Kontaktus

A „kontaktus” szó a magyar nyelvbe a németen keresztül került, a latin „contactus” (érintés, érintkezés) szóból származik. Bár a legközvetlenebb magyar megfelelője a „kapcsolat” vagy az „érintkezés” lenne, a „kontaktus” sajátos stílusértékkel és konnotációkkal bír. Történelmi szempontból különösen a 20. század második felében, a hidegháborús időszakban vált jelentőssé, amikor a „nyugati kontaktus” kifejezés gyakran titokzatos, esetleg veszélyes, de értékes kapcsolatra utalt a vasfüggöny mögött. Ez a konnotáció mára enyhült, de a szó továbbra is hordoz bizonyos formálisabb, esetleg technikai vagy szakmai jellegű színezetet, különösen a hétköznapi „kapcsolat” szóhoz képest.

Gyakori tévedés, hogy a „kontaktus” és a „kapcsolat” teljesen szinonimák lennének. Míg a „kapcsolat” szélesebb spektrumot ölel fel (családi kapcsolat, kapcsolatfelvétel, villanykapcsolat), a „kontaktus” inkább konkrétabb, meghatározottabb érintkezésre, találkozásra vagy a kapcsolat létrejöttének pillanatára utal. Gyakran használják szaknyelvekben (pl. orvostudomány, fizika, üzlet) vagy amikor a kapcsolat létrejöttének folyamatát, a közvetlen érintkezést hangsúlyozzák. Tévhit lehet az is, hogy kizárólag idegen eredetű szavakkal (pl. emberekkel) használható, holott bármilyen két dolog közötti érintkezésre vonatkozhat.

A szó alakja

Kontaktus. A „kontaktus” főnév, amely ragozás során megtartja az alapalak magánhangzóit, bár a toldalékok hatására a végződése változhat (pl. kontaktusok, kontaktusban).

Kiejtés

[ˈkontɒktuʃ]

kon-tak-tush

Eredet / etimológia

A „kontaktus” szó közvetlenül a német Kontakt szóból került át a magyar nyelvbe a 19. század végén vagy a 20. század elején. A német szó maga a latin contactus főnévből ered, amely az contingere (érint, megérint; együttérint) igéből származik. A latin contactus jelentése: érintés, érintkezés, kapcsolat. A szó tehát az érzékelhető fizikai érintkezés, illetve annak kiterjesztett, átvitt jelentésében való kapcsolat létrejöttének ötletét hordozza magában. A magyar nyelvbe való beépülés a technikai és szakmai nyelvek, valamint a közvetlenebb kulturális kapcsolatok révén történt.

Jelentése

A „kontaktus” fő jelentése két dolog, személy vagy entitás közötti közvetlen vagy közvetített érintkezés, kapcsolat. Konkrét fizikai értelemben: két felület, test vagy anyag közvetlen érintkezése, érintése (pl. „A két vezető kontaktusa rövidzárlatot okozott”). Személyek közötti kapcsolatot jelent: találkozás, beszélgetés, kapcsolattartás (pl. „Jó kontaktust ápol régi ismerősökkel”). Szakmai és technikai nyelvterületeken (orvostudomány, elektrotechnika, optika, üzleti élet) gyakran használják egy meghatározott kapcsolatpont vagy érintkezési forma megnevezésére (pl. „szemészeti kontaktuslencse”, „kereskedelmi kontaktus”). Átvitt értelemben is használatos, jelölve egy kapcsolat létrejöttét vagy lehetőségét (pl. „Létrejött a kontaktus a felek között”).

Stílusérték és használat

A „kontaktus” stílusértéke általában formálisabb vagy semleges, mint a hétköznapi „kapcsolat” szóé. Kiemelkedően gyakori a szaknyelvekben (orvostudomány, fizika, műszaki területek, üzleti kommunikáció, pszichológia), ahol a precíz, technikai jellegű kapcsolatra utal. Köznapi használatban is előfordul, különösen amikor a kapcsolat létrejöttét, a közvetlen érintkezés pillanatát vagy egy meghatározott kapcsolati pontot (pl. egy adott személy, aki a kapcsolattartó) akarják hangsúlyozni. Nem tekinthető köznyelvi vagy szlángos szónak, inkább írott nyelvi vagy tudatosan választott szóbeszédi elem. Konnotációja gyakran technikai, hatékony vagy célorientált kapcsolatra utal.

