Monopol

A monopol fogalma a közgazdaságtan egyik alapvető struktúráját írja le, amelynek történelmi gyökerei az ókori kereskedelmi jogoktól egészen a gyarmati kereskedelmi társaságokig nyúlnak. A szó gyakran társul a piaci hatalom visszaéléseivel, az árkényszerrel és a fogyasztói választék korlátozásával, azonban kevésbé ismert, hogy a szabadalmi rendszerek célja éppen a versenyképesség elősegítése a feltalálók védelmével. Filozófiai szempontból a monopol kérdése összefonódik a hatalom koncentrációjának etikai problémáival, amit számos utópista mű, például Thomas More műve is érint.

Elterjedt téveszme, hogy a „monopol” kizárólag állami vállalatokra vonatkozik, holott magánvállalkozások is kialakíthatnak monopolverzetet, ha meghatározó piaci részesedést szereznek. Másik gyakori félreértés a szó helytelen használata: a „monopólium” helyett a rövidített „monopol” alak terjedt el a köznyelvben, bár a közgazdasági szaknyelv mindkét formát elfogadja. Továbbá, a kifejezést néha összetévesztik az oligopóliummal, amely több nagy szereplő piaci dominanciáját jelenti.

A szó alakja

A szó alapalakja a monopol, amely főneveként használatos, és a gazdasági rendszerek egyik alapfogalmát jelöli. Például: A vállalat monopolt alakított ki a gyógyszeriparban a szabadalmai révén.

Kiejtés

A szó magyar kiejtése nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szerint: [ˈmonopol]. Magyar betűzéses átírásban: mónopol, hangsúly az első szótagon.

Eredet / etimológia

A szó a görög mónos (μόνος – ’egyetlen’) és pōléin (πωλεῖν – ’eladni’) elemekből származik, eredeti jelentése tehát „egyedüli eladó”. A latin monopolium formán keresztül került a német (Monopol) és más európai nyelvekbe, végül a 19. századi magyar gazdasági szaknyelvbe. A magyar nyelvben először a 19. század közepén dokumentálták.

Jelentése

Formálisan a monopol olyan piaci helyzetet ír le, ahol egyetlen vállalat uralja egy termék vagy szolgáltatás teljes kínálatát, esetleg keresletét, így képes a piaci feltételek önkényes meghatározására. Köznyelvi használatban gyakran jelöli egy személy vagy csoport kizárólagos uralmát bármely területen (pl. „monopol a figyelemre”). Szaknyelvben megkülönböztetünk természeti monopolt (pl. hálózatos iparágak), jogi monopolot (pl. szabadalom) és technológiai monopolokat. A közgazdaságtanban a tiszta monopol mellett beszélnek közel monopol helyzetekről is.

Stílusérték és használat

A szó semleges stílusértékű, elfogadott mind hivatalos, mind közéleti, mind szakmai kontextusokban (pénzügyminisztériumi jelentések, újságcikkek, közgazdasági tanulmányok). Bár formálisabb jellege van, a hétköznapi beszédben is gyakran előfordul, különösen a média által befolyásolt diskurzusokban. Negatív felhangja gyakran megjelenik a versenykorlátozásról vagy hatalmi koncentrálásról szóló vitákban.

Példamondat(ok)

Az országos energiaellátó monopolt gyakorol a piacon, ami akadályozza a versenytársak belépését. A művész olyan egyedülálló stílust alakított ki, amely szinte monopol helyzetet teremtett a kortárs képzőművészetben.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: egyeduralom, piacuralom, kizárólagos jog, dominancia.
Antonímák: verseny, konkurencia, piacszabadság, pluralizmus, oligopólium (részleges ellentét).

Változatok és származékszavak

monopólium: hosszabb, szinonim alak, formálisabb kontextusokban előnyben részesített. monopolisztikus: melléknév (pl. monopolisztikus piac). monopolizál: ige, jelentése ’kizárólagos ellenőrzés alá vonni’ (pl. „A cég megpróbálta monopolizálni a nyersanyagforrásokat”). monopolhelyzet: összetett főnév, a dominancia konkrét állapotára utal.

Multikulturális vonatkozás

Az angol (monopoly) és német (Monopol) nyelvekben megegyező a jelentés, de az angolban erőteljesebben kapcsolódik a népszerű társasjátékhoz. A francia (monopole) és olasz (monopolio) hasonlóan használják, de a spanyolban (monopolio) gyakoribb a közéleti diskurzusban. A japánban (モノポリー) kizárólag a társasjáték neveként terjedt el. Az oroszban (монополия) erős politikai felhangja van, gyakran az állami cégek dominanciájára utalnak.

A monopol fogalma lényegében egy piaci struktúra leírását szolgálja, ahol a verseny hiánya lehetővé teszi a szereplő számára, hogy a piaci mechanizmusoktól eltérően (például a kínálat és kereslet egyensúlyát figyelmen kívül hagyva) határozza meg az árakat vagy a termelési mennyiséget. Az ilyen helyzetek kialakulását a belépési korlátok (műszaki, jogi vagy gazdasági akadályok) teszik lehetővé, amelyek megakadályozzák új versenytársak megjelenését.

Gazdasági hatásai ambivalensek: egyrészt ösztönözheti a nagy léptékű innovációt, másrészt a fogyasztói jólét csökkenéséhez vezethet magas árak és korlátozott választék miatt. Történelmi példák, mint a 17. századi kelet-indiai társaságok, rávilágítanak, hogy a monopolok nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai hatalmi eszközökké is válhatnak. A modern jogrendszerek (pl. versenyjog) éppen ezen káros hatások mérséklését célozzák.