Kapitális

A kapitális szó a magyar nyelvben egy érdekes nyelvi jelenség, amely az ókori latin gyökerekből eredő gazdasági fogalom és a mindennapi beszédben is használatos, erőteljes minősítő jelző kettősségét hordozza. Eredetileg a tőke, vagyona jelentésű latin szóból származik, de a magyar nyelvbe való beépülés során, valószínűleg a német nyelv hatására, kialakult az a jelentésárnyalat is, amely a nagyságot, a kiemelkedő méretet vagy súlyosságot fejezi ki. Gyakori tévedés összetéveszteni a „főváros” jelentésű főnévvel (pl. Budapest a Magyarország fővárosa), noha mindkettő a latin „caput” (fej) szóból ered. Egy másik gyakori félreértés, hogy kizárólag pénzügyi kontextusban használják, miközben a mindennapi nyelvben is élénken jelen van.

Filozófiai és történelmi szempontból a „kapitális” szó a kapitalizmus gazdasági rendszerének elméleti alapfogalmaira utal, Karl Marx műveiben is központi szerepet kapva a tőke és a munka viszonyának elemzésében. Irodalmilag gyakran találkozhatunk vele, amikor egy karakter vagy esemény kiemelkedő jelentőségét, vagy éppen súlyos bukását akarják hangsúlyozni. A szó használata a köznyelvben néha túlzóvá válhat, amikor jelentéktelenebb dolgokra alkalmazzák pusztán hangsúlyozás céljából, ami csökkentheti kifejezőerejét. Fontos megjegyezni, hogy a szó hangsúlyozó funkciója ellenére nem egyenértékű a „kardinális” szóval, amely inkább alapvető, legfontosabb jelentést hordoz (pl. kardinális kérdés).

A szó alakja

A szó alapalakja: kapitális. Ez a melléknév ragozható, és a nyelvtan szabályai szerint használható.

Kiejtés

IPA: [ˈkɒpitaːliʃ]

Eredet / etimológia

A „kapitális” szó közvetlenül a német „kapital” (tőke) szóból származik, amely viszont a latin „capitalis” melléknévből ered. A latin „capitalis” jelentése „a fejhez tartozó”, ami a „caput” (fej) szóból képzett származék. Ez a jelentés átvitt értelemben az „életre szóló” (hiszen a fejvesztés halált jelentett), majd később a „legfontosabb”, „fő” értelmet is magába foglalta. Gazdasági kontextusban a „tőkéhez kapcsolódó”, „tőke-” jelentés fejlődött ki. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a 18-19. század fordulóján került be, először a gazdasági jelentésben, majd a kiemelkedő nagyság kifejezésére is.

Jelentése

A „kapitális” szónak a magyar nyelvben két fő jelentése van. Az elsődleges és legelterjedtebb jelentése: nagyon nagy, kiemelkedő méretű vagy súlyú, jelentős, óriási. Ebben az értelmében leggyakrabban melléknévként használják, például: kapitális hiba, kapitális fej. A második jelentése gazdasági, pénzügyi szakterületen használatos: a tőkével kapcsolatos, tőke-. Ilyenkor főként összetételek első tagjaként fordul elő, például: kapitális vagyon (tőkevagyon), kapitális kiadás (tőke kiadás, beruházás). Ez utóbbi jelentése azonban a hétköznapi nyelvben kevésbé gyakori, inkább szakmai körökben él. Figyelemre méltó, hogy a „kapitális” a „nagy bukás”, „súlyos vereség” (kapitális bukás) kifejezésben is előfordul, ami a súlyosság és jelentőség jelentéséből fakad.

Stílusérték és használat

A „kapitális” szó stílusértéke elsősorban köznyelvi, közepesen formális. Használható mind hétköznapi beszédben, mind írott szövegekben (újságcikkek, szépirodalom, szakmai szövegek a pénzügyi jelentésben). A „nagyon nagy” jelentésében gyakran hangsúlyozó, fokozó szerepe van, kiemeli a tárgy vagy esemény kivételes méretét vagy súlyosságát. A pénzügyi jelentése viszont egyértelműen szakkifejezés, amelyet főként közgazdasági, pénzügyi vagy üzleti kontextusban alkalmaznak. Az irodalmi nyelvben is előszeretettel használják kifejező ereje miatt.

Példamondat(ok)

1. A vállalkozó egy kapitális hibát követett el, amikor alábecsülte a piaci versenyt, és ez később kapitális bukáshoz vezetett. (Itt a „kapitális” mindkét esetben a súlyosságot, jelentőséget fejezi ki.)
2. A kapitális beruházások megvalósítása nélkülözhetetlen a gyár modernizálásához és a versenyképesség fenntartásához. (Itt a „kapitális” szakkifejezésként, „tőke-” jelentésben szerepel.)

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: jelentős, óriási, hatalmas, mérhetetlen, súlyos, alapvető, fő, kardinális (bizonyos kontextusokban), monumentális, tekintélyes, extenzív.