Példamondat(ok)

A sebész kiemelte, hogy a mütéti eszközöknek folyamatos és megbízható kontaktusban kell lenniük az érzékelővel a pontosság érdekében.

Bár a találkozó rövid volt, sikerült jó üzleti kontaktust kialakítanunk a külföldi partnerrel.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: kapcsolat, érintkezés, érintés, kapcsolattartás, összeköttetés, kapcsolódás, találkozás, illesztés (technikai), kapcsolópont (technikai).

Antonímák: elszigeteltség, elválasztottság, elszakadás, izoláció, elkülönülés, kapcsolat hiánya, érintkezés hiánya.

Változatok és származékszavak

A „kontaktus” főnévből több származék képződött. A leggyakoribb a kontaktol ige, jelentése: kapcsolatba lép, érintkezésbe kerül, kapcsolatot létesít (pl. „Kontaktolj a felettesemmel!”). Melléknévi származékai: kontaktusos (pl. kontaktusos lencse, kontaktusos felület – vagyis érintkező felületű) és kontaktusű (ritkább, jelentése: kapcsolattal rendelkező). Fontos szakszó a kontaktlencse (szemüveglencse helyett a szemgolyóra helyezett lencse). Elvonások: kontaktálás (a kapcsolatba lépés folyamata), kontakthatás (a kapcsolat létrejöttének hatása).

Multikulturális vonatkozás

A „kontaktus” szó számos nyelvben megtalálható, mind a latin „contactus” közvetlen vagy közvetett örökségével. Az angol „contact” jelentésében és használatában nagyon hasonlít a magyarhoz: jelenti a fizikai érintkezést („skin contact”), a kapcsolatot személyekkel („business contact”), valamint széles körben használatos szakkifejezésekben („contact lens”, „electrical contact”). A német „Kontakt” szintén megegyezik a magyar jelentéskörrel. Az orosz „контакт” (kontakt) szintén közvetlen átvétel, jelentése és használata (fizikai érintkezés, személyes kapcsolat, műszaki kapcsolópont) nagymértékben párhuzamos a magyarral. A francia „contact” és az olasz „contatto” szintén hasonló jelentésűek. A különbségek inkább a szóhasználat gyakoriságában és a stílusértékében mutatkoznak; például az angolban a „contact” a mindennapi nyelvben is gyakoribb és kevésbé formális, mint a magyar „kontaktus”.

A „kontaktus” szó lényegében egy konkrét vagy absztrakt kapcsolat, érintkezés létrejöttét, állapotát vagy pontját jelöli. Ez a kapcsolat lehet fizikai (két tárgy érintkezése, pl. villamos érintkezők), személyes (két vagy több ember közötti kommunikáció vagy kapcsolattartás), vagy szakmai-technikai (meghatározott funkciójú kapcsolódás, pl. kontaktlencse, üzleti kapcsolattartó). A szó magában foglalja a kapcsolat aktív létrehozásának (kontaktolás) és annak fenntartásának folyamatát is. Fő erénye a precízitás és a közvetlenség hangsúlyozása egy adott kapcsolati szituációban.

Így a „kontaktus” nem pusztán szinonimája a „kapcsolat” szónak, hanem annak egy specifikusabb, gyakran a kezdeti vagy a közvetlen aspektusra koncentráló változata. Jelentése kiterjed a puszta fizikai érintésre, a társas interakciókra és a legkülönfélébb műszaki kapcsolódási formákra is, miközben megtartja alapvető jelentésmagját: két különálló dolog vagy entitás között létrejött vagy fennálló kapcsolódás, érintkezés. Ez a sokoldalúság és a szükségessége a precíz kifejezésmódhoz a szaknyelvekben biztosítja helyét a magyar szókincsben.