Kollekció

A „kollekció” szó a magyar nyelvbe a nemzetközi kultúra és tudomány nyomán került, elsősorban a gyűjtögetés, a rendszerezés és az értékek összegyűjtésének fogalmát hordozva. Leginkább a művészetek (festmények, szobrok), a divat (ruhakollekciók), a filatélia (bélyeggyűjtemények) vagy a természettudományok (ásvány-, rovargyűjtemények) területén használják, ahol egy összeválogatott, gyakran értékes vagy reprezentatív egészre utal. Kulturális és történelmi szempontból a kollekciók gyakran nemcsak személyes szenvedélyt, hanem társadalmi státuszt, műveltséget, tudományos törekvést vagy a szépség iránti elköteleződést is jelképeznek, ahogyan az múzeumok, galériák és magángyűjtemények története is tanúsítja.

Gyakori félreértés, hogy a „kollekció” szót szinonimaként használják bármely, akár rendezetlen halmazra (például „egy kollekció ruhadarab a szekrényben”), elhomályosítva ezzel a szóban rejlő válogatottság, célirányosság és értékrendszerezés fogalmát. Egy másik tévedés az, hogy a szó kizárólag nagymértékű vagy pénzügyileg értékes gyűjteményekre vonatkozik, holott léteznek jelentős személyes értékű, kisebb méretű kollekciók is (például egy gyermek kavics- vagy képregénykollekciója), amelyek ugyanúgy megfelelnek a fogalom definíciójának, hiszen válogatott, rendszerbe foglalt egészet alkotnak.

A szó alakja

A szó alap-, szótári alakja: kollekció. A „kollekció” egy főnév, amely a gyűjtögetés eredményeként létrejött válogatott egészet jelöli.

Kiejtés

A „kollekció” szó magyar kiejtése nemzetközi fonetikai átírásban (IPA): [ˈkolːɛkt͡sijoː]

Magyar hangzás szerinti leírása: kól-lek-ció (hosszú ‘l’ és ‘o’, a hangsúly az utolsó szótagon van).

Eredet / etimológia

A „kollekció” szó közvetlenül a latin collectio (gyűjtés, összegyűjtés) főnévből származik, amely a colligere (összeszedni, összegyűjteni) igéből képzett főnév. A colligere ige maga a com- (együtt) és legere (szedni, gyűjteni) elemekből épül fel. A latin szó az európai nyelvekbe kölcsönzés útján került; a magyar nyelvbe valószínűleg a német Kollektion vagy közvetlenül a nemzetközi tudományos és kulturális közlés nyomán, talán a francia collection vagy olasz collezione hatására honosodott meg a 19. század folyamán, ahol a gyűjtögetés és a múzeumi gyűjtemények kultúrája egyre nagyobb teret hódított.

Jelentése

A „kollekció” főnév elsődleges jelentése egy adott témakörben, stílusban vagy tárgykörben szisztematikusan, válogatás útján összegyűjtött tárgyak, alkotások vagy példányok összessége. Formális és szaknyelvi kontextusban gyakran használják művészeti alkotások (festmények, szobrok), divattermékek (ruhák, kiegészítők), tudományos minták (ásványok, növények, rovarminták) vagy gyűjtői tárgyak (bélyegek, érmék, antikvitások) együtteseire. Kollokviálisabb használatban is előfordul, de itt is a válogatottság, a célzott összegyűjtés konnotációja erősen jelen van (pl. „kedvenc könyveim kollekciója”). Figuratív értelemben ritkábban, de előfordulhat, hogy valaminek a „kollekciójáról” beszélünk, amikor különleges, értékes tapasztalatok, emlékek vagy események összességére utalunk, hangsúlyozva ezek válogatott, egyedi jellegét.

Stílusérték és használat

A „kollekció” szó stílusértéke általában semleges vagy enyhén formális. Leginkább írott nyelvben, szakmai, művészeti, divat- vagy tudományos környezetekben, valamint a sajtóban és a reklámnyelvben használják. Köznyelvi szinten is jelen van, különösen, ha valaki egy értékesebb vagy szervezettebb gyűjteményéről beszél. Nem tekinthető túlzottan elevenségű vagy régies szónak, hanem a magyar szókincs stabil részét képezi. Hangulata a kontextustól függ: értékes műalkotások vagy ritkaságok esetén tekintélyt, értéket és izgalmat sugározhat, míg a mindennapi tárgyak összességére vonatkozóan akár túlzónak is hathat, ha nem valóban válogatott gyűjteményről van szó.

