Novum

A novum fogalma jelentős elméleti hátteret hordoz, különösen a filozófia és a sci-fi-elmélet területén. A tudományos-fantasztikus irodalomkritikában, főként Darko Suvin munkássága nyomán, a novum az a feltételezett tudományos vagy technológiai újítás vagy társadalmi változás, amely a fikcionális világ alapját képezi és lehetővé teszi a „kognitív elidegenedés” révén a valóság kritikai tükrének felállítását. Ez a használat gyakran összetéveszthető a szó mindennapi, egyszerű „újdonság” jelentésével, holott itt egy elméleti keretrendszer részeként, a műfaj meghatározó elemeiként funkcionál.

Filozófiai kontextusban, főként az arisztotelészi hagyományban, a novum az újdonságot, a korábban ismeretlen eseményt vagy körülményt jelenti, amely kihívást jelenthet az elméleti keretek előtt, vagy új magyarázatokat tesz szükségessé. Gyakori tévedés a szó felesleges túlzott használata csupán a „valami új” leírására formálisabb hangvétel eléréséért, miközben a novum magában hordozza az előzetes ismeretekkel való szembenállás, az úttörő jelleg vagy az alapvető újdonság konnotációját. A szó latin eredete miatt tudományos, filozófiai és jogi szövegekben gyakoribb, mint a hétköznapi beszédben.

A szó alakja

A szó alap- vagy szótári alakja: novum. Ez a főnév a magyar nyelvben rendhagyóan ragozódik, mivel idegen eredetű, latin főnév.

Kiejtés

A novum szó magyar kiejtése a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) szerint: [ˈnovum].
Magyar hangzókkal leírva: nóvum (A hangsúly az első szótagon van, az ‘o’ rövid, de zárt, az ‘u’ rövid).

Eredet / etimológia

A novum szó közvetlenül a latin nyelvből került át a magyarba. A latin novus (új) semleges nemű egyes számú alakja (novum), jelentése tehát alapvetően „új dolog”, „újdonság”. A magyar nyelvbe valószínűleg a nemzetközi tudományos és filozófiai diskurzus, valamint a német nyelv közvetítésével került be (ahol szintén Novum formában használatos). A beépülés a magyar szókincsbe a 19-20. század fordulójára tehető, főként az akadémiai és szellemi élet körében.

Jelentése

A novum jelentései középpontjában az újdonság, az eddig ismeretlen vagy előzetesen nem feltételezett dolog, jelenség vagy körülmény áll. Formális és szaknyelvi használatban: 1. Filozófiában: Új, korábbi elméleteket megdöntő vagy kihívó tény, esemény, megfigyelés. 2. Jogban (különösen szerződési jogban): Új, a szerződéskötéskor előre nem látható, a szerződés alapvető feltételeit érintő körülmény (novum vagy novum repertum), amely felülvizsgálatot vagy a szerződés módosítását/megszüntetését indokolhatja. 3. Tudományos-fantasztikus irodalomelméletben: Az a feltételezett tudományos, technológiai, társadalmi vagy történelmi újítás vagy változás, amely a sci-fi mű hipotetikus világának eltérő alapját képezi a mi saját világunkhoz képest. Általánosabb, formálisabb használatban: Kiemelkedően fontos, forradalmi vagy egyedülálló újdonság, amely alapvetően megváltoztatja a helyzetet, az ismereteket vagy a lehetőségeket. Kollokviális használat ritkább, és inkább iróniával vagy túlzott formálisság utánzásával jár, amikor valaki egyszerű újdonságot nevez „novumnak”.

