Novella

A novella mint irodalmi műfaj a reneszánsz Itáliában, Giovanni Boccaccio műveiben nyert elterjedést, majd a 19. században vált igazán népszerűvé a romantika és a realizmus korában. Jellemzően középhosszú prózai elbeszélés, amely a regénynél tömörebb, de a elbeszélésnél bonyolultabb szerkezetet és mélyebb lélektani elemzést tesz lehetővé. A magyar irodalomban számos neves szerző, mint például Mikszáth Kálmán vagy Móricz Zsigmond alkotta meg legemlékezetesebb novelláit, melyek gyakran egyetlen élethelyet vagy karakterfordulatot dolgoznak ki koncentráltan. A műfaj kiemelkedő rugalmasságot biztosít a társadalmi kritika és az emberi lélek ábrázolásában.

Gyakori félreértés, hogy a novellát pusztán a terjedelme alapján azonosítják, miközben döntő jelentőségű a műfaj sajátos narratív szerkezete és fókuszának szűkítése. Sok olvasó összetéveszti a novellát a regénnyel (angolul „novel”), annak ellenére, hogy a két fogalom magyarul élesen elkülönül. Egy másik tévhit kapcsolódik a témaválasztáshoz: bár számos klasszikus novella tragikus vagy sorsfordító eseményt dolgoz fel, a műfaj nem korlátozódik drámai helyzetekre – léteznek lírai, groteszk vagy akár humoros novellák is, mint Krúdy Gyula vagy Karinthy Frigyes művei bizonyítják.

A szó alakja

A szó alapalakja: novella. A magyar nyelvben főnévként használatos, többes száma „novellák”, birtokos esetben „novelláé”, és jelzőként is funkcionálhat (például „novellagyűjtemény”).

Kiejtés

IPA: [ˈnovɛlːɒ]
Magyar fonetikus átírás: nó-vel-lá

Eredet / etimológia

Az olasz „novella” (tkp. „újdonság”, „új hír”) szóból ered, amely a latin „novellus” (új, fiatal) kicsinyítőképzős származéka, maga a „novus” (új) főnévből fejlődött ki. A 15. században jelent meg az európai irodalmi diskurzusban Boccaccio Dekameronjának hatására, majd a 19. századi magyar nyelvújítás korában került be a magyar szókincsbe német közvetítéssel (németül „Novelle”). Eredetileg szó szerinti jelentése – „apróbb újdonság” – utal a műfaj egyik alapvető jellemzőjére: a közéleti vagy erkölcsi problémák friss, koncentrált bemutatására.

Jelentése

Elsődleges jelentése: középhosszú, egyetlen cselekményszálra összpontosító művészi prózai mű, amely a regénynél tömörebb, de a rövid prózánál komplexebb struktúrájú. Irodalomtudományi szaknyelvben pontos terjedelmi kritériumok kapcsolódnak hozzá (általában 20-100 nyomtatott oldal). Köznyelvben időnként tágabb értelemben használják bármely rövid elbeszélésre, bár ez nem szakszerű. Átvitt értelemben, szlengben (ritkán) valami meglepő, drámai eseményt is jelenthet: „Ez az egész egy igazi novella!” A jogi terminológiában elavult szóhasználatban pótjogszabályt (latin: „novella constitutio”) is jelentetett, de ez a jelentése mára kiveszett a magyar nyelvből.

Stílusérték és használat

Semleges stílusértékű szó, amely mind hivatalos irodalmi elemzésekben, mind köznyelvi beszélgetésekben alkalmazható. Tudományos kontextusban (irodalomtudomány, esztétika) magas stílusú, precíz műfajmegjelölés. Mindennapi használatban inkább közép-regiszterű, bár iskolai környezetben gyakran előfordul. Tipikus használati területei: irodalomórák, könyvismertetők, kritikák, szerzői műfajmegbeszélések. Ritkán használják metaforikusan a mindennapi kommunikációban.

Példamondat(ok)

Kafka Ferenc az iskolai feladatként kapott novella elemzést olyan éleslátóan írta meg, hogy tanára javasolta a publikálását egy irodalmi folyóiratban. A világirodalom egyik legmegrázóbb novellája, Borowski „Kőszén a táborban” című műve, a holokauszt kíméletlen valóságát tárja elénk.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: elbeszélés, kisregény (bár ez utóbbi terjedelmileg átfed, de nem teljesen egyenértékű), elmélyült rövid próza
Antonímák: regény (terjedelmi és szerkezeti ellentét), vers (műfaji különbség), esszé (nem narratív műfaj)

Változatok és származékszavak

Novellista: novellákat író szerző (főnév). Novellisztikus: a novellára jellemző stílusú vagy megközelítésű (melléknév). Novellaciklus: tematikailag vagy szereplőkkel összefüggő novellák sorozata. Novellafüzér: hasonlóan összekapcsolt novellákat tartalmazó kötet. Ragozott formák: novelláé (birtokos eset), novellákban (inessivus többes szám), novellákkal (instrumentalis).

Multikulturális vonatkozás

Olaszul („novella”) és németül („Novelle”) szinte azonos jelentéstartalommal bír, mint a magyar, hangsúlyozva a műfaj sajátosságait. Angolul azonban alapvető eltérés figyelhető meg: míg a „novella” műfajnevet jelent, addig a hasonló hangzású „novel” kizárólag regényt takar. Franciaországban („nouvelle”) és Spanyolországban („novela corta”) szintén a rövidebb prózai formát jelöli, bár a spanyol „novela” önmagában regényt jelent. Oroszul („новелла”) szintén műfajnév, de a szláv irodalmakban gyakran erősebb drámai csattanóval társítják.

A novella lényegi erénye a koncentrált narratív sűrűségben rejlik: egyetlen jelentős konfliktust vagy karakterfejlődést dolgoz ki mélyrehatóan, miközben megőrzi az epikai egység érzetét. Ezzel szemben a regénnyel, amely több párhuzamos cselekményt és szélesebb társadalmi hátteret ábrázol. Az effektív novella nem csupán egy rövid történet, hanem olyan kompozíciós pontosságot követel, amelyben minden mondat, képes kifejezés a központi témához kapcsolódik – Thomas Mann úgy jellemezte, mint „a végzetes pillanat művészetét”.

Műfajként a novella rendkívül adaptív: képes elemzően feldolgozni a modern világ komplexitását anélkül, hogy elveszne a részletekben. Mai magyar irodalomban is élő hagyományt képvisel, kortárs szerzők, mint Spiró György vagy Török Krisztina is kiemelkedő novellákat alkotnak. Az olvasói élmény szempontjából a novella egy intenzív irodalmi kapszula: lehetőséget nyújt egy teljes érzelmi vagy intellektuális út megtételére egyetlen ülés alatt, megőrizve a regény mélységét, de a tömörség erejével felruházva. Ez teszi különösen vonzóvá oktatási környezetben és a korai irodalmi nevelésben is.