Példamondat(ok)

A Nemzeti Galéria büszkén mutatja be a XIX. századi magyar festészet aranykorának remekműveiből álló állandó kollekcióját a nagyközönség számára.

Az új divatház tavaszi-nyári kollekciója friss színeket és könnyed, organikus anyagokat hozott a kifutóra, meghatározva az idény trendjeit.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: gyűjtemény, válogatás, együttese, összeállítás, gyűjtmény, gyűjtő (bizonyos kontextusokban, pl. bélyeggyűjtő), repertoár (pl. zeneművek esetén)

Antonímák: szórvány, egyedi darab, elszórt elemek (mivel a kollekció maga az összegyűjtött, egységes egész, ellentéte inkább a rendezetlen, szétszórt egyediség)

Változatok és származékszavak

A „kollekció” szóból több származék is képződik a magyar nyelvben. A kollekciós melléknév a kollekcióhoz tartozót, az abból származót vagy a kollekció jellegűt jelenti (pl. kollekciós darab, kollekciós kiállítás). Az összekollekciózás (ritkábban használt) vagy a gyakoribb kollekciózás főnév a kollekció összeállításának, gyűjtésének a folyamatát jelöli. A kollekciószerű melléknév arra utal, hogy valami hasonlít egy kollekcióra, de nem feltétlenül az (pl. kollekciószerű összeállítás). A kollektőr szó (ritkább) a gyűjtőt, összeszedőt jelenti, de ez nem közvetlenül a „kollekció”, hanem inkább a „kollekta” szócsaládjához kapcsolódik.

Multikulturális vonatkozás

A „kollekció” szó szinte minden európai nyelvben megtalálható rokonságával, mind a latin collectio gyökereiből fakadva. Az angol collection, a német Kollektion vagy Sammlung (bár ez utóbbi inkább a „gyűjtemény” szinonimája), a francia collection, az olasz collezione, a spanyol colección, az orosz коллекция (kollekcija) mind ugyanazt az alapfogalmat jelölik: egy válogatott tárgyak összességét. A jelentés alapterülete nagyon hasonló, különbségek inkább a használat gyakoriságában és a konnotációkban mutatkoznak. Például a francia collection erősen kötődik a divathoz és a luxushoz, az angol collection rendkívül általános és gyakori, míg az orosz коллекция talán kissé formálisabb, hivatalosabb hangvételű lehet. A kiejtés természetesen nyelvről nyelvre változik, de az alap struktúra (k-l-k-t/c-s hangok) megmarad.

Szóelválasztás

kol-lek-ció

Ragozás

Egyes szám: kollekció (alanyeset), kollekciót (tárgyeset), kollekciónak (részeshatározó eset), kollekcióval (eszközhatározó eset), kollekcióért (célhatározó eset), kollekcióban (helyhatározó eset), kollekcióból (elöljárós helyhatározó eset), kollekcióra (rá-, felé), kollekcióról (róla), kollekcióhoz (hozzá), kollekcióból (belőle), kollekcióig (-ig), kollekcióként (mint), kollekcióul (mivé), kollekcióvá (mivé). Többes szám: kollekciók, kollekciókat, kollekcióknak, kollekciókkal, kollekciókért, kollekciókban, kollekciókból, kollekciókra, kollekciókról, kollekciókhoz, kollekciókig, kollekciókként.

A „kollekció” fogalma lényegében egy szervezett egységet alkotó, meghatározott szempontok (esztétikai, történelmi, tudományos, tematikai vagy egyszerűen személyes preferencia) alapján válogatott és összegyűjtött tárgyak vagy alkotások összességét jelenti. Ez az egység meghaladja a puszta halmaz fogalmát; a kollekciót célzatosság, rendszerezettség és gyakran értékteremtés jellemzi. Egy múzeumi gyűjtemény, egy divatház szezonális kínálata, egy filatelista bélyegei vagy akár egy zenész kedvenc lemezei is kollekciót alkothatnak, amennyiben egy tudatosan kiválogatott, egységesnek tekintett csoportot képeznek.

A kollekció lényege tehát nem pusztán a kvantitásban, hanem a minőségi válogatásban, a tematikai összetartozásban és a gyűjtés mögötti szándékban rejlik. Egy igazi kollekció narratívát hordoz – elmeséli a gyűjtő ízlésvilágát, a tárgyak történetét, vagy akár egy kor stílusjegyeit. Ez teszi különlegessé a „kollekció” szót a szórványos, rendezetlen halmazokkal szemben, és ez alapozza meg jelentőségét a kultúra, a tudomány és a személyes szenvedély területén. A kollekció mindig egy értelmezett, értékelt és egyedivé tett egész.