Kandidátus

A kandidátus szó a magyar nyelvben mélyen gyökerezik, főként az akadémiai és politikai élet területén. Történelmi hátterében kiemelkedik a tudományos fokozatként való használata, amely a szocialista időszakban a doktori (CSc) fokozatot jelentette, és jelentős presztízzsel bírt. Ez az értelme mára elavult, bár idősebb generációk még gyakran ebben a kontextusban használják. Politikai vonatkozásban a szó egyaránt utalhat választásokon induló személyekre és pártok jelöltjeire, néha bizonyos távolságtartó vagy kritikus árnyalattal, különösen a múltbeli egyeduralmi rendszerek kontextusában.

Gyakori tévedés, hogy a „kandidátus” szót kizárólag nagyon formális vagy akadémiai kontextusokban lehet használni. Valójában szélesebb körben alkalmazzák, például állásinterjúk során a jelentkezőkre, bár ebben az értelmében a „jelölt” vagy az „ály” gyakoribb. Egy másik gyakori félreértés a szó teljes egyenértékűsége a „jelölt” szóval, miközben a „kandidátus” gyakran formálisabb, hivatalosabb, vagy akár egy folyamat (pl. szűkített előválasztás) eredményeként kiválasztott személyre utal, míg a „jelölt” semlegesebb és tágabb jelentésű.

A szó alakja

A szó alapalakja: kandidátus. Ez a főnév alanyesetben, egyes számú formája. A szó többes száma: kandidátusok.

Kiejtés

A szó magyar kiejtése IPA (Nemzetközi Fonetikai Ábécé) szerint: [ˈkɒndidaːtuʃ]

Eredet / etimológia

A „kandidátus” szó közvetlenül a német Kandidat szóból került a magyar nyelvbe a 19. században. A német szó pedig a latin candidatus szóból származik. A latin eredetű szó jelentése „fehérbe öltözött”, ami a Római Köztársaság idején visszavezethető a politikai tisztségre pályázó (candidatus) férfiakra, akik jellegzetes, fehér toga (toga candida) viselésével kívánták magukat feltűnővé és tisztességesnek bemutatni. A latin candidus („tisztán fehér”, „fényes”, „őszinte”) melléknévből képzett főnév. Így a szó eredete egyértelműen a politikai jelöltség és a nyilvánosság előtti megjelenés fogalmához kötődik.

Jelentése

A „kandidátus” szónak több, egymáshoz kapcsolódó jelentése van a mai magyar nyelvben. Elsődleges jelentése egy olyan személy, aki egy adott pozícióra, tisztségre, címre vagy kitüntetésre pályázik, és akit erre a célra kiválasztottak vagy jelöltek. Ez kiterjed a politikára (pl. országgyűlési képviselőjelölt, önkormányzati képviselőjelölt), az akadémiára (bár a tudományos fokozat elavult, egyetemi tanszékre vagy kutatási ösztöndíjra jelentkező személy is lehet kandidátus), valamint a munkaerőpiacra (állásinterjúkon részt vevő, a pozícióra szűkített jelentkezők köre). Egy másik jelentésben, főleg a tudományos életben, az egykori „kandidátus” tudományos fokozat birtokosát jelölte (CSc), amely ma a PhD fokozatnak felel meg; ez az értelmezés történelmi szövegkörnyezetben vagy idősebb beszélőknél jelenik meg. Tágabb, néha kissé ironikus értelemben használják bármely olyan személyre, aki valamilyen szerepre, státuszra vagy helyzetre „esélyesnek” vagy „jelöltnek” számít.

Stílusérték és használat

A „kandidátus” szó általában formálisabb, hivatalosabb stílusjelleget képvisel, mint a köznyelvben gyakoribb „jelölt” szó. Leginkább hivatalos dokumentumokban, politikai beszámolókban, híradásokban, tudományos környezetben és a szakmai szóhasználatban (pl. humánerőforrás) fordul elő. A köznyelvben is használatos, de itt gyakran a „jelölt” előnyben részesül, kivéve olyan eseteket, amikor a formálisabb hangvétel szándékos vagy a hivatalos körülményekre utal. A szó semleges stílusértékkel bír, bár a magyar történelmi tapasztalatok (főleg a 20. század második feléből) miatt a politikai kontextusban néha egy enyhe negatív vagy távolságtartó árnyalatot is hordozhat egyes beszélők számára. Az akadémiai értelmében ma már inkább régies vagy történelmi színezetű.

