Lexikoni szócikk: Nomenklatúra

A „nomenklatúra” szó a magyar történelem és politikatudomány egyik legjelentősebb és legterheltebb kölcsönszava, mely szorosan összefonódik a 20. század második felének magyarországi politikai rendszerével. A szó elsősorban a szocialista diktatúra időszakában kialakult és működött hatalmi elit kiválasztási és fenntartási mechanizmusát, valamint magát ezt az elitcsoportot jelöli. Kulturális és történelmi kontextus nélkülözhetetlen a megértéséhez, hiszen a rendszerváltás óta is erőteljesen él a köztudatban, bár gyakran eltúlzottan vagy pontatlanul használják, minteya minden hatalommal bíró csoport jelölésére, akár a történelmi kontextustól függetlenül is.

Gyakori tévedés és tévhit, hogy a „nomenklatúra” szinonimája lenne a szakszókincseknek vagy bármilyen szakterület terminológiájának (pl. „a kémia nomenklatúrája”). Bár ez a jelentés létezik más nyelvekben (lásd később) és korlátozottan használható a magyar tudományos nyelvben is, a magyar köznyelvben és közbeszédben elsöprően túlsúlyban van a politikai, történelmi jelentés, melyhez erős negatív értékítélet társul. Egy másik gyakori félreértés, hogy kizárólag a kommunista párt legfelső vezetőit jelölné, holott a rendszer sokkal szélesebb rétegekre (állami apparátus, gazdasági vezetők, kulturális intézmények irányítói) terjedt ki, akik kinevezésüket és pozíciójukat a párt jóváhagyásának köszönhették.

A szó alakja

A szó alapalakja, főnévi szótári alakja: Nomenklatúra. Ez a szó a magyar nyelvben többes számmal is használatos: nomenklatúrák.

Kiejtés

[ˈnomɛŋklɒtuːrɒ]
no-men-kla-tú-ra (4 szótaggal)

Eredet / etimológia

A „nomenklatúra” szó közvetlenül az orosz номенклатура (nomenklatura) szóból került a magyar nyelvbe a 20. század közepén, annak politikai rendszerének átvétele során. Az orosz szó pedig a latin nomenclatura szóból ered, mely összetétel: nomen (név) és calare (kiáltani, kihirdetni) igéből. A latin kifejezés eredetileg egy névsort vagy rendszert (pl. személyek, tárgyak osztályozása) jelölt. Az orosz nyelvben a szovjet hatalomátvétel után, főként Lenin és Sztálin idején, a szó politikai terminus lett: a nomenklatúra a Központi Bizottság által jóváhagyott és irányított legfontosabb állami, párt-, gazdasági és kulturális pozíciók listáját, valamint az ezekbe kinevezett személyeket (a pártállam elitjét) jelentette. Ez a specifikus politikai jelentés honosodott meg Magyarországon is.

Jelentése

A „nomenklatúra” szónak a magyar nyelvben két fő jelentése különböztethető meg, bár a második messze túlsúlyban van. 1. (Ritkábban, szakszerű kontextusban) Rendszer, szabályrendszer, osztályozás, terminológia, különösen a tudományokban (pl. a kémiai vegyületek elnevezésének rendszere). Ez az eredeti latin jelentéshez közelebb álló használat. 2. (Elsődlegesen, történelmi és politikai kontextusban) A szocialista rendszerben (különösen Magyarországon 1948-1989 között) a pártállam hatalmi apparátusának azon elittelitje, akik kinevezésüket és pozíciójukat a kommunista párt (MSZMP) Központi Bizottságának vagy annak alárendelt szerveinek jóváhagyásának köszönhették, és akik ezáltal a tényleges hatalom gyakorlói voltak. Ez a csoport magában foglalta nemcsak a pártvezetőket, hanem a kormányzat, az állami biztonsági szervek, a gazdaság (nagyvállalatok), a tudományos akadémia, a kulturális intézmények kulcsvezetőit is. Jelentése gyakran kiterjed a hatalommal rendelkező, zárt, önfenntartó elit általános jelölésére is, főként a rendszerváltás utáni időszakban, átvitt értelemben.

