Fikció

A fikció fogalma az irodalomelmélet és a kultúrtudomány egyik alapvető kategóriája, mely a valóságtól eltérő, képzeletből vagy szándékos alkotásból származó tartalmakat, narratívákat, világokat jelöli. Nem pusztán az irodalom, hanem a filmművészet, a videójátékok, sőt a jog és a filozófia területén is meghatározó szerepet játszik, mint a valóság alternatívájának vagy modellezésének eszköze. Gyakori félreértés, hogy a fikció szinonimája a hazugságnak vagy a puszta kitalációnak; valójában egy sokkal árnyaltabb, intencionális és konvencionális szerződésen alapuló jelenségről van szó, melynek értéke nem feltétlenül függ a valóság egy-az-egyben tükrözésétől, hanem éppen az új jelentésteremtő képességétől.

Történelmi szempontból a fikció megkülönböztetése a nem fikciótól (pl. történelem, tudományos leírás) az ókorig nyúlik vissza, bár a modern értelemben vett fogalom a felvilágosodás és a realista regény felemelkedésével vált egyre hangsúlyosabbá. A magyar kultúrtérben a fogalom átvételéig a mesék, legendák, elbeszélések sajátos kategóriái léteztek, de a „fikció” mint átfogó fogalom a 19. század végén, a 20. század elején honosodott meg teljes mértékben, főként a német és francia irodalmi hatások nyomán. Egy másik gyakori tévhit kapcsolódik a „fantasy” műfajhoz: míg az utóbbi a fikció egyik specifikus alműfaja, addig a fikció maga sokkal tágabb kategória, magába foglalva a realizmust, a sci-fit, a történelmi regényt és számos más műfajt is.

A szó alakja

Fikció. A szó a magyarban főnévként használatos, és ragozásra képes (pl. fikciók, fikcióval, a fikcióban).

Kiejtés

[ˈfikt͡sijoː]

Eredet / etimológia

A „fikció” szó közvetlenül a német Fiktion szóból került a magyarba a 19. század második felében. A német szó viszont a latin fictio (’képzés, formálás, alakítás’) főnévből származik, amely a fingere (’formálni, alakítani, kigondolni, képzelni’) igéből képzett főnév. A latin igének az alapjelentése tehát nem a hazugság, hanem az alkotó, formáló tevékenységre utalt. Ez a jelentésváltozás – az alkotásból a kitalálás, a nem valós tartalmak irányába – már a latinban is elkezdődött, és kifejezetten az irodalmi kontextusban erősödött meg. A szó útja tehát: Latin fictio → Német Fiktion → Magyar fikció.

Jelentése

A „fikció” szó elsődleges jelentése a valóságon kívüli, szándékosan alkotott, képzeletbeli tartalmakra, történetekre vagy világokra utal, különösen az irodalom, színház, film és egyéb narratív művészetek területén (pl. „A regény egy kiváló példája a kortárs fikciónak”). Szélesebb értelemben bármilyen feltételezett, feltételezésen alapuló vagy kigondolt konstrukciót jelenthet (pl. „Jogi fikciónak tekintjük azt, hogy a cég már nem létezik”). Filozófiai kontextusban gyakran a valóság reprezentációjának egy módját, egyfajta modellt vagy elméleti konstrukciót jelöl, amely segít megérteni a világot, bár nem feltétlenül állítja magát a valóságnak (pl. „Néhány tudományos elmélet bizonyos mértékig fikcionális elemeket is tartalmaz”). Köznyelvi használatban néha egyszerűen „nem valóságos dolog, kitaláció” szinonimájaként is funkcionál.

Stílusérték és használat

A „fikció” szó semleges stílusértékű, használható mind formális (irodalomtudományi esszé, akadémiai értekezés, újságcikk), mind középszerű vagy informális (köznyelv, viták) kontextusokban. Nem pejoratív vagy dicsérő felhangja van önmagában, bár a környezettől függően akár negatív („ez csak tiszta fikció!” – azaz hazugság), akár pozitív („a fikció hatalma” – azaz az alkotó képzelet ereje) értelmezésre is adhat okot. Legjellemzőbb használata az irodalmi, művészeti, médiai és elméleti (filozófia, szociológia, jog) diskurzusokban található meg.

Példamondat(ok)

A szerző új regénye a történelmi fikció és a krimi elemeit ötvözi egyedi stílusában.
A vádiratban szereplő állítások a valósággal szemben puszta fikciónak bizonyultak, amit a bíróság is alátámasztott.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: kitaláció, képzeletbeli történet, mese (bizonyos kontextusokban), ábránd, elképzelés, feltételezés (szélesebb értelemben), fiktív tartalom, regény (műfajként).

