Kompresszor

A kompresszor szó a magyar műszaki nyelvbe a 19-20. század fordulóján, az ipari forradalom és a gépesülés korának egyik jelképével, a gőzgéppel és a nyomás alá helyezett levegő vagy gázok technológiai felhasználásával együtt került be. A szó maga a hatékonyság, az erő és a modern technológia szimbólumává vált, bár kulturális vagy irodalmi jelentősége viszonylag kisebb, inkább a műszaki fejlődés szótáraként szolgál. A mindennapi nyelvhasználatban előforduló téves értelmezés a szó túlzott általánosítására, például bármilyen nyomást kifejtő vagy hangos eszköz (pl. egy ventilátor vagy egy nagy teljesítményű hangszóró) helytelen megnevezésére irányul, holott a kompresszor specifikusan a folyadékok vagy gázok térfogatának csökkentésére, nyomásának növelésére szolgáló gépet jelöli.

Filozófiai szinten a kompresszor metaforikusan is értelmezhető, mint ami koncentrációt, intenzitást, vagy akár a társadalmi nyomás mechanizmusait testesíti meg, összenyomva az időt, az erőforrásokat vagy az egyént. Ezen elvontabb jelentéskör azonban a köznyelvben nem gyökeresedett meg jelentősen, maradva inkább a műszaki-fizikai tartomány területén. Gyakori hiba még a „kompresszor” és a „kompresszál” igéjének helytelen használata vagy összetévesztése más, hasonló hangzású szavakkal, mint például a „kompresszió” (összenyomás) vagy a „kompressziós harisnya” (ami valójában a nyomást gyakorló harisnyát jelenti, nem pedig magát a gépet).

A szó alakja

A szó alapalakja: kompresszor. Ez a főnév a magyar nyelvben hímnemű, tárgyas ragozású, és a műszaki szókincs egyik stabil eleme, gyakran használatos a gépészet, a klímatechnika, az autóipar és számos más iparág szaknyelvében.

Kiejtés

A kompresszor szó magyar kiejtése: [ˈkomprɛsːor].

Magyar fonetikus leírásban: kom-pressz-or (a „kom” rövid o-val, a „pressz” erős, kettős sz-zel, az „or” rövid o-val, az utolsó szótag hangsúlytalan).

Eredet / etimológia

A „kompresszor” szó a nemzetközi műszaki nyelvterületről, közvetlenül a német Kompressor szóból került át a magyar nyelvbe a 19. század végén vagy a 20. század elején, az ipari berendezések és technológia terjedésével együtt. A német szó pedig a latin nyelvből ered: a latin comprimere ige (jelentése: ‘összenyomni’, ‘összepréselni’) múlt idejű középnévi alakja, a compressus (összenyomott) szóból származik, amelyhez a német nyelvben az -or képző kapcsolódott, tipikusan eszközöket, készülékeket jelölő főnév képzésére. Az -or végződés a magyar nyelvben is megmaradt, hasonlóan más nemzetközi műszaki szavakhoz (pl. motor, kondenzátor, reaktor).

Jelentése

A „kompresszor” szó elsődleges és legelterjedtebb jelentése egy olyan gép vagy mechanikus eszköz, amelynek célja a gázok (leginkább levegő) vagy folyadékok térfogatának csökkentése, azaz sűrítése, ezáltal a nyomásuk növelése. A sűrített levegő vagy gáz továbbításra, tárolásra, vagy különféle munkavégzésekhez (pl. festőpisztoly, légkalapács, fúrás) szolgáló energiát jelent. Formális és szaknyelvi kontextusban ez a jelentés a meghatározó.

Bővebb értelemben, főként szakmai vagy technikai környezetekben, a „kompresszor” kifejezés magában foglalhatja a gép különböző típusait: dugattyús kompresszor, forgókompresszor (pl. csavaros, lapátkerekes), centrifugális (tárcsás) kompresszor, stb. Kollokviális vagy átvitt értelemben ritkán, de előfordulhat, hogy valamit „kompresszornak” neveznek, ha nagyon szorosan összenyom, összeprésel, vagy ha egy eszköz (pl. egy nagyon szűrű melltartó) kompresszorhoz hasonló nyomóhatást fejt ki, bár ez inkább költői túlzás vagy szórakozott használat. Profilisan a kompresszor kulcsszerepet játszik a hűtő- és klímatechnikában (refrigeráns gáz sűrítése), az autóiparban (turbófeltöltő, motorblokk része), a levegőfúvó berendezésekben és a légszivattyúkban.

