Kollízió

A kollízió fogalma a fizikában, a jogban és a számítástechnikában is központi szerepet játszik, gyakran drámai következményekkel járó ütközést, összecsapást vagy konfliktust jelentve. Történetileg a szó elterjedése párhuzamosan haladt a modern tudományos és társadalmi fogalomkör kialakulásával Magyarországon, különösen a 19. századi nyelvújítás és a tudományos terminológia kialakításának időszakában. Filozófiai szinten a kollízió gyakran a világ dinamikus, konfliktusokkal teli természetét, az ellentmondások és az erők összecsapásának elkerülhetetlenségét szimbolizálja irodalmi alkotásokban.

Gyakori félreértés, hogy a kollíziót kizárólag fizikai ütközésre (pl. autóbaleset) korlátozzák, vagy szinonimaként használják az egyszerűbb „ütközés” szóval. Valójában a kollízió általában súlyosabb, komplexebb, esetenként elkerülhetetlen konfliktust vagy összeegyeztethetetlenséget jelent, különösen a jogi és politikai diskurzusban, ahol „érdekek kollíziója” alapvető fogalom. Egy másik tévhit, hogy a szó kizárólag negatív konnotációval bír, holott bizonyos kontextusokban (pl. részecskefizika) semleges, megfigyelhető jelenség.

A szó alakja

A szó alapalakja: Kollízió. Ez egy főnév, amely a magyar nyelvben ragozható, többes számban és birtokos viszonyban is használható.

Kiejtés

IPA: /kolːiːzioː/

Magyar fonetikai leírás: [kol-lí-zi-ó] (A kettős ‘l’ hangsúlyosan, hosszan ejtendő, az ‘ó’ is hosszú.)

Eredet / etimológia

A „kollízió” szó a latin collisio (ütközés, összecsapás) főnévből származik, amely a collidere (összeüt, összecsap) igéből ered. A collidere ige maga a com- (együtt) és laedere (üt, bánt) szavak összetételéből keletkezett. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a német Kollision szó közvetítésével került a 18-19. század fordulóján, a magyar jogi és műszaki szaknyelv kialakulásának időszakában, amikor számos tudományos és elvont fogalom neve került átvételre. Szó szerinti jelentése tehát „összeütés”.

Jelentése

1. Fizikai ütközés, összecsapás: Két vagy több tárgy, test, részecske egymásnak ütközése, gyakran károddal, energiamegváltozással vagy irányváltozással járóan. (Pl. autók kollíziója, atomok kollíziója gyorsítóban).
2. Konfliktus, összeütközés (elvont értelemben): Két vagy több dolog (szándék, érdek, elv, szabály, jog, vélemény, hatalom) egymásnak ellentmondása, összeegyeztethetetlensége, ami konfliktushoz, nehézséghez vezet. Ez a leggyakoribb jelentés a társadalomtudományokban és a mindennapi nyelvben. (Pl. érdekek kollíziója, jogszabályok kollíziója, nevek kollíziója adatbázisban).
3. Számítástechnikai konfliktus: Adatok, folyamatok vagy hozzáférési kérések olyan ütközése egy rendszerben, amely hibát vagy váratlan viselkedést okoz. (Pl. hash-tábla kollízió, adatbázis-rekordok kollíziója).
4. Figuratív jelentés: Bármilyen éles, gyakran elkerülhetetlen összecsapás vagy konfrontáció. (Pl. kultúrák kollíziója, generációk kollíziója).

Stílusérték és használat

A „kollízió” szó kifejezetten formális vagy szaknyelvi stílusjegyeket hordoz. Elsősorban írott szövegekben, tudományos, műszaki, jogi, politikai és közgazdasági szakirodalomban, valamint a magasabb stílusú beszélt nyilvánosság (pl. híradó, tudományos előadás, parlamenti vita) területén használatos. Ritkán fordul elő hétköznapi, laza társalgásban, ahol helyette inkább az „ütközés”, „összeütközés”, „konfliktus” vagy „összecsapás” szavakat részesítik előnyben. Stílusértéke semleges, de a súlyos, gyakran káros vagy bonyolult konfliktusra való utalása miatt a kontextustól függően negatív felhangja is lehet. Kiemelten alkalmas elvont konfliktusok, különösen jogi vagy érdekközi összeütközések precíz leírására.