Antonímák: jelentéktelen, elhanyagolható, apró, csekély, minimális, pici, jelentéktelen, lényegtelen, másodlagos (a jelentőség/súlyosság jelentésére); működési, forgó (a pénzügyi jelentésre, pl. működési kiadás vs. kapitális kiadás).

Változatok és származékszavak

A „kapitális” szó önállóan nem alkot gyakori származékokat a magyar nyelvben. Főként összetételek második tagjaként jelenik meg, különösen a pénzügyi jelentésben: tőkekapitális (redundáns, de előfordul), kölcsönkapitális. A „nagy” jelentésében néha találkozhatunk a kapitálisan határozószóval, amely a „nagyszerűen”, „kiválóan”, „rendkívül jól” jelentést hordozza (pl. „kapitálisan szórakoztunk”), bár ez az alak kevésbé gyakori, mint a melléknév. A szó maga ragozható: kapitális (alanyeset egyes szám), kapitálisak (alanyeset többes szám), kapitálisnak (részes eset), kapitálissal (eszközhatározó eset) stb.

Multikulturális vonatkozás

A „kapitális” szó latin eredetű, és számos európai nyelvben megtalálható hasonló alakban és jelentéskörben. Az angol „capital” szó jelentésköre szélesebb: jelentheti a fővárost, a tőkét (pénzt), a nagybetűt, és ugyanúgy használható „nagyszerű” vagy „súlyos” jelentésben is (pl. capital idea, capital crime). A német „kapital” főnévként elsősorban a pénzügyi tőkét jelenti, a „nagy” jelentés kifejezésére inkább a „kapital” melléknév használatos, amely jelentésében és használatában nagyon hasonló a magyarhoz (pl. ein kapitaler Fehler – egy kapitális hiba). A francia „capital(e)” és a spanyol/olasz „capitale” szintén lefedi mind a főváros, mind a pénzügyi tőke, mind a „fő”, „alapvető”, „életbevágó” jelentéseket, és használható „nagyszerű” értelmében is. Az oroszban („капитальный” – kapitalnij) erősen a „nagy méretű”, „alapos”, „szilárd” jelentések dominálnak (pl. alapos javítás). Tehát a „kapitális” jelentésének kettőssége (nagyság/súlyosság és tőke) több nyelvben is jelen van, bár az egyes nyelvek hangsúlyozása és a jelentések gyakorisága eltérő lehet.

Szóelválasztás

ka-pi-tá-lis

Ragozás

Melléknév, ragozása a magánhangzóra végződő szabályos melléknevek mintájára történik. Példák: – Alanyeset, egyes szám: kapitális (kapitális hiba) – Alanyeset, többes szám: kapitálisak (kapitális hibák) – Tárgyeset, egyes szám: kapitálisat (látok egy kapitális hibát) – Tárgyeset, többes szám: kapitálisakat (látom a kapitális hibákat) – Részes eset, egyes szám: kapitálisnak (a kapitális hibának) – Részes eset, többes szám: kapitálisaknak (a kapitális hibáknak) – Birtokos eset, egyes szám: kapitálisé (a hiba kapitális volta) – Birtokos eset, többes szám: kapitálisaké (a hibák kapitális volta) – Eszközhatározó eset, egyes szám: kapitálissal (kapitális hibával) – Eszközhatározó eset, többes szám: kapitálisakkal (kapitális hibákkal)

A „kapitális” szó a magyar nyelv egyik olyan kifejező eleme, amely nemcsak egy fogalmat nevez meg, hanem értékítéletet is magában hordoz. Amikor valamit kapitálisnak nevezünk, azzal nem pusztán a méretét vagy mennyiségét állítjuk, hanem hangsúlyozzuk annak rendkívüliségét, kiemelkedő súlyát vagy jelentőségét. Ez a jelentésárnyalat különösen érvényesül olyan kifejezésekben, mint a „kapitális hiba” vagy „kapitális bukás”, ahol a szó egyúttal a következmények súlyosságára is utal. Ilyenkor a „kapitális” több, mint egy egyszerű jelző; a tévedés vagy kudarc mélységét, gyakran visszafordíthatatlanságát is kifejezi.

A pénzügyi szakterületre korlátozódó jelentése („tőke-„) szintén a latin eredetű „fej” metaforájából táplálkozik, hiszen a tőke a gazdasági tevékenység „feje”, alapja. Azonban a magyar nyelv sajátossága, hogy míg a „capital” szó az angolban vagy a franciában szélesebb jelentéskörrel bír (beleértve a fővárost is), addig a magyar „kapitális” elsősorban a nagyság/súlyosság és a tőke fogalmát köti össze, a főváros jelentését a teljesen különálló „főváros” szó viszi. Ez a kettősség teszi a „kapitális” szót nyelvészetileg érdekessé, mutatva, hogyan alakít egy nyelv a kölcsönzött elemeket saját, egyedi jelentésrendszerévé, ahol egy szó képes a konkrét gazdasági fogalom és az absztrakt, minősítő értékítélet együttes kifejezésére is.