Stílusérték és használat

A novum szó kifejezetten formális és kultivált stílusjegyeket hordoz. Elsősorban tudományos (filozófia, irodalomelmélet, társadalomtudományok), jogi és akadémiai szövegekben, beszédekben, illetve magasabb szintű publicisztikában (esszék, kritikák) fordul elő. Hangulata általában komoly, súlyt adó, és az újdonság jelentőségére, forradalmiságára vagy teoretikus következményeire utal. Hétköznapi beszédben csak ritkán és jellemzően tudatos stílushatás (pl. irónia vagy tudatos túlzott formálisság) kedvéért használják. Nem illik a köznyelvi „újdonság” vagy „új dolog” szinonimájaként használni, mert a novum magasabb rendű újdonságot, alapvető változást implikál.

Példamondat(ok)

1. A kutatók felfedezése igazi novum a részecskefizikában, amely alapjaiban ingatja meg az eddigi elméleteket.

2. A szerződés felülvizsgálatát az indokolja, hogy a felek között később jelentkező, előre nem látható gazdasági novum (novum repertum) alapvetően megváltoztatta az egyezség gazdasági alapjait.

3. A regény novuma a telepatikus kommunikáció általános elterjedtsége, amely teljesen új társadalmi dinamikákat hoz létre a szerző által kreált világban.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: újdonság, újítás, új jelenség, újító elem, újító erő, forradalmi találmány/ötlet, megdöbbentő újdonság (körülírások is gyakoriak a kontextustól függően: például „alapjaiban újító tényező”, „megváltoztató tény”).

Antonímák: ismerős, megszokott, hagyományos, régi, elavult, status quo, régmúlt (kontextustól függően).

Változatok és származékszavak

A novum főnév számos európai nyelvben (latin, német, angol) közvetlenül átvett szó, így a magyar nyelvben is rendhagyó ragozású (lásd a ragozási táblázatot). Származékai korlátozottak: novumos melléknév (pl. „novumos felfedezés” = forradalmi, alapvetően újító felfedezés), bár ez sem túl gyakori. Többes száma novumok. Nem képez igét vagy más főnévi származékot a magyar nyelvben.

Multikulturális vonatkozás

A novum közvetlen latin örökség, így számos európai nyelvben megtalálható hasonló formában és jelentéskörben: németül Novum, angolul novum, franciául novum (ritkább, inkább tudományos kontextusban) vagy nouveauté (inkább általános újdonság), olaszul novum, spanyolul novum. A jelentés alapja – az újdonság, különösen jelentős, alapvető változást hozó új dolog – általában megmarad. A tudományos-fantasztikus elméleti fogalom (Suvin) nemzetközileg is elterjedt és ugyanezzel a szóval jelölik. A kiejtés természetesen a nyelv sajátosságainak megfelelően változik, de az alap alak és a hangsúly (általában az első szótagon) hasonló. A magyar nyelv használata nagyon közel áll a német és angol szaknyelvi gyakorlathoz.

A novum fogalma tehát nem pusztán a frissességet vagy a szokatlanságot jelenti, hanem egy olyan újdonságot, amely alapvetően megváltoztatja a meglévő rendet, ismeretanyagot, elméleti keretet vagy a lehetőségek spektrumát. Ez a mélység és a forradalmi potenciál teszi különlegessé a szót az egyszerű „újdonság”-hoz képest. Egy tudományos felfedezés akkor válik novummá, ha paradigmaváltást eredményez; egy jogi esemény akkor minősül novumnak, ha a szerződés alapját ingatja meg; egy sci-fi elem akkor novum, ha egy alternatív világ kognitív alapját képezi.

A novum tehát a változás, a fejlődés és az ismeretlennel való szembenézés egyik kulcsfogalma. Több mint egy szimpla újdonság: egy határátlépés, egy kiindulópont, amely után semmi sem lesz a régi. Használata a magyar nyelvben megerősíti a szó súlyát és elméleti hátterét, kiemelve azt a mindennapi szókincsből és a tudományos, filozófiai és kritikai diskurzus magasabb szintjére emelve. Megértése nélkülözhetetlen a modern elméleti gondolkodás és a spekulatív fikció mélyebb megértéséhez.