Lexikoni szócikk: Kópia

A „kópia” szó jelentős kulturális és történelmi terheléssel bír, különösen a művészetek és az írásbeliség világában. A reneszánsz festészetben a mesterek műhelyében készült kópiák nem csupán tanulási eszközök voltak, hanem a technika és stílus átörökítésének eszközei is, gyakran értékes műtárgyakká válva. Az irodalomban a kópia fogalma összefonódik a plagizálás etikai kérdéseivel, különösen a szerzői jogok kialakulása óta, amely éles határt húz az eredetiség és a másolás között. Filozófiai szinten a kópia az eidolón, a valódi létezés árnyékának platóni fogalmához kapcsolódik, felvetve a mimesis, az utánzás természetének kérdéseit.

Gyakori félreértés, hogy a „kópia” kizárólag művészeti vagy dokumentumokra vonatkozik. Valójában a szó használata szélesebb, magában foglalhat például egy tárgy pontos utánzatát is. Egy másik gyakori tévedés a „kópia” és a fonetikailag hasonló „koporsó” szavak összetévesztése, ami nyelvi tévesztésből, de néha szándékos szójátékként is előfordul, bár jelentésük teljesen eltérő. A digitális korban a „kópia” fogalma alapvetővé vált az információtechnológiában, ahol a fájlok másolása mindennapos művelet, új etikai kihívásokat vetve fel az intellektuális tulajdonnal kapcsolatban.

A szó alakja

A szó alapszava, vagyis a szótári alak: kópia. A szó többes száma kópiák, birtokos esetben kópia (pl. a kópia minősége), többes szám birtokos esetben kópiáké (pl. a kópiáké a levéltárban). A „kópia” főnév, amelyet a magyarban az utóbbi évszázadokban vettünk át.

Kiejtés

A szó magyar kiejtése nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szerint: [ˈkoːpiʲɒ]. Ez magyarul átírva megközelítőleg így hangzik: kó-pi-ja, ahol az első szótag hosszú „ó”, a második rövid „i”, a harmadik pedig „ja” hanggal zárul, a hangsúly az első szótagon van.

Eredet / etimológia

A „kópia” szó közvetlenül a latin copia szóból ered, amelynek eredeti jelentése „bőség”, „készlet”, „többlet” volt (a co- (együtt) és az ops (erő, vagyon) elemekből). Később, a középkori latinban és különösen az újlatin nyelvekben (olasz, spanyol, portugál copia, francia copie) a jelentés az „átírás”, „másolat” irányába tolódott el, valószínűleg abból a gyakorlatból, hogy az írnokok egy dokumentum több példányát („bőséges mennyiségben”) készítették. A magyar nyelvbe valószínűleg a német Kopie vagy közvetlenül az olasz/francia alak közvetítésével került be a 18-19. század fordulóján, már kizárólag a „másolat”, „utánzat” jelentésben.

Jelentése

A „kópia” szó elsődleges és legelterjedtebb jelentése egy eredeti mű (festmény, szobor, dokumentum, stb.) szándékosan készített, hű másolata. Művészeti kontextusban ez különbözik a hamisítványtól, mert nem igyekszik megtéveszteni, hanem nyíltan másolatként szerepel, gyakran tanulási vagy dokumentációs célból készül. A jogi és hivatalos nyelvben a „kópia” egy dokumentum hitelesített vagy hitelesítetlen másolata (pl. okmány kópia). Köznyelvben és az informatika területén a szó bármilyen adat (fájl, szöveg, kép) duplikátumát jelenti (pl. „Készíts egy kópiát a fájlról!”). Figuratív értelemben használják valaminek a pontosan megismétlődő, de kevésbé értékes vagy eredetinek vélt változatára is (pl. „Csak egy silány kópia az eredeti ötletnek”).

