Identitás

Az identitás fogalma a magyar társadalmi diskurzusban rendkívül dinamikusan alakult az elmúlt évtizedekben, különösen az 1989-es rendszerváltás után. A történelmi traumák, az államhatárok változásai, a globalizáció és az Európai Unióhoz való csatlakozás újraértelmezték a nemzeti és az egyéni identitás kérdéskörét. Irodalmi és filozófiai szempontból számos kortárs magyar szerző (pl. Krasznahorkai László, Nádas Péter) mélyen foglalkozik az identitás válságával, elveszülésével és újraalkotásával a modern világban, gyakran a történelem árnyékában. A fogalom filozófiai mélysége gyakran elmosódik a köznapi használatban.

Gyakori félreértés az identitás szó kizárólagosan az állampolgárságot vagy a személyazonosságot igazoló dokumentumokra (személyi igazolvány, útlevél) való redukálása. Egy másik gyakori tévhit az identitás egységes, változatlan entitásként való felfogása, miközben a pszichológia és a szociológia egyöntetűen hangsúlyozza annak többrétegű (személyes, társadalmi, kulturális), folyamatosan újraalkotott, kontextusfüggő és idővel változó természetét. Az identitáskeresés néha összekeveredik az önképpel vagy a szociális szerepek szűk értelmezésével.

A szó alakja

A szó alapszótári alakja: Identitás. A fogalom a személyiség és a lét bensőséges, sokszor elvont kérdéseivel kapcsolatos, ami gyakran bonyolult filozófiai vagy lélektani megfontolásokat tesz szükségessé.

Kiejtés

IPA: [idɛntitaːʃ]

Eredet / etimológia

Az „identitás” szó közvetítőn keresztül került a magyar nyelvbe, a német Identität szóból. A német szó maga a latin identitas, identitatis szóból ered, amely a idem (ugyanaz, ugyanaz a személy vagy dolog) határozatlan névmásból származik, a dem rész a latin dem (mutató névmási tövű) elemhez kapcsolódik. A latin identitas szó alapvető jelentése „ugyanazon volta, egyazon volta” volt, kiemelve az egyezőséget, az önazonosságot. A magyar nyelv a 19. század végén, a 20. század elején vette át a fogalmat a német nyelvi hatásra, először elsősorban filozófiai és logikai kontextusban.

Jelentése

Az „identitás” szó jelentésvilága széles és sokrétű. Elsősorban az egyén önmagához való viszonyát, öntudatát, azon tulajdonságainak összességét jelenti, amelyek egyedivé, megkülönböztethetővé teszik, beleértve a személyiségjegyeit, értékrendjét, hitét, emlékeit, céljait és az önképét (személyes identitás). Másodrendű jelentése a csoportok (etnikai, nemzeti, vallási, szexuális, szubkulturális stb.) szintjén a közös jellemzők, hagyományok, történelem, szimbólumok és az ezekből fakadó közös érzés, tartozás tudata (társadalmi vagy csoportidentitás). Formális és jogi kontextusban a személyazonosságot igazoló tényekre (név, születési adatok, állampolgárság) utal, melyet dokumentumokkal (személyi igazolvány, útlevél) igazolnak. Matematikában és logikában két dolog vagy entitás teljes egyezését, azonosságát fejezi ki. Kibernetikai és digitális környezetben a felhasználók elektronikus azonosítására (digitális identitás) szolgáló adatok összességét jelöli.

Stílusérték és használat

Az „identitás” szó alapvetően közép- vagy magas stílusú, formálisabb hangvételű. Gyakran előfordul akadémiai, szakmai (pszichológia, szociológia, filozófia, jog, kultúraelmélet), politikai és médiás diskurzusban. Bár a köznapi nyelvben is jelen van (főleg a személyazonosság vonatkozásában), az elvontabb, filozófiai vagy komplex társadalmi aspektusok kifejezésére szolgáló használata inkább a formálisabb regisztert hozza magával. Az identitásválság, nemzeti identitás, kulturális identitás, gender identitás kifejezések tipikusan ilyen kontextusokban merülnek fel. A szó egyre gyakrabban használatos az informatika területén is.

Példamondat(ok)

A globalizáció korában sok fiatal küzd azzal, hogy megtalálja egyensúlyt a helyi hagyományok és a globális hatások között, miközben alakítja identitását. Az emigráció gyakran mély identitásválsághoz vezet, amikor az egyén újra kell értelmezze, ki is ő valójában egy idegen kultúrában.