Stílusérték és használat

A „kompresszor” szó kifejezetten semleges, formális vagy semiformális stílusjelleggel bír. Elsősorban műszaki, mérnöki, ipari, autószerelői és klímatechnikai szaknyelvben, valamint ezekkel kapcsolatos közérthető ismertetésekben, cikkekben, kézikönyvekben használatos. Nem illik a hétköznapi társalgásba, kivéve, ha konkrétan egy ilyen eszközről van szó. Az átvitt értelemben vagy szlángos használata nagyon ritka és nem szabványos, inkább csak a szó eredeti jelentésére utaló, kreatív vagy humoros megjegyzésekben jelenik meg. Regisztere tehát elsősorban szakmai és tudományos, köznyelvi előfordulása a tárgykörhöz kötött.

Példamondat(ok)

A műhelyben lévő dugattyús kompresszor zajos, de hatékonyan szállítja a sűrített levegőt a pneumatikus szerszámok számára.

A klímaberendezés hirtelen leállt, mert a kompresszor túlmelegedett, és a védőkapcsoló kikapcsolta a rendszert.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: légsűrítő, sűrítőgép, sűrítő (utóbbi kettő ritkább és kevésbé specifikus, főleg kontextusfüggő). A turbófeltöltő egy speciális típusa a járműmotorokban.
Antonímák: A kompresszor működésének közvetlen ellentéte a expanzor (tágító) vagy a dekompresszor (nyomáscsökkentő, ritka használatú), de ezek nem köznyelvi szavak. Fogalmilag ellentétes lehet a vákuumszivattyú (ami nyomást csökkent, nem növel), bár ez nem szoros lexikai ellentét.

Változatok és származékszavak

A „kompresszor” főnév számos származékkal rendelkezik a magyar nyelvben. Az alapigét a kompresszál (összenyomni, sűríteni – főleg műszaki kontextusban) képezi, amelyből további főnevek és melléknevek származtathatók: kompresszió (az összenyomás, sűrítés folyamata vagy állapota; használatos fizikában, műszakában, orvostudományban, informatikában), kompresszibilitás (összenyomhatóság – fizikai tulajdonság). Melléknévként használatos a kompresszoros (pl. kompresszoros hűtőrendszer) és a kompressziós (pl. kompressziós arány, kompressziós harisnya – a nyomást gyakorló). A szó jelentését tovább finomítják összetételek, mint légkompresszor, dugattyúskompresszor, csavaroskopresszor, kompresszoregység.

Multikulturális vonatkozás

A „kompresszor” szó és fogalma szinte minden technikailag fejlett nyelvben megtalálható, és jelentése rendkívül stabil a nemzetközi műszaki nyelvterületen. Angolul compressor, németül Kompressor, franciául compresseur, oroszul компрессор (kompresszor), spanyolul compresor, kínaiul 压缩机 (yāsuōjī), japánul コンプレッサー (konpuressā) – mindegyik ugyanazt a gépet jelöli: gázok vagy levegő sűrítésére szolgáló berendezés. Az IPA kiejtés is nagyon hasonló az angol [kəmˈpɹɛsə(ɹ)] vagy a német [kɔmˈpʁɛsoːɐ̯] és a magyar [ˈkomprɛsːor] között, az alap latin gyök miatt. Kultúrális konnotációk szinte kizárólag a technológia fejlettségéhez, az ipari termeléshez vagy a modern kényelemhez (klíma) kötődnek. Az informatikai tömörítésre (data compression) használt „compressor” szó jelentése (pl. hang- vagy képfájlok méretcsökkentése) is analóg az eredeti fizikai fogalommal.

A kompresszor lényegében egy energiaátalakító és -átviteli eszköz. Mechanikai energiát (általában egy villanymotor vagy belső égésű motor forgatónyomatékát) vesz fel, és azt a munka közeg (levegő, gáz, ritkábban folyadék) belső energiájává, pontosabban nyomási energiájává alakítja. Ez a nyomási energia képes mozgatni pneumatikus hengereket, forgatni turbinákat, hajtani festőpisztolyokat, vagy a hűtőközeg állapotváltozását előidéző folyamat elindítására szolgálni hűtő- és klímaberendezésekben. A kompresszorok működési elve lehet térfogatkiszorításos (pl. dugattyús, csavaros) vagy áramlástani (pl. centrifugális, axiális), mindegyik célja azonban a közeg sűrűségének, nyomásának növelése.

Korszerű technológiai jelentősége mellett a kompresszor alapvető szerepet játszik a modern ipari és mindennapi élet számos területén. Az autóiparban a turbófeltöltő formájában növeli a motor teljesítményét és hatékonyságát. A gyártásban a sűrített levegő sokszor a legbiztonságosabb és legrugalmasabb energiaforrás. Az építőiparban légkalapácsok és fúrók működtetésére, a kereskedelemben és a háztartásokban hűtő- és fagyasztóberendezések, klímák működésének alapját képezik. Az egészségügyben pedig oxigénkoncentrátorokban és fogászati fúrókban találkozhatunk vele. A kompresszor tehát nem csupán egy műszaki alkatrész, hanem a modern civilizáció egyik kulcsfontosságú energiaátalakító láncszeme.