Stílusérték és használat

A „nomenklatúra” szó stílusértéke erősen negatív és kritikus, különösen történelmi vagy politikai elemző kontextusban. A szó magában hordozza a zárt hatalmi körök, az önkény, a pártfőnökség, az előjogok és a felelősségteljesség érzetét. Regisztere elsősorban formális, oktatási, történelmi, politológiai, szociológiai és publicisztikai. Használata az informális köznyelvben is előfordul, főként idősebb korosztály körében vagy politikai vitákban, gyakran erős elítéléssel. Ritkább, szakszerű (pl. kémiai) jelentésében semleges stílusú.

Példamondat(ok)

A rendszerváltás után számos korábbi nomenklatúra-tag sikeresen átültette gazdasági és politikai kapcsolatait a piacgazdaságba, így megtartva befolyását és jólétét.

Bár a pártállam formálisan megszűnt, a kritikusok szerint egy újfajta gazdasági nomenklatúra jött létre, ahol a korábbihoz hasonlóan zárt elit dönt a legfontosabb ügyekről.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: pártállam elitje, pártkáderek, pártburokráták, pártarcok, hatalmi elit, befolyásos körök, káderek (szűkebb értelemben), apparátcsik (szűkebb értelemben).
Antonímák: alulról szerveződés, demokratikus választottság, a nép, a tömeg, a lakosság, a szavazók, a civil társadalom, a középosztály (szélesebb kontextusban).

Változatok és származékszavak

A szó alapvetően főnév. Származékai a magyar nyelvben viszonylag korlátozottak, főként melléknévi és főnévi képzős formákban jelennek meg, erős politikai konnotációjuk van. Nomenklatúrás (melléknév): a nomenklatúrához tartozó, arra jellemző (pl. nomenklatúrás életmód, nomenklatúrás vezető). Nomenklatúraként (határozószó): nomenklatúraként funkcionálva, viselkedve. A nomenklaturista (főnév, ritkább) kifejezés szintén a nomenklatúra tagjára utal, gyakran még erősebb negatív felhanggal. A szó többes száma: nomenklatúrák.

Multikulturális vonatkozás

A „nomenklatúra” szó használata és jelentése jelentősen eltér a különböző nyelvekben. Nyugati nyelvekben (angol, német, francia) az eredeti latin jelentés dominál: elsősorban egy osztályozási rendszer, terminológia (pl. a biológiai rendszertan, a kémiai nevezéktan). A politikai jelentés ezekben a nyelvekben is ismert, de elsősorban a szovjetológiai vagy történelmi kontextusra korlátozódik, és kevésbé negatív felhangú, inkább leíró. Ezzel szemben a posztszocialista országok nyelveiben (lengyel, cseh, szlovák, román, horvát, stb.) a magyarhoz hasonlóan a politikai jelentés az elsődleges és erősen negatív konnotációval rendelkezik, közvetlenül a saját nemzeti történelmükre utalva. Az orosz nyelvben továbbra is él a kettős jelentés, de a politikai használat is gyakori és ismert.

A „nomenklatúra” lényege a szocialista rendszerekben nem pusztán egy elitcsoport volt, hanem egy szisztéma, egy hatalmi gyakorlat. Ez a rendszer a párt (jellemzően a Kommunista Párt Központi Bizottsága) monopóliumát jelentette a legfontosabb állami, gazdasági, közigazgatási, kulturális és közéleti pozíciók betöltésének meghatározására és ellenőrzésére. A kinevezés a „nomenklatúralistára” történt, és az ott szereplő személyek hűségesküt tettek a pártnak, nem az államnak vagy a törvénynek. Ez biztosította a párt irányítását az egész társadalmi rendszer felett és létrehozott egy előjogokat élvező, a párt iránt felelősséggel tartozó, zárt réteget.

Napjainkban a „nomenklatúra” szó túlélte az azt létrehozó politikai rendszert. Átvitt értelemben használják bármely olyan zárt, önreprodukálódó elit vagy hatalmi kör jelölésére, amely úgy működik, mintha saját szabályai és kiválasztási mechanizmusai lennének, elzárkózva a demokratikus ellenőrzés vagy a nyilvánosság elől, legyen szó politikai pártok, nagyvállalatok, közigazgatási szervek vagy akár egyetemi tanszékek belső köréről. A szó használata tehát továbbra is erőteljes kritikai eszköz a hatalom koncentrációjának és a transzparencia hiányának leírására.