Kódex

A „kódex” szó jelentése a modern magyar nyelvben elsősorban a jogi és etikai szabályozás szisztematikus gyűjteményére utal, mint például az „Etikai Kódex” vagy az „Adatvédelmi Kódex”. Ez a használat azonban eltakarja a szó mélyebb történelmi gyökereit és eredeti jelentéskörét, mely az ókori és középkori írásos emlékek világához kapcsolódik. Gyakori félreértés, hogy a kódexet pusztán a törvénykönyv szinonimájaként kezelik, holott a fogalom eredetileg egy konkrét, forradalmi írásformát jelentett, mely alapvetően meghatározta az írott kultúra fejlődését. A szakmai körökön kívül kevésbé ismert tény, hogy a kódex volt az, amely felváltotta a tekercset, és lehetővé tette az oldalról oldalra való lapozást, ezzel alapvetően átalakítva az olvasás és az információ tárolásának módját.

Irodalmi és kulturális szempontból a kódexek – mint például a híres *Codex Alexandrinus* vagy a *Codex Sinaiticus* – nem csupán vallási szövegek őrzői, hanem az antik és középkori műveltség, a kalligráfia, a könyvfestészet és a könyvkötészet csúcsalkotásai is egyben. Filozófiai értelemben a kódex az emberiség tudásának és hitének fizikai megtestesítőjeként is felfogható, egyfajta korai „adattároló” eszköz, amely átívelte a korokat. Történelmi szempontból a kódexek megjelenése és elterjedése a Római Birodalom kései időszakában és a középkorban forradalmasító hatással volt az információ átadására és megőrzésére, megalapozva a modern könyv formáját. A kódex fogalmának teljes megértéséhez elengedhetetlen ennek a gazdag háttértörténetnek a felismerése a modern, törvényi gyűjteményekre vonatkozó használaton túlmenően is.

A szó alakja

A szó alapalakja: Kódex. Ez a főnév ragokkal való kapcsolódás nélküli, szótári formája, amely a jelentés hordozója. Például: „A könyvtár ritka gyöngyszeme egy 12. századi kódex.”

Kiejtés

[ˈkoːdɛks]

Eredet / etimológia

A „kódex” szó közvetlenül a latin codex szóból származik, amelynek eredeti jelentése „fatörzs” vagy „fadarab” volt. Ez a jelentés az ókori Rómában a viasztáblák alapanyagára utalt, amelyeket írásra használtak. Később, a Kr. u. első századokban, a codex szó jelentése kiterjedt az írásra használt viasztáblák könyvére, majd végül az új, a hagyományos tekercshez (volumen) képest forradalminak számító könyvformátra: a hajtogatott papyrus- vagy pergamenlapokból készült, kötött, oldalazható könyvre. Ez a formátum gyorsan elterjedt, különösen a keresztény világban, mert alkalmasabb volt a Szentírás nagyobb szövegeinek tartalmazására és gyorsabb hivatkozásra. A latin szó a görög kṓdeks (κώδηξ) szóból is átvehette, mely szintén „fatörzs”-öt, illetve a belőle készült tárgyakat jelentett. A magyar nyelvbe a szó valószínűleg a középkori egyházi és jogi latin, valamint a német (Kodex) közvetítésével került a középkorban vagy a kora újkorban, megtartva mind az ókori kézirat, mind a törvénygyűjtemény jelentését.

Jelentése

A „kódex” szónak a magyar nyelvben két fő jelentésköre van. Az elsődleges és történelmileg korábbi jelentés az ókori vagy középkori kézírásos könyvre vonatkozik, amelyet pergamenre (ritkábban papyrusra) írtak, és amely a tekercs helyett már kötött, lapozható formátumú volt. Ezek a kódexek gyakran tartalmaztak értékes miniatúrákat és díszítéseket, így nem csupán írott források, hanem művészeti remekművek is egyben. A második, napjainkban sokkal elterjedtebb jelentés a szisztematikusan összeállított, rendszerbe foglalt szabályok, előírások, törvények vagy etikai normák gyűjteményére utal. Ide tartoznak az „Etikai Kódex”, a „Büntető Kódex”, az „Adatvédelmi Kódex” vagy a „Munkajogi Kódex” kifejezések. Ebben az értelemben a kódex gyakran egy teljes, egy területet szabályozó jogi vagy szakmai dokumentumot jelöl, amely részletesen lefedi az adott témakör szabályait és elveit. Szakmai nyelvezetben (pl. informatikában) előfordulhat a „karakterkód kódex” (codec) rövidített formájában is, bár ez nem a hagyományos magyar jelentés.

Stílusérték és használat

A „kódex” szó kifejezetten formális stílusjelleggel bír. Elsősorban írott nyelvben, szakmai, tudományos (történettudomány, jogtudomány, könyvtártudomány, teológia), hivatalos és közéleti kontextusokban használatos. A történelmi kézirat jelentésében inkább szakmai, tudományos szövegekben, múzeumi leírásokban vagy művészettörténeti művekben találkozhatunk vele. A törvényi vagy szabályozói gyűjtemény jelentésében az igazságügyi, politikai, vállalati etikai vagy szakmai szervezetek kommunikációjában, valamint törvények, rendeletek, szabályzatok megnevezésében szerepel. Köznyelvi, hétköznapi beszédben nem gyakori; helyette a „törvénykönyv”, „szabályzat” vagy egyszerűen a „törvény” szavakat használják gyakrabban. Figyelemre méltó, hogy a szó használata önmagában is tekintélyt és szigorúságot sugall, ami illeszkedik a szabályozás és a történelmi jelentőség területéhez.

