Korall

A „korall” szó a magyar nyelvben messze túlmutat a pusztán biológiai fogalmon. A Földközi-tenger régió kultúrájában, különösen a népi hagyományokban és ékszerművészetben, a korallnak hatalmas szimbolikus jelentősége volt és van: védelem, szerencsét hozó amulett, egészség jelképe. Irodalomban és költészetben gyakran használják képletesen, mint a ritkaság, törékeny szépség vagy akár a merevség megtestesítőjét – Móricz Zsigmond vagy Jókai Mór műveiben is felbukkan. Történelmi szempontból a korallkereskedelem jelentős gazdasági szerepet játszott. Gyakori tévedés, hogy a korall egyszerűen egy kőzet vagy ásvány lenne, holott valójában élő állati szervezetek (a knidáriak törzsébe tartozó polipok) kolóniáinak mészvázából épül fel, amely idővel kőzetes szerkezetet alkot.

Egy másik elterjedt félreértés a szó használatában a „korall” kizárólag a vörös színárnyalatra való korlátozása. Bár a vörös a legismertebb és leggyakrabban ékszerekben felhasznált szín, a korallok palettája rendkívül változatos, magában foglalva a fehéret, rózsaszínt, narancsot, sárgát, lilát és akár a kéket is. Ezt a színvariációt a polipokban élő szimbiótikus algák (zooanthellák) és a váz szerkezete együttesen határozza meg. A „korallpiros” kifejezés azonban a nyelvben mélyen gyökerezik, meghatározva egy élénk, meleg vörös árnyalatot.

A szó alakja

A szó alapszótári alakja: Korall. Főnév, amely egyrészt egy tengeri élőlényre, másrészt annak mészvázából képződött anyagra, illetve abból készült tárgyakra, harmadrészt pedig egy jellegzetes színárnyalatra utal.

Kiejtés

A szó magyar kiejtése a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) szerint: **/ˈkorɒlː/**.

Magyar fonetikai leírásban: **ko-ráll**. Két szótagú, hangsúly az első szótagon van. Az utolsó mássalhangzó (l) hosszan, kétszeresen (geminálva) ejtendő.

Eredet / etimológia

A „korall” szó eredete a görög **κόραλλος** (kórallos) vagy **κοράλλιον** (korállion) szóra vezethető vissza, amely valószínűleg sémi eredetű (összehasonlítható a héber **גֹּרָל**, *gōrāl* = kavics, kődarab szóval). A görög szó eredeti jelentése „a tenger mélyén növekvő kemény anyag” volt. A görögből a szó átkerült a latinba (**corallium**), majd a középkori latin és a német (**Koralle**) útján a magyar nyelvbe a 16-17. század környékén. Az átvétel során a szó alakja a német mintájára alakult ki a mai formájában.

Jelentése

A „korall” szó jelentésköre több réteget is magába foglal. Elsődleges, biológiai jelentése: a **tengeri kövületeket alkotó állatok törzsébe (Cnidaria) tartozó, kolóniákat alkotó állatok (Anthozoa osztály) összefoglaló neve**, vagy ezen állatok mészvázából képződött kemény, elágazó szerkezet. Anyagként a **korallmészvázkolóniákból keletkezett természetes anyagot** jelöli, amelyet ékszerek, dísztárgyak készítésére használnak. Színtani jelentésben egy **jellegzetes, élénk vörös vagy rózsaszínes vörös színárnyalatot** neveznek korall(szín)nek, bár a természetes korall színe sokkal változatosabb. Képletesen, költői nyelvben használják a törékeny szépség, a ritkaság vagy a merevség jelképére. Speciális szakterületeken előfordul még (pl. „korallkígyó” – egy mérgeskígyófaj).

Stílusérték és használat

A „korall” szó semleges stílusértékű, semmilyen erős érzelmi töltéssel nem rendelkezik. Használata elfogadott mind hétköznapi, mind formális, tudományos (biológia, geológia, ökológia, ékszerészet) kontextusban. A mindennapi beszédben leggyakrabban a korall mint ékszeranyag vagy a korallszín kapcsán merül fel, míg a tudományos szövegekben természetesen az élőlényre vagy az ökoszisztémára (korallzátony) utalnak. Képletes használata inkább az irodalmi nyelvjárás jellemzője.