Stílusérték és használat

A „kópia” szó semleges stílusértékű, használata elfogadott mind formális, mind informális kontextusokban. Formális szövegekben (jogi dokumentumok, művészettörténeti írások, szakmai anyagok) gyakran előfordul a pontos, szakmai terminusként. Köznyelvben is teljesen természetes és gyakori. Bár maga a szó nem pejoratív, a kontextus és a melléknevek (pl. „rossz minőségű kópia”, „hiteltelen kópia”) alapján negatív árnyalatot is kaphat, különösen, ha az eredetihez való hasonlóság hiányát vagy az eredetiség hiányát hangsúlyozzák. A „másolat” szó gyakran szinonimaként használható, bár a „kópia” néha kicsit művésziesebb vagy technikaiabb hangvételt hordoz.

Példamondat(ok)

A múzeumban kiállították a festmény ismeretlen reneszánsz mester által készített kiváló minőségű kópiáját, amely szinte teljesen megegyezett az eredetivel.

Kérlek, küldj egy szkennelt kópiát az aláírt szerződésről e-mailben, és őrizd meg gondosan az eredeti példányt.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: másolat, utánzat, reprodukció, duplikátum, hasonmás, replika (utóbbi kettő különösen művészeti tárgyakra).

Antonímák: eredet(i), autentikus példány, prototípus, egyedi darab, primér forrás.

Változatok és származékszavak

A „kópia” szóból több származék is létezik a magyar nyelvben. A leggyakoribb az igeképzős kópiáz(ik) ige, jelentése: másolatot készít (valamiről) (pl. kópiázd le ezt a papírt!). Melléknévi származékai: kópiai (a kópiához tartozó, pl. kópiai minőség), kópírozott (másolt, átírt – ritkább). Főnévi származékok: kópírozás (a másolás folyamata), kópiálás (szinonimája a kópírozásnak). Ezek a képzős alakok főleg a másolás cselekvésére utalnak.

Multikulturális vonatkozás

A „kópia” alapja, a latin copia, számos európai nyelvben megvan hasonló formában és jelentésben: angol copy [ˈkɒpi], német Kopie [koˈpiː], francia copie [kɔˈpi], olasz copia [ˈkɔːpja], spanyol/portugál copia [ˈkopja]. Mindegyik nyelvben az „átírás”, „másolat” jelentés a meghatározó, bár az angolban a copy jelentése szélesebb (pl. újságcikk, reklámszöveg is lehet copy). Az eredeti latin „bőség” jelentése ezekben a nyelvekben már csak szórványosan vagy szóösszetételekben él tovább. A kiejtés az egyes nyelvek fonológiai rendszerének megfelelően változik, de a szótagfelosztás és a hangsúly elhelyezkedése általában hasonló az első szótagon. A fogalom és a szó nemzetközileg ismert, ami megkönnyíti a művészeti, jogi és technikai kommunikációt.

A „kópia” fogalma lényegében az identitás és a különbség, az eredetiség és a reprodukálhatóság kereszteződésében áll. Egy kópia mindig egy viszonyra utal: az eredetivel szemben. Minősége, értéke és elfogadottsága erősen függ a kontextustól, a készítés céljától és a kulturális normáktól. Egy restaurátor számára egy régi mester pontos kópiája felbecsülhetetlen segítség lehet, míg egy vizsgán leadott esszé szó szerinti kópiája súlyos szabálysértés. A kópia így nem pusztán technikai fogalom, hanem filozófiai és etikai kérdéseket is magában hordoz.

A digitális kor a kópia fogalmát alapvetően átalakította. A tökéletes, veszteségmentes és pillanatok alatt létrehozható digitális kópiák szinte korlátlan sokszorosíthatóságot tettek lehetővé, radikálisan megváltoztatva az információ terjedését, a művészetek gyakorlatát és a szerzői jogok védelmének kihívásait. A „kópia” ma már nem feltétlenül jelent minőségromlást vagy távolságot az eredeti től, mint egykor a kézi másolásnál, hanem gyakran az információ alapvető állapotává vált. Ennek ellenére az eredeti és a kópia közötti elméleti és gyakorlati megkülönböztetés továbbra is kulcsfontosságú marad számos területen.