Példamondat(ok)

1. A vatikáni könyvtár őrzi a világ egyik legrégebbi és legértékesebb görög nyelvű bibliai kódexét, amelynek miniatúrái mesterművek a középkori könyvfestészet terén.

2. Az orvosi kamara új etikai kódexet fogadott el, amely részletesen szabályozza a betegadatok kezelését és a konfliktushelyzetek elbírálásának elveit.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: törvénykönyv, szabálykönyv, szabályzat, előírásgyűjtemény, gyűjtemény, kézirat (a történelmi jelentésben), kódexkönyv (ritkábban, a történelmi jelentésben).

Antonímák: A kódex, mint szisztematikus gyűjtemény vagy mint történelmi tárgy, nem rendelkezik közvetlen, egyértelmű ellentétes fogalommal. A rendezetlenség, a szabálytalanság, a törvénytelenség vagy a szétszórt egyedi előírások fogalma tekinthető értelmi ellentétnek a szabályozó kódex jelentésével szemben. A történelmi kézirat jelentésében ellentét lehet a nyomtatott könyv, a nyomtatvány vagy a tekercs.

Változatok és származékszavak

A „kódex” szó önmagában főnév. Magyar nyelvben nem képzünk belőle közvetlenül igét. A leggyakoribb származék a kódexes melléknév, amely a kódexhez tartozót, a kódexre jellemzőt, vagy kódex formájú könyvet jelent (pl. „kódexes kötés”). Ritkábban, főleg a könyvtártudományban használják a kódexjellegű kifejezést is. A szó többes száma a magyar nyelv szabályai szerint kódexek. Birtokos és más esetekben is a magánhangzóváltás (ablaut) nélküli tőhöz járulnak a ragozási végződések (pl. kódexekkel, kódexnek, kódexben).

Multikulturális vonatkozás

A „kódex” szó számos európai nyelvben megtalálható, mind a latin eredetű nyelvekben (olasz: codice, spanyol: códice, francia: codex), mind a germán nyelvekben (német: Kodex, angol: codex), mind pedig a szláv nyelvekben (orosz: кодекс [kodeks], lengyel: kodeks). Az alapvető jelentéskettősség – ókori/ középkori kézirat vs. szisztematikus törvénygyűjtemény – általában megvan ezekben a nyelvekben is. Az angol nyelvben azonban a codex szó elsősorban az ókori kézirat jelentésében él, a modern törvényi gyűjteményekre inkább az code (pl. penal code) vagy statute book szavakat használják. A német (Kodex) és a szláv nyelvek (pl. orosz кодекс) hasonlóan a magyarban, gyakran használják mindkét jelentésben, de különösen erősen jelen van a jogi szabályozás területén. Az informatikai jelentés (codec) szinte minden nyelvben elterjedt. A kiejtés a nyelvek sajátosságainak megfelelően változik, de a magánhangzók és a hangsúly gyakran hasonló a magyarhoz.

Szóelválasztás:	Kó-dex
Ragozás (Eszköztár):	kódex, kódexet, kódexnek, kódexxel, kódexben, kódexre, kódexért, kódextől, kódexig; Többes szám: kódexek, kódexeket, kódexeknek, kódexekkel, kódexekben, kódexekre, kódexekért, kódexektől, kódexekig

A „kódex” szó lényegében két, időben és jelentésben is távol álló fogalmi világ találkozását testesíti meg. Egyrészt, mint az írásos kultúra egyik legfontosabb technológiai innovációjának megnevezése, mélyen gyökerezik az ókori világban és a középkorban. Ez a kódex egy fizikai tárgy, egy kézzel írt, gyakran mesterművi miniatúrákkal díszített, kötött pergamenkönyv, amely forradalmasította az információ tárolását és terjesztését, megalapozva a modern könyv formáját. Ezek a kódexek ma múzeumok kincsei, a múlt tudásának és hitének megfogható tanúi.

Másrészt, a modern korban a kódex fogalma egy absztraktabb, de ugyanúgy strukturált és alapvető jelentést kapott: a szisztematikusan összegyűjtött és rendszerezett szabályok, előírások, törvények vagy etikai normák gyűjteményét jelöli. Itt a kódex már nem fizikai kötet, hanem egy szabályrendszer, egy referenciaforrás, amely egy adott terület (jog, etika, szakma) teljes vagy alapvető szabályozását tartalmazza. Az olyan kifejezések, mint az „Etikai Kódex” vagy a „Büntető Kódex”, nemcsak a tartalmat, hanem annak átfogó, kötelező érvényű és szerkezetett voltát is hangsúlyozzák. Így a „kódex” szó egyedülálló módon köti össze a múlt kézzelfogható írott örökségét és a jelen kódosított, szabályozott társadalmának absztrakt rendszerét.