Kohézió

A kohézió fogalma a nyelvészet egyik alapvető pillérének számít, ahol a szöveg belső logikai és nyelvi összetartozását, az egységes struktúráját jelöli. Ennek elméleti megalapozása különösen a 20. század második felében, Halliday és Hasan munkássága nyomán vált széles körben elismertté, bár maga a jelenség mindig is jelen volt a hatékony kommunikációban. Történetileg és filozófiailag a fogalom az egység, az összetartozás általánosabb elvéhez kapcsolódik, amelyet a természettudományokban (pl. folyadékok tulajdonságaként) és a társadalomelméletben (társadalmi kohézió) is használnak. Gyakori tévedés összetéveszteni a kohéziót a koherenciával: míg az utóbbi a tartalmi, jelentésbeli logikus összefüggésre utal, addig a kohézió konkrétan a nyelvi eszközökkel (névmások, kötőszók, lexikális ismétlés stb.) létrehozott kapcsolódásokra vonatkozik, amelyek segítik a koherencia megvalósulását. Másik gyakori félreértés, hogy a kohéziót pusztán a mondatszintű összefüggésekre korlátoznák, holott lényege éppen a mondatok *közötti* kapcsolatok vizsgálata.

A kohézió fogalmának értelmezése és hangsúlyozása a magyar nyelvészetben is megtalálható, különösen a szövegtan és a stilisztika területén, ahol a világos, jól strukturált szövegek készítésének elméleti alapját képezi. A mindennapi nyelvhasználatban a szó egyre inkább átterjed a nyelvészeti szakterületről az általánosabb köznyelvi használatba, különösen a társadalmi és politikai diskurzusban („társadalmi kohézió”, „csoportkohézió”), gyakran a belső egység, szilárdság és összetartás szinonimájaként. Ez a tágabb használat néha homályossá teheti a szó pontos, nyelvészeti definícióját a laikusok számára, de egyben tanúsítja a fogalom fontosságát és alkalmazhatóságát a mindennapi élet különböző területein is. Fontos megjegyezni, hogy a kohézió önmagában nem garantálja a szöveg minőségét vagy érthetőségét, de elengedhetetlen előfeltétele annak.

A szó alakja

A szó alapalakja: Kohézió. Ez a főnév a magyar nyelvben a belső összetartó erő, összefüggés vagy kapcsolódás fogalmát jelöli, különösen a nyelvészetben, de más területeken is.

Kiejtés

IPA: [koˈheːzijoː]

Eredet / etimológia

A kohézió szó közvetlenül a német Kohäsion szóból került át a magyar nyelvbe a 19-20. század fordulóján, főként a tudományos, nyelvészeti szaknyelv útján. A német szó maga a latin cohaesio (ragaszkodás, összetartozás) főnévből származik, amely a cohaerere (összetartozni, ragadni valamihez) igéből képzett főnévi alak. A cohaerere ige pedig a cum- (együtt) és haerere (ragadni, tapadni) elemekből épül fel. A szó eredeti, szó szerinti jelentése tehát „együttragadás”, „összetapadás”. A magyar nyelvbe való beépülés a német mintáját követve történt, a tudományos fogalmak ekkori gyakori németről történő átvételeinek keretében.

Jelentése

A kohézió elsődleges és legpontosabb jelentése a nyelvészetben található: a szöveg egységét biztosító, formális nyelvi eszközök (kohéziós eszközök) rendszerére és az általuk létrehozott kapcsolatokra utal. Ezek az eszközök (pl. névmások, kötőszók, helyhatározók, lexikális ismétlés, helyettesítés, ellipszis) hozzák létre a mondatok és szövegrészek közötti látható, nyelvi szálakat, megkönnyítve a szöveg követését és értelmezését.

A jelentés kiterjed a fizikára is, ahol az azonos molekulák közötti vonzóerőt jelöli, amely egy anyag (különösen folyadékok) belső szilárdságát, felületi feszültségét és az ellenállóképességét határozza meg a szétszakadással szemben (pl. a víz kohéziója).

Ezen túlmenően, átvitt értelemben és más tudományterületeken (szociológia, politikatudomány, pszichológia) széles körben használják a belső egység, összetartás, szolidaritás jelölésére. Így beszélhetünk társadalmi kohézióról (a társadalom tagjainak összetartása), csoportkohézióról (pl. csapat összetartása), vagy akár egy műalkotás, egy filozófiai rendszer belső kohéziójáról, amikor az elemei szervesen, logikusan kapcsolódnak egymáshoz.

