Konkrét

A „konkrét” szó a magyar nyelvben nem csupán a tapintható, érzékelhető dolgok leírására szolgál, hanem mély filozófiai és művészeti hagyományokkal rendelkezik. A filozófiában, különösen a marxizmusban, a konkrétum fogalma az absztrakt elméletekkel szemben a valóság anyagi, gyakorlati megnyilvánulásait jelenti, ami a 20. századi társadalomtudományi diskurzusban kiemelt szerepet kapott. Irodalmilag a konkrét költészeti irányzat a hatvanas években jelent meg, ahol a szó maga művészi anyaggá emelkedett, hangsúlyozva a nyelvi jelek fizikai jelenlétét. Történelmileg a szó használata a 19. században gyökerezik, amikor a magyar nyelvújítás keretében vették át a német és latin nyelvekből.

Gyakori félreértés, hogy a „konkrét” kizárólag fizikai tárgyakra vonatkozik, miközben a szó szélesebb körben alkalmazható elvont fogalmak megfogható megvalósulásaira is. Például a „konkrét terv” kifejezés nem jelenti azt, hogy a terv fizikailag megfogható, hanem hogy részletesen kidolgozott és megvalósítható. Egy másik tévhit, hogy a szót helytelenül használják az „abszolút” vagy „teljes” szinonimájaként, mint a „konkrét bizonyíték” esetében, ahol helyette a „kétséget kizáró” pontosabb kifejezés. Ezek a hibák gyakran a szó etimológiai gyökerének (latin „concretus” – összenőtt) nem ismeretéből adódnak.

A szó alakja

A szó alapalakja melléknévként használt konkrét, amely a magyar nyelvben ragozásra képes, például „konkrétabb” vagy „konkrétan”. Jelentését tekintve a valóság érzékelhető, meghatározott aspektusait fejezi ki, eltérően az elvont vagy homályos fogalmaktól.

Kiejtés

IPA: [ˈkoŋkreːt]
Magyar fonetikus jelöléssel: kóng-krét

Eredet / etimológia

A „konkrét” szó a latin „concretus” melléknévből ered, amely az összetett „concrescere” igéből származik (con- = együtt, crescere = nőni). Eredeti jelentése „összenőtt” vagy „megkötött”, utalva az anyagok egyesülésére. A magyar nyelvbe a német „konkret” közvetítésével került a 19. század fordulóján, a nyelvújítás korában. A filozófiai terminológia (különösen Hegel és Marx művein keresztül) tette népszerűvé, elősegítve elterjedését a tudományos és köznyelvben egyaránt.

Jelentése

A szó elsődleges jelentése a tapintható, fizikailag létező dolgokra utal (pl. „konkrét épület”). Szaknyelvekben eltérő árnyalatokat kap: a filozófiában az elmélettel szemben álló gyakorlati valóságot jelöli, a jogban pedig a megfigyelhető tényekre (pl. „konkrét eset”). Köznyelvi használatban gyakran a „részletes” vagy „pontos” szinonimája (pl. „konkrét javaslat”). Figuratív értelemben olyan kifejezéseket ír le, amelyek érzékletes képet alkotnak (pl. „konkrét hasonlat”). Az építőiparban a „konkrét” szó a beton szinonimájaként is funkcionál, mutatva a szakterületi specializálódást.

Stílusérték és használat

Semleges stílusértékkel rendelkezik, alkalmazható formális (tudományos, szakmai) és informális (köznapi) kontextusokban egyaránt. A szó előnyben részesített a hivatalos dokumentumokban és akadémiai szövegekben az elvont fogalmak megfogható megfelelőinek leírására. Azonban túlzott használata köznyelvi beszédben stílustalanná teheti, különösen ha az „egyszerűen” vagy „tényleg” szavak helyett alkalmazzák. Gazdasági vagy műszaki szövegekben gyakori, ahol a megvalósíthatóság hangsúlyozása lényeges.

Példamondat(ok)

A mérnökök végül konkrét számokkal alátámasztották a híd teherbírását, meggyőzve a befektetőket. Bár sok elmélet született a gazdasági válságról, a kormánynak konkrét lépéseket kell tennie a népesség megsegítésére.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: tapintható, meghatározott, konkrétum, kézzelfogható, részletes, valóságos, specifikus
Antonímák: absztrakt, elméleti, elvont, homályos, határozatlan, feltételezett, virtuális

Változatok és származékszavak

Konkrétan (határozószó): konkrét módon, részletezően („Konkrétan mit javasol?”). Konkrétum (főnév): megvalósult tárgy vagy tény („A konkrétumokra koncentrálj!”). Konkrétosodik (ige): meghatározott formát ölt („Az ötlet lassan konkrétosodik”). Konkrétság (főnév): a meghatározottság minősége („A terv konkrétossága meggyőző”). Konkretizál (ige): részletekkel ellát, megvalósíthatóvá tesz („A szerződést konkretizálni kell”).

Multikulturális vonatkozás

Angolul („concrete”) jelentése megegyezik a magyarról, de kiemelt építőipari használattal (beton). Franciaul („concret”) erőteljes filozófiai konnotációval rendelkezik, Henri Bergson filozófiai rendszerében az érzéki tapasztalatot jelöli. Németül („konkret”) a magyarhoz hasonlóan alkalmazzák, de a jogi nyelvben gyakoribb. Lengyelben („konkretny”) kissé pejoratív árnyalatú lehet, a „fantáziátlan” jelentést is hordozza. Japánban (コンクリート) kizárólag az építőipari anyag (beton) megnevezése, jelezve a kulturális kontextus jelentésbeli eltéréseit.

A „konkrét” fogalma lényegében a tapasztalati valóság strukturált megragadását szolgálja. Amikor egy gondolatot, tervet vagy tárgyat konkrétnak nevezünk, az nem csupán fizikai jelenlétére utal, hanem arra, hogy definiálható határokkal, mérhető paraméterekkel és megjeleníthető formával rendelkezik. Ez a tulajdonság teszi alapvető eszközzé a tudományos gondolkodásban, a művészeti megfogalmazásban és a mindennapi kommunikációban egyaránt.

Funkciója túlmutat az egyszerű jelölésen: a konkrét fogalmak hidat vernek az elmélet és a gyakorlat között. Filozófiai szinten a konkrétum megtestesíti a dialektikus materializmus alapelvét, miszerint az elvont elméletek csak a valóság konkrét megnyilvánulásaiból eredeztethetők. Nyelvészetileg a szó maga is egy konkrétum – hangalakja és írott formája érzékelhetően reprezentálja azt a komplex ideghálót, amelyben a magyar nyelv a valóságot strukturálja. Ez a kettősség teszi egyedivé: egyszerre eszköz és tárgya a megismerésnek.