Lexikoni szócikk: rekord

A „rekord” szó a magyar nyelvbe a 20. század elején került be, elsősorban a sport világából, és gyorsan elterjedt a mindennapi és a szakmai nyelvben egyaránt. Jelentése túlnyomórészt az eredeti angol jelentéshez kötődik: egy adott területen elért legjobb, legmagasabb, legnagyobb vagy legkiemelkedőbb teljesítmény vagy eredmény rögzítése. Kulturális jelentősége abban rejlik, hogy az emberi képességek, a technológia vagy akár a természeti jelenségek határainak folyamatos kitolását szimbolizálja, megtestesítve a haladás és a kihívás vágyát. Irodalmi vagy filozófiai kontextusban ritkábban fordul elő, inkább a dokumentarista vagy a teljesítményközpontú narratívákban kap helyet.

Gyakori félreértés vagy helytelen használat kapcsán megemlítendő, hogy a „rekord” nem egyenlő a „csúcs” szóval, bár a két fogalom gyakran átfed. A „csúcs” egy adott pillanatban mért legmagasabb értéket jelöl (pl. napi hőmérsékleti csúcs), amely nem feltétlenül abszolút rekord. A rekord ezzel szemben hivatalosan hitelesített, adott kategóriában (idő, hely, korosztály stb.) érvényes legjobb eredmény, melyet általában elismert szervezet vagy szabályzat rögzít. Egy másik tévedés a szó túlzott vagy nem megfelelő kontextusban való alkalmazása, amikor nem igazán kiemelkedő teljesítményről vagy eredményről van szó.

A szó alakja

A szó alapalakja, a szótári alak: rekord. Ez a főnév alanyeset egyes száma, mely a többi nyelvtani alak képzésének kiindulópontja. A szó rövid, határozott hangzású, jól azonosítható a magyar szókincsben.

Kiejtés

IPA: [ˈrɛkord]

Magyar fonetikai leírás: ré-kord (a hangsúly az első szótagon van, az ‘e’ nyílt, az ‘o’ zárt).

Eredet / etimológia

A „rekord” szó közvetlenül az angol record szóból származik, amelynek eredete a latin recordari (visszaemlékezni) és recordor (emlékezni) igékre vezethető vissza, a re- (újra) és cor (szív, elme) elemekből. Az angol szó eredeti jelentése ‘feljegyzés, okirat’ volt, amely később kiterjedt az ‘elért legjobb teljesítmény’ fogalmára is, különösen a sport és a tudomány területén. A magyar nyelvbe valószínűleg a 19-20. század fordulóján, a sport (főleg az atlétika) és a technika (pl. hangrögzítés) területéről került be, részben német közvetítéssel (ahol Rekord alakban használják). A magyar nyelv a szó alakját megtartotta, de a kiejtés és a ragozás magyarrá adaptálódott.

Jelentése

A „rekord” szó jelentéskörének középpontjában az áll, hogy egy adott kategóriában (idő, hely, korcsoport, eszköz, stb.) hivatalosan rögzített, eddigi legjobb eredményt, teljesítményt vagy elért értéket jelöl. Ez leggyakrabban a sportban (pl. olimpiai rekord, világrekord futásban), de egyre gyakoribb a tudományban (pl. hőmérsékleti rekord), a gazdaságban (pl. profitrekord), a technikában (pl. sebességrekord) vagy akár a populáris kultúrában (pl. nézettségi rekord) is. Formális jelentése a hivatalosan hitelesített legjobb eredmény. Köznyelvi, gyakran hiperbolikus használatban az „eddigi legnagyobb/magasabb/gyorsabb stb.” értelmét is felveheti, akár hivatalos rögzítés nélkül is (pl. „rekord mennyiségű hó esett”). Figuratív értelemben ritkábban használatos.

Stílusérték és használat

A „rekord” szó semleges stílusértékű, használható formális (pl. híradó, tudományos közlemény, hivatalos jelentés) és informális (pl. beszélgetés, közösségi média) kontextusban egyaránt. Formális helyzetekben általában a hivatalosan elismert, hitelesített eredményekre utal, és a szó pontos, tömör kifejezőkészsége miatt kedvelt. Informálisabb szituációkban a jelentés kissé lazulhat, és gyakran túlzóan is használják az „eddigi legnagyobb” vagy „kivételes” jelentés kiemelésére. Tipikus használati területei a sport, a média, a gazdasági élet, az oktatás (pl. felvételi ponthatárok) és a meteorológia. A szó önmagában sem pozitív, sem negatív töltetű, értelmezése a kontextustól függ (lehet büszkeség vagy aggodalom forrása egyaránt).