Példamondat(ok)

A párt három kandidátust indít a jövő évi parlamenti választásokon az ország különböző választókerületeiben, köztük két újoncot és egy hivatalban lévő képviselőt.

Bár öt jelentkező volt a professzori állásra, végül csak két kandidátust hívtak be személyes interjúra, akik legjobban megfeleltek a meghirdetett szakmai követelményeknek.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: jelölt, pályázó, jelentkező, aspiráns (főleg akadémiai/pályakezdő kontextusban, régiesebb).

Antonímák: hivatalban lévő, megválasztott, kinevezett, beült, titkár (a választási folyamat szempontjából).

Változatok és származékszavak

A „kandidátus” főnévből több származék képződött. A leggyakoribb az ige: kandidál, jelentése: pályázik, jelölteti magát valamire (pl. „A polgármester ismét kandidál a posztjára.”). A folyamatot vagy a jelöltség állapotát fejezi ki a kandidatúra főnév (pl. „Bejelentette kandidatúráját az elnöki posztra.”). A jelöléshez kapcsolódó minősítést vagy állapotot írja le a kandidátusi melléknév (pl. „kandidátusi beszéd”, „kandidátusi listák”). Ritkábban használatos a kandidálás főnév a pályázás, jelöltetés cselekvésére. Az egykori tudományos fokozattal kapcsolatban létezett a kandidátusi (CSc) fokozat, illetve a kandidátusi értekezés kifejezés.

Multikulturális vonatkozás

A „kandidátus” szó rokonságban áll számos európai nyelv hasonló szavaival, mind a latin eredet miatt. A német Kandidat jelentése nagyon hasonló a magyarban használthoz: főként politikai jelölt vagy egyetemi állásra jelentkező. Az angol candidate jelentése szinte teljesen megegyezik a magyarral, bár az angol nyelvterületen nincs az egykori magyar tudományos fokozatra utaló történelmi jelentés. Az orosz кандидат (kandidat) szónak van egy jellegzetes jelentése: a szovjet és posztszovjet tudományos rendszerben ez a tudományok kandidátusa fokozatot jelenti, amely megfelel a nyugati PhD fokozatnak, hasonlóan a régi magyar CSc-hez. Ezt a jelentést az orosz nyelvben máig megtartotta, emellett azonban a politikai jelölt jelentése is jelen van. A francia candidat és az olasz candidato is a politikai és állásra jelentkezési jelentéstartományt fedik le, hasonlóan a többi nyelvhez. A kiejtés és a hangsúly természetesen nyelvről nyelvre változik.

Szóelválasztás	kan-di-dá-tus
Ragozás	E/1: kandidátus (alanyeset), kandidátust (tárgyeset); T/1: kandidátusok (alanyeset), kandidátusokat (tárgyeset); Birtokos ragok E/1: kandidátusé; T/1: kandidátusoké; Részeshatározói ragozás E/1: kandidátusnak; T/1: kandidátusoknak.

A kandidátus fogalma lényegében egy várakozás és potenciál állapotát jelöli ki. A kijelölt személy egy meghatározott pozíció, cím vagy elismerés elnyerésére irányuló folyamatban, versenyben vesz részt. Ez a státusz magában foglalja a nyilvánosság előtti szerepvállalást, az értékelés alávetettségét és a végső döntés kimeneteléig tartó bizonytalanságot. A kandidátus minősítés önmagában még nem jár hatalommal vagy végleges elismeréssel, hanem inkább egy lehetőséget, egy esélyt testesít meg.

Végül, a kandidátus szó jelentéstartalma tükrözi a társadalmi mobilitás és a versenyszellem mechanizmusait. Akár a politikai arénában, akár az akadémiai világban, akár a munkaerőpiacon, a kandidátus jelzi azt a fázist, ahol egyén vagy csoport képességeit, elképzeléseit vagy alkalmasságát vizsgálat, értékelés és végső soron választás tárgyává teszik, hogy egy meghatározott szerepkörbe vagy pozícióba léphessen. Ez a folyamat kulcsfontosságú a demokratikus eljárásokban és a szakmai előmenetelben egyaránt.