Horror

A horror fogalma lényegében az emberi lét sebezhetőségének felismeréséből születik, melyet az ősi mitológiáktól a modern pszichoanalitikus elméletekig számos kultúra próbált megmagyarázni. Művészeti megjelenítése nem pusztán az izgalomkereső élményt szolgálja, hanem a társadalmi tabuk, a halálfélelem és a tudatalatti rémálmok szimbolikus feldolgozásának eszköze. A görög tragédiák katharzisától Lovecraft kozmikus rémálmain át egészen a kortárs posztmodern horrorig ez a műfaj folyamatosan tükrözi az adott kor kollektív traumáit és félelmeit.

Filozófiai szinten a horror kettős természete mutatkozik meg: egyrészt külső fenyegetésként (szörnyek, erőszak), másrészt belső, pszichés térként (őrület, paranoia). Ez a kettősség teszi lehetővé, hogy a műfaj ne csupán a reflexszerű ijesztgetésre korlátozódjon, hanem mélyen boncolhassa az emberi erkölcsi dilemmákat, a szabadság és a félelem paradoxonát, illetve a túlélés ösztönének etikai határait. A valódi horror élménye mindig a megismerés és a megtagadás, a vonzás és az undor pszichológiai határán táncol.

A szó alakja

A szó alapalakja: horror. Ez a kifejezés gyakran kapcsolódik a természetfeletti és az emberi psziché mélységeibe hatoló ijesztő élmények leírásához.

Kiejtés

IPA: [ˈhorːor]

Eredet / etimológia

A latin horror (rettenet, borzadály) szóból ered, amely a horrēre (borzongani, reszketni) igéből származik. A középkori latinban és ófrancián (horreur) keresztül jutott el az angol nyelvbe, majd a 19. század végén vették át magyarul a színházi és irodalmi környezetekben. Eredeti jelentése a fizikai reszketést és morális undor kettősségét ötvözte.

Jelentése

Elsődlegesen mélységes félelmet, borzadást vagy érzelmi sokkot jelent, különösen természetfeletti, szörnyű vagy kiszámíthatatlan jelenségekkel kapcsolatban. Művészeti ágként (horrorfilm, horrorregény) az emberi lét legszélsőségesebb félelmeit feszegető műfajt jelöl. Orvosi szaknyelvben ritkán horror autotoxicus formában önmagával szembeni immunreakciót ír le. Kollokviális használatban hiperbolikusan élnek vele (pl. „ez a vizsga horror volt”), jelentését azonban gyakran trivializálja ez a kontextus.

Stílusérték és használat

Semleges stílusértékkel rendelkezik, bár érzelmi töltete miatt elsősorban köznyelvi és szakmai (irodalmi, filmelméleti) kontextusokban alkalmazzák. Formális szövegekben inkább a „borzalom”, „rémület” szinonimákat részesítik előnyben. Használata élénk vizualizációt és intenzív érzelmi reakciót sugall, ezért retorikai eszközként is hatékony. Túlzott alkalmazása stílusrontó hatást kelthet.

Példamondat(ok)

A kriptából áradó horror érzése olyan volt, mintha a halál ujjai végigsimítanának a gerinceden. A rendező mesterien ábrázolta a posztapokaliptikus horror minden árnyalatát, ahol nem a szörnyek, hanem az emberi elme törései váltak a valódi rémmé.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: borzalom, rémület, rettegés, iszonyat, borzadály, félelem, rémálom, borzongás, gyötrelem

Antonímák: megnyugvás, békesség, nyugalom, harmónia, biztonságérzet

Változatok és származékszavak

Horrorisztikus: melléknév, a borzalmas jelenségeket minősíti. Horrorműfaj: összetett főnév, a művészeti kategóriára utal. Horrorizál: ige, jelentése: szándékosan rémületet kelteni. Horrorfilmezés: főnévi igenév, a műfaj fogyasztásának tevékenységére utal. Szlengben használatos a horroros alak is, bár a nyelvművelők általában kerülik.

Multikulturális vonatkozás

Az angol nyelvben szélesebb skálán használatos: a „body horror” (testi torzulásoktól való undor), a „psychological horror” (lelki terror) alműfajokat jelöli, és gyakoribb a hétköznapi hiperbolához (pl. „traffic horror”). Az olaszban (orrore) erősebb morális megvetés árnyéka is jelen van. A japánban (ホラー, „horā”) kifejezetten a nyugati stílusú természetfeletti történetekre korlátozódik, szemben a helyi „kaidan” hagyománnyal. Az arab nyelvekben (رعب, „ru’b”) gyakrabban kapcsolódik politikai terrorhoz mint szórakoztató műfajhoz.

Szóelválasztás	hor-ror
Ragozás	horror – horrort – horrorral – horrorban (többes szám: horrorok)