Kompetencia

A kompetencia fogalma a 21. században alapvető paradigmaváltáson ment át: a tradicionális végzettség-orientált szemlélet helyét átvette a konkrét képességekre és adaptív készségekre épülő értelmezés. Ez a változás tükröződik az oktatáspolitikában, ahol a kompetenciaalapú kerettantervek helyezik előtérbe a gyakorlati alkalmazókészséget, és a munkaerőpiacon, ahol a multikompetenciás szakemberek kerülnek előnybe.

Filozófiai szinten a kompetencia két alapdimenziója között különböztetünk meg: egyrészt a formális illetékességet (autoritás), másrészt a tényleges szakmai jártasságot (expertíza). A kettő gyakran nem esik egybe, aminek társadalmi következményei lehetnek. A posztmodern gondolkodás kritikája éppen e disszonanciára hívja fel a figyelmet, amikor például döntéshozói pozíciókba formális kompetenciával, de tényleges szaktudás nélkül kerülő személyek jutnak.

A szó alakja

A szó alapalakja: kompetencia. Ez a főnév többes számmal és ragozással is használatos, például: „A szakmai kompetenciák fejlesztése kulcsfontosságú a modern munkaerőpiacon.”

Kiejtés

[ˈkompɛtɛnt͡siʲɒ]

Eredet / etimológia

A latin competentia (méltányosság, illetékesség) szóból ered, amely a competere (együtt futni, alkalmasnak lenni) igéből származik. A 19. században került át a magyar nyelvbe a német Kompetenz közvetítésével. Eredeti jelentése „jogosultság” vagy „hatáskör” volt, mely idővel szélesedett a mai tágabb értelmezésig.

Jelentése

Jogi-közigazgatási kontextusban konkrét hatáskört vagy feladatkört jelöl (pl. bírósági kompetencia). Szakmai használatban képességek, tudás és készségek összességére utal, melyek egy feladat sikeres elvégzéséhez szükségesek (pl. digitális kompetencia). Pszichológiai értelmezésben a tényleges teljesítménykészséget jelenti, szemben a potenciálisan rendelkezésre álló képességekkel. Kollokviális szóhasználatban gyakran szinonimaként használják a „szakértelem” vagy „hozzáértés” fogalmával, bár ez pontatlan.

Stílusérték és használat

Formális és semleges stílusjelleggel rendelkezik, gyakori szakmai (jogtudomány, oktatáspolitika, HR), tudományos és közéleti diskurzusokban. Köznyelvi használata inkább értelmiségi körökben jellemző. Nem tekinthető művelt vagy túlzottan szaknyelvi kifejezésnek, de közvetlen társalgási helyzetekben ritkábban fordul elő, helyette gyakrabban használják a „tudás”, „képesség” vagy „szakértelem” szavakat.

Példamondat(ok)

A középvezetőknek rendkívüli szervezési kompetenciára van szükségük a vállalati átalakítás idején.
A felperes kétségbe vonta a bíróság kompetenciáját ebben a perügyben, mert szerinte az más megye területi illetékességébe tartozik.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: hatáskör, illetékesség, szakértelem, jártasság, alkalmasság, képzettség, hozzáértés

Antonímák: inkompetencia, járatlanság, alkalmatlanság, tudatlanság, felkészületlenség

Változatok és származékszavak

Kompetens (melléknév): illetékes, hozzáértő pl. „kompetens szakértő”.
Inkompetencia (főnév): illetlenség, szakmai alkalmatlanság.
Kompetenciaalapú (összetétel): pl. kompetenciaalapú oktatási rendszer.
Kompetenciafejlesztés (összetétel): készségbővítési folyamat.
Multikompetencia (összetétel): több területre kiterjedő szaktudás.

Multikulturális vonatkozás

Angol nyelvterületen (competence) szűkebb jelentéstartalommal bír, kizárólag a tényleges teljesítményképességet jelöli, eltérően a potenciális képességet jelentő capability fogalomtól. Német nyelvben (Kompetenz) erősebb jogi-jogalkotási konnotációja van. Francia használatban (compétence) hangsúlyozottabb a szakmai jártasság aspektusa. Szláv nyelvekben (pl. cseh kompetence, lengyel kompetencja) a magyarhoz hasonlóan tág, többrétű jelentésű fogalom.

Szóelválasztás	kom-pe-ten-cia
Ragozás	kompetenciá- (többes szám: kompetenciák, birtokos eset: kompetenciáé, részes eset: kompetenciának)