásorientált (szakszerűbb kontextusban)

Antonímák: introvertált, visszahúzódó, zárkózott, magányos, befelé forduló, kontemplatív (szakszerűbb kontextusban)

Változatok és származékszavak

extrovertáltság (főnév): Az extrovertált jelleg, tulajdonság, állapot (pl. „Az ő extrovertáltsága segítette a csapatépítésben.”).

extrovertáltan (határozószó): Extrovertált módon, viselkedéssel (pl. „Nagyon extrovertáltan viselkedett a partin.”).

(fél)extrovertált (összetétel): Olyan személyre utal, aki nem kizárólagosan extrovertált, hanem az extrovertált-introvertált skála középső tartományába esik (a „fél” előtaggal kifejezve).

A szó ragozott formái (extrovertáltak, extrovertálttá, extrovertáltnak stb.) a melléknév szabályos ragozását követik.

Multikulturális vonatkozás

Az „extrovertált” szó jelentése és használata jelentős átfedésben van számos európai és angolszász nyelvben, mivel közös pszichológiai gyökereken alapul. Az angol extroverted (vagy a ritkább extraverted) jelentése gyakorlatilag megegyezik a magyarral, bár az angol nyelvterületen még erősebben kapcsolódik a „társasági” és „energikus” tulajdonságokhoz a köznapi használatban. A német extrovertiert vagy extravertiert szintén ugyanazt a pszichológiai fogalmat jelöli. Az olasz estroverso és a francia extraverti szavak is nagyon hasonlóan funkcionálnak. Különbség inkább a szó gyakoriságában és a kulturális konnotációkban mutatkozik: bizonyos kultúrákban (pl. az Egyesült Államok) nagyobb társadalmi értéket képviselhet az extrovertáltság, mint másokban (pl. Skandináv országok, Japán), ahol az introvertált tulajdonságokat is nagyobb mértékben tisztelik. A kiejtés természetesen nyelvenként eltérő.

Szóelválasztás	ex-tro-ver-tált
Ragozás (melléknév, -t képzős)	Alapszó: extrovertált Többes szám: extrovertáltak Fokozás: extrovertáltabb, leginkább extrovertált (Ragozás a magánhangzóra végződő, magas hangrendű, -t képzős melléknevek szabályai szerint történik: extrovertáltnak, extrovertálttal, extrovertáltról stb.)

Az extrovertált személyiség alapvető jellemzője, hogy a külvilággal való aktív kapcsolatteremtés és interakció során nyeri el a legteljesebb érvényesülését és töltődik fel energiával. Ez nem csupán a társaság iránti preferenciát jelenti, hanem egy arra irányuló alapvető pszichés orientációt, ahol a külső ingerek, a tárgyak, a másokkal való cselekvés és kommunikáció jelentik a motiváció és az életöröm elsődleges forrását. Az extrovertált emberek gyakran keresik a változatosságot, az új élményeket és a közösséget, mivel ezek tartják fenn életkedvüket és inspirálják őket.

A félreértésekkel ellentétben az extrovertáltság nem egyenlő a felszínességel vagy a tartalmatlansággal. Az extrovertált ember mély és tartalmas kapcsolatokat is kialakíthat, gondolkodhat elméleti kérdéseken, vagy élvezheti a magányt időnként – azonban ezekhez a tevékenységekhez is gyakran a külső világból (beszélgetések, tapasztalatok, megfigyelések) szerzett anyagra támaszkodik, és az energiaszintjét elsősorban a külső interakciók tartják karban. A személyiség dinamikus kontinuumán az extrovertáltság az introvertáltsággal együtt alkotja az egyik alapvető dimenziót, amely jelentősen befolyásolja az egyén világlátását, kommunikációs stílusát és az energiaforrások prioritását.