Az ellenőr a határátlépéskor alaposan megvizsgálta az utas útlevelét és más identitását igazoló dokumentumait. A rendőrség felszólította a tanúkat, hogy hozzanak magukkal identitásigazolványt a kihallgatásra.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: önazonosság, egyéniség, énkép, személyiség, lényeg, mivolt, sajátosság; (jogi értelemben) személyazonosság; (matematikai értelemben) azonosság.

Antonímák: különbözőség, eltérés; (személyes identitás szempontjából) identitásvesztés, identitászavar, önidegenülés, széttagoltság, konformitás (bizonyos kontextusokban).

Változatok és származékszavak

Az „identitás” főnévből több fontos származék képződött. A melléknév: identitási (pl. identitási politika, identitási krízis). Főnevesített melléknévi használat is lehetséges: az identitási (pl. „az identitásival kapcsolatos kérdések”). A identitású összetételalkotó elem (pl. kettős identitású személy). A identitástudat és identitáskeresés összetételek szintén gyakoriak. A identitásvesztés és identitásválság (vagy identitáskrízis) lényeges fogalmak a pszichológiában. Az identitásellenes jelző politikai vagy társadalmi irányzatokra utal. Az azonos (azonosítani, azonosítás) szócsalád szoros etimológiai kapcsolatban áll vele, bár külön szóként fejlődött.

Multikulturális vonatkozás

Az „identitás” fogalma számos nyelvben központi szerepet játszik a modern diskurzusban, de árnyalatai változhatnak. Az angol identity rendkívül széleskörű, gyakran használják a digitális azonosítókra (digital identity) és a szociális mozgalmakban (identity politics) is, hangsúlyozva a folyamatosságot és a konstrukciót. A német Identität erősen kötődik a történelmi és filozófiai megfontolásokhoz, különösen a II. világháború utáni nemzeti identitás kérdéséhez, és formálisabb hangvételű. A francia identité szintén mély filozófiai gyökerekkel rendelkezik, és a francia politikai életben éles viták tárgya (pl. a débat sur l’identité nationale). Az orosz идентичность (identichnost’) és a spanyol identidad is hasonlóan többrétegű fogalmak, az utóbbiban erőteljes a latin-amerikai indián és afrikai gyökerek identitásának védelme. A fogalom globális jelentősége a migráció, a digitalizáció és a posztkoloniális folyamatok miatt folyamatosan nő.

Szóelválasztás:

I-den-ti-tás

Ragozás:

E.sz.: identitás (alanyeset), identitást (tárgyeset), identitással (eszközhatározói), identitásért (célhatározói), identitásra (tárgy/hovatová határozói), identitásról (határozói), identitásnak (részeshatározói), identitásban (bennhatározói), identitásból (kihathatározói), identitásig (meddig határozói). T.sz.: identitások (alanyeset), identitásokat (tárgyeset), identitásokkal (eszközhatározói), stb.

Az identitás lényegében azt a kérdést feszegeti: „Ki vagyok én?” Ez a kérdés azonban messze túlmutat az egyszerű néven vagy számon való azonosításon. Egyénileg az identitás az a belső narratíva, amelyet magunkról alkotunk, a tapasztalataink, értékeink, kapcsolataink és céljaink folyamatosan újraírt szövege. Ez a narratíva adja meg az életünknek a koherenciáját és jelentését, lehetővé téve, hogy önmagunkhoz, múltunkhoz és jövőnk terveihez kapcsolódjunk. Az identitás nem statikus kép, hanem folyamatos párbeszéd a külvilággal és a saját énnel.

Kollektív szinten az identitás az a kötelék, amely egy közösség tagjait összefűzi egy közös történelem, kultúra, nyelv, értékek vagy célok által. Megadja az egyén helyét a nagyobb egészben, érzelmi biztonságot és tartozás érzetét nyújt. A nemzeti identitás, a vallási identitás vagy egy szubkultúrához való tartozás érzése erős társadalmi erőket mozgathat meg, segíthet a túlélésben nehéz időkben, de sajnos konfliktusok forrása is lehet, ha az identitásépítés kirekesztésen vagy mások negatív megítélésén alapul. Az identitás felfogása tehát kulcsfontosságú mind az egyén lelki egészségéhez, mind a társadalmi kohézió megértéséhez.