Stílusérték és használat

A kohézió szó elsősorban formális, szaknyelvi vagy középlevelű szóbeszédben és írásban használatos. Legtermészetesebb helye a tudományos, szakmai (különösen nyelvészeti, fizikai, szociológiai) szövegekben, valamint az oktatásban. Stílusértéke semleges, pontos fogalmat fejez ki. Bár az átvitt értelmű használata (társadalmi kohézió, csapatkohézió) egyre gyakoribb a középlevelű nyilvános diskurzusban (politika, média, üzleti élet), itt is megmarad valamelyest a szaknyelvi színezet. Köznapi, nagyon informális beszédben ritkább, helyette inkább a „összetartás”, „egység”, „szilárdság” vagy „összefüggés” szavakat használják a megfelelő kontextusban. Használata általában tudatosabb, a fogalom pontos megnevezését szolgálja.

Példamondat(ok)

A jól szerkesztett tanulmány kiváló kohézióját bizonyítják a következetes témakövetés, a helyes kötőszók használata és az egymásra épülő érvelés.

A csapat sikere nagyban függött a magas fokú belső kohéziótól, amely a nehéz időszakokban is összetartotta a tagokat.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: összetartás, összefüggés, kapcsolódás, egység, szilárdság (átvitt értelemben), koherencia (részben, bár nem teljesen azonos), koheszió (ritkább, fizikai kontextusban).

Antonímák: inkoherencia, összefüggéstelenség, széthullás, széttagoltság, feszültség (csoportdinamikai kontextusban), diszperzió (fizikai kontextusban).

Változatok és származékszavak

A kohézió főnévből képzett leggyakoribb származék a melléknév: kohéziós (pl. kohéziós erő, kohéziós eszközök, kohéziós problémák). Ennek jelentése a kohézióhoz tartozó, azt jellemző, azt kifejező.

Magát a főnevet lehet ragozni a magyar nyelv szabályai szerint: kohéziót (tárgyeset), kohéziónak (részes eset), kohézióval (eszközhatározó eset), kohézióban (belső helyhatározó eset), kohézióért (célhatározó eset) stb. (pl. „Figyelmet szentelt a kohéziónak.”).

Eltérő jelentésű származék a magyar nyelvben nem jellemző. A szó többnyire önálló fogalmat fejez ki, nem alkot szócsaládot a magyar nyelvben túl széles körben.

Multikulturális vonatkozás

A kohézió fogalma és a hozzá kapcsolódó szó több európai nyelvben hasonlóan jelen van, közvetlenül vagy közvetve a latin gyökön keresztül. A német Kohäsion a közvetlen forrás a magyarban, jelentése teljesen megegyezik mind a nyelvészeti, mind a fizikai, mind az átvitt (társadalmi) értelmezésben. Az angol cohesion szintén ugyanazt a jelentéskört fedi le, és szintén széles körben használatos a tudományban és a társadalomtudományokban. A román coheziune, az olasz coesione, a spanyol cohesión és a francia cohésion szavak szintén a latin eredetű fogalmat hordozzák, jelentésük lényegében azonos a magyarral. A kiejtés természetesen nyelvenként változik (pl. angol: [kəʊˈhiːʒən], francia: [kɔ.e.zjɔ̃]), de a fogalom maga és a szó használati területei rendkívül hasonlóak a nyugati kultúrkörben. Ez a konzisztencia kiemeli a fogalom európai tudományos és társadalmi diskurzusban betöltött központi szerepét.

Szóelválasztás	Ko-hé-zió
Ragozás	Tő: kohézió Ragozás mint más magánhangzóra végződő főneveknél (pl. kohéziót, kohézióhoz, kohézióval, kohézióban).

A kohézió lényegi jelentése tehát a kötöttség és az összetartás sokféle megnyilvánulásában rejlik. Legszűkebb, nyelvészeti értelmezésében ez a kapocs, amely a szavakat és a mondatokat egy nagyobb egységgé, értelmes szöveggé forrasztja össze, megkülönböztetve azt a laza szóhalmaztól. Ez a kapocs nem csupán mechanikus; az olvasó vagy hallgató számára utat mutat a jelentés követésében, lehetővé téve a gondolatmenet megértését. A kohéziós eszközök – akár egy visszautaló névmás, akár egy logikai kapcsolatot kifejező kötőszó – mind az egység szolgálatában állnak, jelezve, hogy a szöveg egyes részei nem önálló szigetek, hanem egy archipelágus tagjai.

Ebből a magból fejlődött ki a fogalom tágabb, metaforikus használata is. Amikor egy fizikus egy folyadék kohéziójáról beszél, azon molekulák közötti belső vonzóerőt értve, amely ellenáll a külső erők szétválasztó hatásának. Hasonlóképpen, a szociológus, amikor a társadalmi kohéziót vizsgálja, az együttélő emberek közötti szolidaritás, a közös értékek és célok, valamint az összetartó erők hálóját elemzi, amely a társadalmat ellenállóbbá teszi a konfliktusokkal és széthúzással szemben. Így a kohézió, akár anyagi, akár társadalmi, akár szimbolikus síkon jelenik meg, mindig az egység, a szilárdság és a belső összefüggés alapelvére utal, mint az ellenállás és a funkcionalitás alapvető feltételére.