Klaviatúra

A klaviatúra fogalma lényegében minden olyan eszközre vonatkozik, ahol meghatározott funkciók vagy jelek előállítását különálló, kézzel működtethető elemek (billentyűk) sorozata teszi lehetővé. Ez a mechanikai elv a zenei hangszerek világában évszázadokra nyúlik vissza, az orgonák és csembalók bonyolult szerkezeteiben megjelenve, majd a modern zongorákon és szintetizátorokon keresztül egészen a digitális korig élve. Az ember-gép interfész alapvető komponenseként a klaviatúra nem csupán eszköz, hanem a kreativitás és a kommunikáció fizikai átjátszója.

Egy gyakori tévhit, hogy a klaviatúra kizárólag a zenei billentyűs hangszerekre utalna, míg a számítógépes eszközökre a billentyűzet lenne a helyes. A gyakorlatban azonban a két kifejezés jelentésében és használatában nincs érdemi különbség a magyar nyelvben, csupán finom hangsúlyelterjedés figyelhető meg: a klaviatúra esetében a hangsúly a billentyűk elrendezésén, működésén és funkcionalitásán van, míg a billentyűzet inkább az eszköz fizikai egységére koncentrál. Mindkettő elfogadott és széles körben használt a hétköznapi és szakmai kommunikációban egyaránt.

A szó alakja

A főszó alapalakja: klaviatúra. Ez a szó a magyar nyelvben többféle billentyűzet típusra utalhat.

Kiejtés

[ˈklɒviɒtuːrɒ]

Eredet / etimológia

A szó a német Klaviatur szóból származik, amely maga a latin clavis (kulcs, billentyű) szóból eredeztethető. A latin kifejezés átvételén keresztül jutott el a magyar nyelvbe a 19. század folyamán, az európai műszaki és zenei lexikon részeként. Eredeti jelentése szó szerint „billentyűkészlet”-et vagy „billentyűsoron” alapuló szerkezetet jelölt.

Jelentése

1. Zenei szerszámokon (zongora, orgona, szintetizátor) a hangmagasságokat előállító billentyűk teljes sorozata és az azokat tartó szerkezet. 2. Számítógépek és írógépek esetén a karakterek, parancsok és funkciók bevitelére szolgáló fizikai vagy virtuális eszköz (pl. QWERTY kiosztás). 3. Átvitt értelemben használják bonyolult vezérlőpanel vagy beviteli felület metaforájaként (pl. „a rakéták irányítási klaviatúrája”).

Stílusérték és használat

Általános, köznyelvi szó, semleges stílusértékkel. Egyformán elfogadott szakmai (informatika, zene), művészeti és hétköznapi kontextusokban. A billentyűzet szóval szinonimaként használható, bár a klaviatúra hangsúlyozza a billentyűk funkcionális elrendezését, míg a billentyűzet inkább a szerkezet fizikai egységére utal. Ritkán, de előfordul régiesebb hangvételű szövegekben.

Példamondat(ok)

Liszt Ferenc virtuóz játéka szinte tűzvészként suhant végig a zongora klaviatúráján.
Az új laptop klaviatúrájának háttérvilágítása kiválóan használható sötét helyiségben is.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: billentyűzet, billentyűkészlet, billentyűzetfelület

Antonímák: képernyő, érintőpanel, hangvezérlés, egér

Változatok és származékszavak

Klaviatúrázik (ige): billentyűzet használatával szöveget vagy adatot bevinni. Klaviatúrás (melléknév): klaviatúrával rendelkező vagy azt jellemző (pl. klaviatúrás hangszer). Klavier (ritka, zenei): a német eredetű rövidített forma, elsősorban régi szövegekben vagy a zenei szlengben fordul elő zongorára utalva.

Multikulturális vonatkozás

A szó közvetlen rokonai az európai nyelvekben széles körben elterjedtek: német Klaviatur, orosz клавиатура (klaviatura), francia clavier, angol clavier. Az angolban azonban az computer keyboard domináns, a clavier főként régi vagy speciális zongorákat jelöl. Az olasz tastiera és a spanyol teclado (mindkettő: „billentyűzet”) teljesen eltérő etimológiájú, de azonos tárgyra utal. Az ázsiai nyelvek (pl. japán キーボード kībōdo) többnyire az angol keyboard fonetikus átvételét használják.

Szóelválasztás	kla-vi-a-tú-ra
Ragozás	klaviatúra – klaviatúrát – klaviatúrával – klaviatúráért többes szám: klaviatúrák – klaviatúrákat – klaviatúrákkal – klaviatúrákért