Példamondat(ok)

Az olimpiai százméteres döntőben a jamaikai futó hihetetlen teljesítménnyel megdöntötte a világrekordot, amely több mint egy évtizede állt fenn.

Az elmúlt hónapban rekord forgalmat bonyolított le az elektronikus kereskedelem, részben a nagyobb kedvezményeknek köszönhetően.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: csúcs (főleg pillanatnyi maximumra), maximum, eddigi legjobb (eredmény), élenjáró (teljesítmény), bravúr (bátor, ügyes tett, de nem feltétlenül mérhető rekord).

Antonímák: minimum, legalacsonyabb (érték), mélypont (szélsőségesen rossz helyzet vagy eredmény). Szigorúan véve egy adott rekordnak nincs közvetlen egyértelmű ellentéte, mivel az a legjobbat jelöli; a legrosszabb eredményre inkább a „rekord alacsony”, „rekord gyenge” vagy konkrétan a „minimum” szó használatos.

Változatok és származékszavak

A „rekord” főnév számos származékkal rendelkezik a magyar nyelvben. Igeként használatos a rekordozik, amely azt jelenti, hogy valaki rekordot állít fel vagy megdönt (pl. „A sportoló azon rekordozik, hogy hányszor nyert aranyérmet”). A cselekvést vagy eredményt jelző főnév a rekorder (pl. „ő a rekorder a magasugrásban”), mely egyben a rekord birtokosát is jelölheti. A tulajdonságot kifejező melléknév a rekord (pl. „rekord gyorsaság”, „rekord mennyiség”), amely a főnévből származik. További gyakori képzős alak a rekordkísérlet (rekord felállítására tett kísérlet). A szó ragozott formái (rekordot, rekorddal, rekordért stb.) szabályosak a magyar főnévragozás szerint.

Multikulturális vonatkozás

A „rekord” szó számos nyelvben megtalálható, mind az angol eredetű record szóból való kölcsönzés révén. Az európai nyelvek többsége (német: Rekord, francia: record, olasz: record, spanyol: récord, orosz: рекорд [rekord]) hasonló alakot és jelentést használ, elsősorban a sport és a teljesítmény világában. Az angol nyelvben azonban a szó jelentésköre szélesebb: az eredeti ‘feljegyzés, okirat, irat’ jelentés mellett jelenti a hang- vagy képfelvételt is (sound record, vinyl record), valamint az igei alakja (to record) a feljegyzést, rögzítést (pl. hangot, adatot) jelenti. Ez utóbbi jelentések a magyar nyelvbe nem kerültek át, kivéve a „rekorder” (rögzítő készülék) szót, ami azonban a magyar „rekord” fogalomtól elkülönül. A kiejtés nyelvek között enyhén eltérő lehet (pl. hangsúly helye, magánhangzók pontossága), de a szótorz alapja mindenhol felismerhető.

A „rekord” fogalma lényegében a mérhetőség és az összehasonlíthatóság kultúrájához kapcsolódik. Egy rekord felállítása vagy megdöntése objektív, kvantitatív bizonyítékot szolgáltat valaminek a kiemelkedő minőségéről vagy mértékéről. Ez nem pusztán számokról szól; a rekordok az emberi potenciál, a technológiai fejlődés vagy akár a természeti erők szélsőséges megnyilvánulásainak konkrét bizonyítékai, melyeket dokumentálni és a későbbi generációk számára őrizni lehet. A rekordok így a haladás egyik mérceévé váltak, és a teljesítménykultúra meghatározó szimbólumai.

A rekord jelentősége túlmutat az egyéni bravúron. Nemzeti büszkeséget kelthet (pl. olimpiai aranyérem világrekorddal), vállalati siker mutatója lehet, vagy figyelmeztető jelként szolgálhat (pl. globális hőmérsékleti rekordok). A rekordok folyamatosan változó entitások; bárki, aki eléri vagy meghaladja az addigi legjobbat, új rekordot állít fel, ezzel is jelezve, hogy a korábbinak hitt határok tovább tolhatók. Ez a dinamika teszi a „rekord” szót és az általa jelölt fogalmat örökösen aktuálissá és izgalmassá.