Metró

A szó alakja

A szó alapalakja: metró. Ez a főnév a városi tömegközlekedés egyik legjelentősebb eszközét jelöli, például: A metró naponta több százezer embert szállít a fővárosban.

Kiejtés

IPA: [ˈmɛtroː]
Magyar fonetikus jelölés: met-ró

Eredet / etimológia

A „metró” szó a francia métropolitain rövidülése, mely a chemin de fer métropolitain (metropolitai vasút) kifejezésből származik. Az eredeti kifejezés a görög mḗtēr (anya) és pólis (város) szavakból épül fel, így jelölve a fővárosi jellegű közlekedést. A szó a 19. század végén került át a magyar nyelvbe, elsősorban Párizs és London alagútjaira utalva, majd a 20. század elején honosodott meg Magyarországon a budapesti földalatti megnyitásával.

Jelentése

Elsődlegesen elektromos hajtású, városon belüli nagysebességű vasúti közlekedési rendszert jelöl, mely teljes egészében vagy részben föld alatt fut. Szűkebb értelemben kizárólag a Budapesten működő földalatti hálózatra utal. Szakmai kontextusban a városi gyorsvasút hálózat egészét (pl. vonalakat, állomásokat, műszaki hátteret) foglalja magában. Tágabb, átvitt értelemben a modern városi élet szimbólumaként is használják, gyakran a tömegsűrűség, sietség vagy anonimitás jelképével összekapcsolva. Kollokviális szóhasználatban néha a „földalatti” szóval szinonimaként, vagy a buszokkal ellentétben a pontos menetidőt garantáló közlekedési módként emlegetik.

Stílusérték és használat

Semleges stílusértékű, köznyelvi és szakmai szövegekben egyaránt gyakori. Formális kontextusokban (pl. közlekedéspolitikai dokumentumok) előnyben részesítik a „városi gyorsvasút” kifejezést, míg a hétköznapi beszédben a „metró” dominál. A szó erősen pozitív asszociációkkal bír a hatékonyság, korszerűség és fenntarthatóság kontextusában, bár időjárásfüggő problémák esetén (pl. áradások) negatív felhangot is kaphat. Jellegzetesen városi, modern környezethez kötődik, falusi vagy kisvárosi beszélők számára gyakran idegen fogalom.

Példamondat(ok)

A metró négyes vonalán ma bevezetik az új automata vezérlőrendszert, ami csúcsidőben tíz százalékkal növeli a kapacitást.
Mikor elakadtunk a forgalomban, Anna szarkasztikusan megjegyezte: „Bárcsak a metró mellett döntöttünk volna, már lennénk a színházban.”

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Színonimák: földalatti, gyorsvasút, alagútvasút (ritkábban), metróhálózat
Antonímák: felszíni közlekedés, villamos, trolibusz, autóbusz (alternatív városi közlekedési eszközök, nem szigorú ellentétek)

Változatok és származékszavak

Metrózik (ige): rendszeresen metróval közlekedik, pl. Éva minden nap metrózik a munkahelyére. Metróállomás (összetétel): a hálózat megállóhelye. Metróhálózat (összetétel): a vonalak integrált rendszere. Metróka (kicsinyítő képző): bizalmas, kedvelő hangvételű alak, pl. Az új metróka állomásai zseniálisan vannak kialakítva. Metrós (főnév): a metró dolgozója vagy rendszeres utasa (szleng).

Multikulturális vonatkozás

Az angol metro (főként Észak-Amerikában) és a francia métro közvetlen rokonai, jelentésük megegyezik. Az olaszban metropolitana a hivatalos forma, míg a német U-Bahn (Untergrundbahn) szó szerinti fordítása „földalatti vasút”. Japánban a chikatetsu (地下鉄) szintén „földalatti vasút”-ot jelent, hangsúlyozva a technikai megvalósítást. Oroszországban a метро (metró) mellett a подземка (podzemka, „földalatti”) is elterjedt. Lengyel nyelvterületen a metro és podziemna párhuzamosan létezik. A kínai dìtiě (地铁) szó szerint „földvasutat” jelent, hangsúlyt fektetve az acélsínekre. A fogalom minden nyelvben a nagyvárosi identitással és modernitással kapcsolódik össze.

A metró nem csupán vasúti infrastruktúra, hanem komplex szociokulturális tér is. Történelmi szempontból a 19. századi ipari forradalom gyümölcse, mely a városok vertikális terjeszkedését tette lehetővé, miközben újfajta közösségi élményteret hozott létre. Antropológiai megközelítésben a metrókocsik „ideiglenes közösségeket” formálnak, ahol az anonimitás és a fizikai közelség paradoxonja játszódik le. Filozófiai értelmezésben a modern városi lét allegóriája: előre meghatározott pályán haladó, időhöz kötött mozgás, mely a városi ember szabadságát és korlátait egyaránt megtestesíti.

Műszaki fejlődés szempontjából a metró a fenntartható városi mobilitás kulcseleme, csökkentve az egyéni gépjárműforgalmat és a légszennyezést. Azonban elterjedt tévhit, hogy a „metró” kizárólag föld alatti járatot jelent – valójában számos városban (pl. New York, Berlin) a hálózat jelentős része felüszinten vagy emelvényen fut. Magyarországon a budapesti M1-es (Földalatti) 1896-os megnyitása történelmi jelentőségű, hiszen ez volt a kontinens első elektromos földalatti vasútvonala. Irodalmi ábrázolásában (pl. Krúdy, Örkény) gyakran a város pulzáló életéről, vagy az emberi sorsok találkozásának színpadáról szolgál.