Parlament

A Parlament fogalma a magyar történelemben és politikai kultúrában mélyen gyökerezik, visszanyúlik a középkori országgyűlések (dieták) hagyományáig. Az 1848-as forradalom és szabadságharc, valamint az 1867-es Kiegyezés után kialakult képviseleti rendszer jelentős súlyt helyezett a törvényhozó hatalom szerepére. Gyakori tévedés, hogy a „Parlament” kizárólag a nemzeti szintű törvényhozást jelölné; valójában használják helyi (pl. megyei) vagy nemzetközi (pl. Európai Parlament) testületekre is, bár ezekre gyakrabban a „gyűlés” vagy „tanács” szavakat alkalmazzák. Egy másik elterjedt tévhit, hogy a szó kizárólag a képviselőházra vonatkozna, holott általában a teljes törvényhozó testületet, vagy annak épületét jelenti.

Kulturális szempontból a Parlament, különösen Budapesten a Duna-parton álló ikonikus épülete, nem csupán politikai intézmény, hanem nemzeti identitás szimbóluma, történelmi események néma tanúja és jelentős turisztikai látványosság. Irodalmi és filozófiai kontextusban gyakran metaforaként jelenik meg a hatalom, a demokrácia bonyolultsága, a társadalmi viták arénája vagy akár a bürokrácia és politikai játszmák színhelyeként. Az épület maga, a neogótikus és neoreneszánsz stílusjegyeket ötvöző Országház, magában hordozza a nemzeti öntudat és történelmi folytonosság üzenetét, gyakran szembesítve a múlt nagyságát a jelen kihívásaival.

A szó alakja

A szó alapalakja: Parlament. Ez a főnév ragok kapcsolódásával és toldalékokkal bővíthető, de magában a szóban nem történik változás (pl. parlamentek, parlamentje, parlamentben). Példa a szó használatára: A Parlament ma délután szavaz a költségvetésről.

Kiejtés

IPA: /ˈpɒrlɒmɛnt/
Magyar átírásban: pár-la-ment (Hangsúly az első szótagon).

Eredet / etimológia

A „parlament” szó közvetlenül a német Parlament szóból került a magyar nyelvbe, amely viszont az ófrancia parlement (’beszélgetés, tárgyalás; bírósági ülés’) szón keresztül származik. Az ófrancia szó igéből (parler ’beszélni’) és a -ment képzőből (cselekvést, eszközt, helyet jelölő főnévképző) áll. Így eredeti jelentése lényegében „beszélgetés helye” vagy „tárgyaló testület”. A szó végső gyökere a vulgáris latin *parabolare (’beszélni’), ami a latin parabola (’hasonlat, példabeszéd’, görög eredetű) szóból ered. A magyar nyelv a 18-19. század fordulóján vette át a németből, az abszolutizmus elleni harcok és a képviseleti rendszer kiépülésének idején, erősítve annak politikai-jogi fogalmi tartalmát.

Jelentése

A „Parlament” fő jelentése a nemzeti törvényhozó hatalom gyakorlására létrehozott, választott képviselőkből álló legfelsőbb testület. Ez a formális, politikai-jogi értelme (pl. „A törvényjavaslatot a Parlament fogja tárgyalni.”). Szűkebb értelemben, különösen a kétkamarás rendszerekben, néha csak az alsóházra utal, bár ez a használat a magyar, egykamarás gyakorlatban ritkább. Tágabb, átvitt értelemben használják más, hasonló funkciójú testületekre is, mint például egyes helyi önkormányzati képviselő-testületekre vagy nemzetközi szervezetek törvényhozó szerveire (pl. „a tartományi parlament”, „az Európai Parlament”). Földrajzi vagy építészeti kontextusban magát a törvényhozás épületét is jelenti (pl. „A Parlament épülete a Duna partján áll.”).

Stílusérték és használat

A „Parlament” szó kifejezetten formális, hivatalos stílusjegyeket hordoz. Elsősorban politikai, jogi, történelmi, médiai és iskolai kontextusokban használják. Tisztán köznyelvi vagy szlengszövegekben ritkább, ott inkább a „képviselők” vagy a „ház” szavak kerülnek előtérbe. Semleges hangvételű, bár a kontextustól függően (pl. egyes politikai beszédekben) lehet pozitív (a demokrácia szimbóluma) vagy negatív (a politikai játszmák színtere) felhangja is. Az „Országgyűlés” szó használata szinonimaként szintén formális, és gyakran hangsúlyozza a nemzeti jellegét vagy történelmi folytonosságot.

