Parter

A szó alakja

A szó alapalakja: **Parter**.

Kiejtés

IPA: [ˈpɒrtɛr]
Magyar fonetikai leírás: párter

Eredet / etimológia

A **parter** szó a francia nyelvből került át a magyarba a 18–19. század fordulóján, a nemesi kultúra és színházi élet hatására. Eredeti alakja a francia *parterre*, amely összetétel: az *par* (’mellett, alatt’) és *terre* (’föld’) elemekből épül fel, így eredeti jelentése ’a föld mellett, a földszint’. A szó először a kertművészetben és a színházépítészetben honosodott meg, utóbbiból terjedt el az építészet általános használatába. Közvetlenül a franciából való átvételről van szó, nem közvetítő nyelv útján.

Jelentése

A **parter** szó több, egymástól jellegzetesen elkülönülő jelentéstartalommal bír. Elsődlegesen építészeti terminus: egy épület **földszintjét** jelöli, az alagsor és az emeletek alatt. Színházi szakszóként a **nézőtér padlószintjét** értjük alatta, a pódiummal szemben, ahol a legolcsóbb ülések találhatók. Kertművészeti kontextusban **virágágyás** vagy geometrikus mintázatú, díszes **kertrészlet** (pl. broderieparter). Sportnyelvben, főleg labdarúgásban vagy röplabdában, a **játéktér** vagy **pálya** szinonimájaként is használják (bár ez ritkább). Kötetlenebb használatban előfordul ’alap, bázis’ kiterjesztett metaforaként is.

Stílusérték és használat

A **parter** semleges stílusértékű szó, használata elfogadott mind hivatalos, mind köznyelvi kontextusban. Az építészeti, színházi és kertművészeti jelentései szaknyelvi jellegűek, így ezekben a területeken formálisabb a hangvétel. A sportnyelvi használat inkább köznyelvi, néha szlengszerű. Általánosságban írott és beszélt nyelvben egyaránt gyakori, nem társadalmi rétegekhez kötődő kifejezés.

Példamondat(ok)

A műemlék palota **parterjén** luxusbutikok nyíltak, az emeleteken pedig irodák működnek.
A színház **parterjén** ülők a legjobban láthatták a színészek mimikáját, de a látószög korlátozott volt.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: földszint, rezsföld, padlószint (épület); játéktér, pálya (sport); virágágyás, díszkert (kertművészet)
Antonímák: emelet, szint (épület); erkély, páholy (színház); füvesítés, erdősáv (kert)

Változatok és származékszavak

A **parter** szóból származik a **parteri** melléknév (pl. *parteri lakás*), valamint a **parterez** ige, amely a sportnyelvben ’játéktéren játszik, aktív résztvevője a mérkőzésnek’ jelentéssel bír (pl. *A csapat hat játékosa parterezett*). Származék még a **parterre** alak is, amely a kertművészeti szakterminológia francia eredetű megfelelőjeként használatos (pl. *barokk parterre*).

Multikulturális vonatkozás

A **parter** számos európai nyelvben megvan, jelentése azonban változó. Franciaul (*parterre*) elsősorban ’díszkertrészlet’ vagy ’színház padlószintje’. Angolul (*parterre*) kizárólag a kertművészeti jelentés érvényesül. Oroszul (*партер*) a színházi és épület-földszinti jelentés dominál. Lengyelül (*parter*) főként sportpályát jelent. A magyar nyelv tehát a legtöbb jelentést átvette és aktívan használja, míg más nyelvek specializálódtak. Kiejtésében a magyar a francia [paʁ.tɛʁ] helyett a magánhangzók rövidülésével ([ˈpɒrtɛr]) tér el.

A **parter** fogalma a térhasználat és hierarchia társadalmi kódjait is magában rejti. Egy épület parterje gyakran a legkönnyebben megközelíthető, legkeresettebb kereskedelmi vagy közösségi tér, miközben a magasabban fekvő emeletek magánjellegűbbek vagy presztízsesebbek. A színházban a parter a demokratikus nézőtér régiója, ahonnan a legközvetlenebbül lehet élvezni az előadást, de a legkevésbé exkluzív – szemben az erkélyekkel, amelyek társadalmi státuszt is jeleznek. Ez a kettősség tükrözi a szó gazdag kultúrtörténeti rétegeződését.

Gyakori tévhit, hogy a **parter** kizárólag a színház padlószintjére utalna, vagy hogy szinonimája lenne az ’alagsor’ fogalmának. Valójában az építészetben a parter mindig a talajszint feletti, utcaszintű főszintre vonatkozik, nem az alá süllyesztett helyiségekre. A sportnyelvi használata – bár szakmai körökben elfogadott – köznyelvben mégis gyakran zavart okoz, mert a ’pálya’ vagy ’játéktér’ kifejezések sokkal elterjedtebbek. A kertművészeti jelentés (díszes virágágyás) ma már inkább szakszókincs, de történelmi kertek leírásában nélkülözhetetlen.