Remake

A „remake” fogalma elsősorban a filmművészet és a szórakoztatóipar területén gyökerezik, jelentve egy már létező mű (film, sorozat, később akár videójáték vagy zenei felvétel) újraalkotását, új megközelítésben és általában modern technikával. Gyakori tévhit, hogy a remake csupán egy másolat vagy kopi lenne; valójában az eredeti alapötlet újraértelmezése, reinterpretációja, mely gyakran más műfaji megközelítést, más narratív hangsúlyt vagy aktuális társadalmi kontextusba helyezést jelent. Egy másik elterjedt félreértés, hogy minden remake kizárólag kereskedelmi célokat szolgálna; számos művészi ambíciójú remake is létezik, melyek az eredetihez való tisztelgésből vagy annak egy elfeledett aspektusának feldolgozásából születnek.

A fogalom kultúránkban erősen angolszász befolyásra utal, és a filmipar globalizálódásával vált szinte egyetemessé. Magyarországon is gyakran találkozunk vele, főként a mozikban és a streaming szolgáltatások kínálatában. Azonban a magyar szaknyelv és a közbeszéd néha összemoshatja a remake-et a „feldolgozással” vagy az „adaptációval”, holott ezek részben eltérő fogalmak. Egy adaptáció egy másik műfajból (pl. regényből) készült filmátvitelt jelent, míg a remake ugyanazon műfajon belüli újraalkotás. A remake készítése gyakran vitákat szül az eredetiségről és az alkotói autonómiáról, miközben kétségtelenül része a popkulturális folytonosságnak és a történetek új nemzedékek számára való elérhetővé tételének.

A szó alakja

A szó alapalakja: remake. Ez a főnév egyes szám alanyesetben áll, és a magyar nyelvben is ezt a formát használjuk leggyakrabban. Bár eredete angol, a magyar nyelvbe betelepült szóként, nem ragozott formában használjuk a szót magát (pl. *remake-ek, *remake-et), hanem a magyar toldalékokat kapja.

Kiejtés

A szó magyar kiejtése a következő: [ˈriːmeɪk] (IPA). Magyar fonetikus átírásban: rí-méjk. A hangsúly az első szótagon van. Az első magánhangzó hosszú ‘i’ hang, a második szótagban az ‘ei’ kettőshangzó az angol nyelv sajátja, mely a magyar kiejtésben gyakran „éj”-ként realizálódik. A végi ‘k’ hang egyértelműen hallatszik.

Eredet / etimológia

A „remake” szó közvetlenül az angol nyelvből került a magyar nyelvbe az elmúlt évtizedekben, főként a filmipar és a médiatermékek globális elterjedésének köszönhetően. Az eredeti angol szó maga is összetétel: az ‘re-‘ (jelentése: újra, megint) prefixumból és a ‘make’ (jelentése: készíteni, csinálni) igéből áll. Így a szó szó szerinti jelentése „újrakészítés” vagy „újracsinálás”. Az angolban a filmiparban honosodott meg a 20. század első felében, majd onnan terjedt el más nyelvekbe, köztük a magyarba is, mint szakmai és köznyelvi kifejezés.

Jelentése

A „remake” fő jelentése a szórakoztatóiparon belül egy korábban már megjelent alkotás (leginkább film, de egyre gyakrabban televíziós sorozat, videójáték vagy zenei szám) újabb változatának elkészítése. Ez az új változat általában más szereplőkkel, gyakran más rendezői koncepcióval, és modern technikai eszközökkel (CGI, digitális hang, magasabb felbontás) készül, miközben az eredeti alapötletet, történetvázat vagy karaktereket megtartja. A kifejezés formális és szakmai kontextusban is használatos. Ritkábban, de előfordul kollokviális vagy átvitt értelemben is, például egy esemény, helyzet vagy akár egy termék újratervezésére, „újragondolására” utalva, bár ez utóbbi jelentés kevésbé elterjedt a magyar köznyelvben, mint a filmes használat.