Antonímák: valóság, tény, igazság, dokumentum, nem-fikció, valóságosság, hitelesség, tényanyag.

Változatok és származékszavak

Fiktív: Melléknév, jelentése ‘kitalált, nem valós, fikcióhoz tartozó’ (pl. fiktív szereplő, fiktív állam).
Fikciós: Melléknév, jelentése szinonimája a „fiktív”-nek, de gyakrabban használják a műfajok leírására (pl. fikciós irodalom, fikciós film), vagy a fikcióval kapcsolatos jelzőként (pl. fikciós világ).
Fikcionalitás: Főnév, a fikció jellegzetes tulajdonságára, minőségére utal (pl. a regény fikcionalitása).
Fikcionalizál/Fikcionalizálás: Ige és igéből képzett főnév, jelentése ‘fikcióvá alakít, fikcióként bemutat’ (pl. A rendező fikcionalizálta a valódi eseményeket).
Fikcionális: Ritkábban használt melléknév, jelentése megegyezik a „fiktív” és „fikciós” szavakkal.

Multikulturális vonatkozás

A „fikció” szó szinte minden európai nyelvben megtalálható, közvetlenül a latin fictio vagy a francia fiction útján. Angolul (fiction), franciául (fiction), spanyolul (ficción), olaszul (finzione), németül (Fiktion) az alapjelentés és a használat nagyon hasonló a magyarhoz: elsősorban a kitalált irodalmi/narratív műveket és az általánosabb „kitaláció” fogalmát jelölik. Az olasz finzione és a spanyol ficción egy kicsit erősebben hangsúlyozhatja a „színlelés”, „megjátszás” aspektust is a köznapi nyelvben. A szláv nyelvek (pl. orosz: фикция [fikcija], lengyel: fikcja) szintén átvették a latin eredetű szót, jelentése azonos. A kínai nyelvben (虚构, xūgòu) és a japánban (フィクション, fikushon, vagy 虚構, kyokō) az átvett szó (katakana írással) vagy a saját képzésű szó is létezik, szintén a kitalálás, elképzelés jelentéskörrel. A fogalom nemzetközileg jól ismert és használt, jelentésbeli különbségek minimálisak.

Szóelválasztás

fik-ci-ó

Ragozás

Egyes szám: fikció (alanyeset), fikciót (tárgyeset), fikciónak (részes eset), fikcióval (eszközhatározói eset), fikcióban (helyhatározói eset), fikcióból (elöljárós helyhatározói eset), fikcióért (célhatározói eset), fikciókért (célhatározói eset többes számban). Többes szám: fikciók, fikciókat, fikcióknak, fikciókkal, fikciókban, fikciókból, fikciókért. Birtokos ragozás: fikcióm, fikciód, fikciója, fikciónk, fikciótok, fikciójuk.

A fikció lényege nem pusztán abban rejlik, hogy nem valós, hanem abban, hogy egy alternatív valóság modelljét, egy kohéziós, belső logikával rendelkező világot vagy narratívát konstruál. Ez a konstrukció lehet teljesen fantáziaalapú, de akár a valóság szigorú utánzása is (mint a realizmusban), vagy annak torzítása, kiegészítése (pl. alternatív történelem, sci-fi). A fikció értéke és funkciója éppen ebben a konstruktív, jelentésteremtő folyamatban van: lehetővé teszi a valóság megismerését, kritikáját, átélését vagy éppen a menekülést onnan, új tapasztalatok, perspektívák és érzelmi élmények kínálatával. Ez teszi azzá, amit Aristotelészől kezdve a katharzis eszközének tartottak, és ami máig az emberi kultúra egyik központi pillére.

Jogi vagy filozófiai kontextusban a fikció nem feltétlenül szórakoztató célú, hanem egy olyan elvont eszköz, amely megkönnyíti az elméleti gondolkodást vagy a jogi rendszer működését olyan hipotetikus helyzetek kezelésére, amelyek a valóságban nem, vagy nehezen fordulnak elő. Ilyenkor a fikció célja a komplexitás csökkentése vagy egy elv elméleti alkalmazása egy modellszerű konstrukción keresztül. Így a fikció fogalma messze túlmutat az irodalmi műfajokon, és az emberi gondolkodás, kommunikáció és kultúra egyik alapvető, sokrétű kategóriáját alkotja, amely szoros kapcsolatban áll a képzelet, a nyelv és a reprezentáció képességével.