Példamondat(ok)

A két tehergépkocsi kollíziója a körforgalomban súlyos anyagi kárt és sérüléseket okozott, a forgalom több órára teljesen leállt.
A projektvezető élesen figyelmeztetett a két részleg vezetői között kialakuló személyes ellentétekre, mert ezek komoly érdek-kollízióhoz és a közös célok elérésének veszélyeztetéséhez vezethetnek.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: ütközés, összeütközés, konfliktus, összecsapás, konfrontáció, ellentét, feszültség, antagonizmus, összeegyeztethetetlenség

Antonímák: harmónia, összhang, egyetértés, együttműködés, konformitás, kompatibilitás, egyeztethetőség, megbékélés

Változatok és származékszavak

A „kollízió” főnév származékai a magyar nyelvben viszonylag korlátozottak. Leggyakrabban használt származéka a kollíziós melléknév, amely a kollízióra jellemzőt, ahhoz tartozót vagy abból eredőt jelent (pl. kollíziós helyzet, kollíziós károk, kollíziós pont). Igen ritkán találkozhatunk a kollízióképes melléknévvel is (összeütközésre képes, összeütközést okozó), főleg műszaki kontextusban. Főnévi igeneve (pl. a kollízió) vagy határozói alakja (kollízióval) nem tekinthető önálló származékszónak, mivel azok a főnév normál ragozott formái.

Multikulturális vonatkozás

A „kollízió” szó latin eredetű, és számos európai nyelvben megtalálható hasonló formában és jelentésben. Az angol collision (/kəˈlɪʒ.ən/) jelentése nagyon hasonló: fizikai ütközés és elvont konfliktus is. Az angolban azonban kifejezetten gyakori a számítástechnikai használat (pl. collision detection). A német Kollision (/kɔliˈzi̯oːn/) szintén tükörfordítása a magyarnak, a fizikai és az elvont, különösen a jogi (Interessenkollision) jelentésekkel. A francia collision (/kɔ.li.zjɔ̃/) és az olasz collisione (/kol.liz.ˈzjo.ne/) is hasonlóan használatos, bár az olaszban az elvontabb jelentésre gyakrabban a „conflitto” szót használják. Az orosz коллизия (/kɐˈlʲizʲɪjə/) főként a jogi (pl. коллизия законов – törvények kollíziója) és politikai konfliktusok leírására terjedt el. A jelentés minden nyelvben alapvetően stabil, az eltérések inkább a használati gyakoriság és a preferált kontextusok terén mutatkoznak. A magyar kiejtés a német mintát követi a hosszú mássalhangzókkal és magánhangzókkal.

Szóelválasztás	kol-lí-zió
Ragozás	Egyes szám: kollízió (alanyeset), kollíziót (tárgyeset), kollíziónak (részeshatározó eset), kollízióval (eszközhatározó eset), kollízióért (célhatározó eset), kollízióra (helyhatározó eset – felület), kollízióban (helyhatározó eset – belül), kollízióból (elhatározó eset), kollízióhoz (hozzárendelő eset). Többes szám: kollíziók, kollíziókat, kollízióknak, stb.

A kollízió lényege minden jelentésében az erők, akaratok, entitások vagy elvek egymásnak ütköző, konfliktusba kerülő mozgása vagy állapota. Fizikai értelemben ez az ütközés konkrét, mérhető energiaátadást, alakváltozást vagy pusztulást hozhat létre. Elvontabb síkon, különösen a társadalmi, gazdasági és jogi szférában, a kollízió olyan helyzetet ír le, ahol két vagy több érvényes szabály, jog, érdek, vágy vagy stratégia egymásba ütközik, lehetetlenné téve azok egyidejű teljesülését vagy betartását, és így válsághelyzetet, dilemmát vagy nyílt konfrontációt generál.

Ez a szó tehát nem csupán egy véletlen balesetre utal, hanem sokkal inkább egy alapvető, gyakran elkerülhetetlen konfliktushelyzet strukturált, precíz megnevezésére szolgál. A kollízió fogalma rámutat a világ bonyolultságára, ahol az együttélés és a rend fenntartása folyamatosan igényli az ellentétes erők, szándékok és szabályok közötti feszültségek kezelését, feloldását vagy az azokból eredő károk minimalizálását, legyen szó balesetekről, politikai vitákról vagy adatbázis-hibákról. A szó használata magában hordozza a konfliktus súlyosságának és strukturáltságának felismerését.