Példamondat(ok)

A köztársasági elnök feloszlatta a Parlamentet és rendkívüli országgyűlési választásokat írt ki.
A turistacsoport lenyűgözve nézte a Parlament gótikus stílusú, díszes homlokzatát a hajóról.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: Országgyűlés, Törvényhozás, Képviselőház (kétkamarás rendszerben, gyakran az alsóházra), Képviselőtestület (tágabb értelemben, főleg helyi szinten), Népképviselet.
Antonímák: Abszolutizmus, Önkényuralom, Diktatúra, Egyeduralom, Autokrácia (ezek a kifejezések nem közvetlen ellentétei a Parlament intézményének, hanem olyan kormányzati formák, ahol nincs törvényhozó testület, vagy csak díszfunkciója van).

Változatok és származékszavak

A szó főnévként ragokkal bővül (parlamentet, parlamentnek, parlamentben, parlamentre stb.), többes száma parlamentek. Jelentős származékai:

• parlamenti (melléknév): A törvényhozó testületre vagy annak épületére vonatkozó (pl. parlamenti ülés, parlamenti képviselő, parlamenti épület).
• parlamentarizmus (főnév): A kormányzati rendszer, amelyben a végrehajtó hatalom a törvényhozó testület (parlament) iránt felelős.
• parlamenter (főnév): Katonai kontextusban, fegyverszüneti vagy tárgyalási megbízatással rendelkező küldött.
• parlamentál (ige): Régies, ritkán használt ige, jelentése: tanácskozik, tárgyal (a parlamenti gyakorlat nyomán).

Multikulturális vonatkozás

A „parlament” szó szinte minden európai nyelvben megtalálható, gyakran hasonló formában és jelentésben: angol parliament, francia parlement, olasz parlamento, spanyol parlamento, német Parlament, orosz парламент (parlament). Az eredeti francia parlement középkori jelentése (bírósági testület) mára eltűnt, helyét a modern törvényhozó testület fogalma vette át mindenütt. A kiejtés természetesen nyelvenként változik (pl. angol /ˈpɑːləmənt/, francia /paʁləmɑ̃/). Az európai nyelvekben a jelentés magja azonos: a választott képviselőkből álló nemzeti törvényhozó testület. Az Európai Unió kontextusában az „Európai Parlament” (European Parliament, Parlement européen, stb.) közös terminus minden hivatalos nyelvben. Az Egyesült Királyságban a „Parliament” specifikusan a Westminsterben ülésező testületre utal, míg Skóciában, Walesben és Észak-Írországban a saját törvényhozó testületeik külön elnevezéssel rendelkeznek (pl. Scottish Parliament).

A Parlament, mint intézmény, a modern képviseleti demokrácia központi pillére. Feladata elsősorban a törvényalkotás, a kormány tevékenységének felügyelete (például interpellációk, bizottsági vizsgálatok, bizalmi szavazások útján) és a költségvetés elfogadása. Kizárólagos jogköre van bizonyos fontos kérdések (pl. alkotmány, államháztartás, háború és béke) eldöntésében. Magyarországon az Országgyűlés az egyetlen, egykamarás törvényhozó testület, melynek tagjait négyévente választják.

Az intézményen túl a Parlament mint épület, Budapesten, nem csupán funkcionális központ, hanem erőteljes szimbólum is. A mérete, kiemelkedő építészeti stílusa és a Duna-parton elfoglalt helye a nemzeti függetlenség, önrendelkezés és történelmi örökség látható kifejeződése. Az épület látványa gyakran kerül összefüggésbe a magyar államiság és a demokratikus folyamatok eszméjével, bár a politikai gyakorlat és az épület szimbolikája közötti kapcsolat folyamatos társadalmi viták tárgya. A Parlament fogalma tehát egyaránt magában foglalja a gyakorlati politikai működést és a kollektív identitás egyik kulcsfontosságú jelképét is.