Példamondat(ok)

A Karib-tenger kristálytiszta vizében pompásan színes korallzátonyok húzódnak, amelyek halak ezreinek adnak otthont. A nagymama örökölt gyöngyfüzérén ragyogó, mélyvörös korallkövek voltak felfűzve, amelyeket még az ükapja hozott haza egy tengeri utazásról.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: (anyagként) korallanyag, (ritkán, régiesen) vármirigy, (népies) mering; (színárnyalat) korallpiros, korallvörös.

Antonímák: (anyag keménységére) puha, rugalmas anyag; (színre) türkizkék, zöld, hideg tónusú piros (bár nincs egyértelmű, széles körben elfogadott ellentéte).

Változatok és származékszavak

A szó származékai viszonylag korlátozottak. Főnévként a többes száma **korallok**. Melléknévként használatos a **korallos** alak (pl. korallos zátony, korallos piros), jelentése: korallból álló, korallhoz hasonló vagy korall színű. Származékos összetételek gyakoriak: **korallzátony** (korallpolipok kolóniáiból felépülő tengeri képződmény), **korallsziget** (korallzátonyra épülő sziget), **korallkő** (a korallanyag másik neve), **korallpiros/korallvörös** (a jellegzetes színárnyalat leírása), **korallállat** (a biológiai fogalom pontosabb megnevezése), **korallrágó** (pl. egy halfaj).

Multikulturális vonatkozás

A „korall” fogalma és a hozzá kapcsolódó szavak származása hasonló az indoeurópai nyelvek többségében, a görög vagy latin gyökön keresztül. Angolul: **coral** (/ˈkɒr.əl/), németül: **Koralle** (/koˈʁalə/), franciául: **corail** (/kɔ.ʁaj/), spanyolul: **coral** (/koˈɾal/), olaszul: **corallo** (/koˈrallo/). Jelentésük lényegében megegyezik a magyarral: az élőlény, az anyag és a szín. Az olaszban és spanyolban a **corallo/coral** szó a zenében használt gyermek- vagy férfikar (kórus) jelentésével is rendelkezik, ami a latin **chorus** szóból ered, és nincs kapcsolatban a tengeri korallal. Japánul a korall (**珊瑚**, *sango*) kifejezetten értékes és szerencsét hozó anyagként, gyakran mélyvörös színben jelenik meg a kultúrában. A kiejtés és a hangsúly természetesen nyelvről nyelvre változik, de a szótő felismerhető marad.

A korall lényegében egy csodálatos természeti folyamat eredménye. Apró, polipnak nevezett állatkák milliói építik fel generációkon át mészvázukból azt a bonyolult, gyönyörűen elágazó struktúrát, amelyet ismerünk. Ezek a kolóniák nemcsak egyedülálló szépséget teremtenek, hanem a tengerek legfontosabb és legtermékenyebb ökoszisztémáinak, a korallzátonyoknak az alapját képezik. Itt talál menedéket és táplálékot a tengeri élővilág óriási része. A korall tehát nem csupán díszítő tárgy, hanem az óceánok életének kulcsfontosságú oszlopa.

Az anyagként értelmezett korall emberi kultúrákban is mély nyomokat hagyott. Az ókortól kezdve kincsként tartották számon, ékszerek, amulettek formájában hordták, és gyógyító, védelmező erőt tulajdonítottak neki. Színe, a korallpiros, mindmáig a luxus és az elegancia egyik jelképe az ékszerészetben. Azonban a korallzátonyok modern korunkban súlyos fenyegetésnek – az óceánok elsavanyodásának, a globális felmelegedésnek (korallkifakulás), a túlhalásznak és a szennyezésnek – vannak kitéve. A „korall” szó így ma már nemcsak a szépséget és az örökséget, hanem a törékenységet és a környezeti védelem sürgősségét is magában hordozza.