Stílusérték és használat

A „remake” szó stílusértéke semleges, de erősen a szórakoztatóipar, különösen a filmes és médiaszakma szókincséhez kapcsolódik. Használata formálisabb szövegkörnyezetben (filmkritika, szakmai cikk, médiatudósítás) és informálisabb beszélgetésben (filmekről való társalgás) egyaránt elfogadott. Főleg írott és beszélt médiában, filmismertetőben, kritikában, híradásban vagy szórakoztatóipari témájú beszélgetésekben fordul elő. Nem tekinthető szlángnak, bár a köznyelvi használata egyértelműen az angol eredetre utal. Általában értelmezés nélkül is érthető a magyar közönség számára a filmes kontextus miatt.

Példamondat(ok)

A stúdió bejelentette, hogy jövőre forgatják a klasszikus ’80-as évekbeli sci-fi horror remake-jét, friss szereplőgárdával és digitális effektekkel.

Habár sokan szkeptikusan fogadták a hírt, a rendező remek remake-et készített a kultikus vígjátékból, amely tiszteletben tartotta az eredetit, miközben modern humort és társadalmi megjegyzéseket is belefőzött.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: újraforgatás, újraalkotás, új változat, újabb verzió (utóbbi kettő kevésbé pontos).

Antonímák: eredeti (film/sorozat), első verzió, bemutató változat, újdonság (új, eredeti ötletre épülő alkotás).

Változatok és származékszavak

A szó a magyar nyelvben főként főnévként használatos. Ragozása a magyar nyelv szabályai szerint történik, az alapalakhoz toldalékok kapcsolódnak:

• Egyes szám: remake (alanyeset), remake-et (tárgyeset), remake-nek (részes eset), remake-ben (helyhatározó eset belül), remake-ből (helyhatározó eset belől), remake-hez (helyhatározó eset -hoz/-hez/-höz), remake-re (helyhatározó eset -ra/-re), remake-ért (határozó eset), remake-ként (eszközhatározó eset).
• Többes szám: remake-ek (alanyeset), remake-eket (tárgyeset), remake-eknek (részes eset), remake-ekben (helyhatározó eset belül), remake-ekből (helyhatározó eset belől), remake-ekhez (helyhatározó eset -hoz/-hez/-höz), remake-ekre (helyhatározó eset -ra/-re), remake-ekért (határozó eset), remake-ekként (eszközhatározó eset).

Származékai nemigen alakultak ki a magyar nyelvben. Igeragozásra (pl. „remake-elni”) nem jellemző, helyette inkább magyar igéket használunk („újraforgatni”, „remeket készíteni”). A „remake-szerű” jelző néha előfordul.

Multikulturális vonatkozás

A „remake” szó és fogalma szinte globálisan elterjedt, különösen a filmes és szórakoztatóipari kontextusban. Az angol nyelvterületen (USA, UK, Ausztrália, Kanada) eredeti formájában és jelentésében használják. Európában (pl. német: „Remake”, francia: „remake”, olasz: „remake”, spanyol: „remake” vagy „nueva versión”) szintén gyakran átvették az angol szót, vagy annak kiejtését követő helyesírással. Japánban (リメイク, „rimeiku”) és Dél-Koreában (리메이크, „rimeikeu”) szintén átvették, és hasonló jelentéssel bír, bár az ázsiai filmiparban gyakran külön értelmezéssel bírnak bizonyos remake-ek (pl. nyugati filmek ázsiai adaptációi, vagy fordítva). A konnotáció változó: míg egyes kultúrákban (pl. Hollywood) gyakori és sokszor kereskedelmileg motivált, addig másoknál (pl. Franciaország) néha szkepticizmussal vagy az „eredeti” művészet értékének védelmével fogadják. A jelentés alapeleme azonban mindenhol az újraalkotás.

A „remake” lényege tehát nem pusztán a reprodukció, hanem az újjászületés. Egy korábbi alkotás eszméjének, történetének vagy karaktereinek felhasználásával egy teljesen új műalkotás létrehozását jelenti. Ez az új alkotás igyekszik kapcsolódni a modern közönséghez, kihasználva a kortárs technológia és narratív technikák lehetőségeit, miközben dialógusba lép az eredeti művel. A sikeres remake egyensúlyt teremt a régivel való ismeretség kényelmessége és az újdonság izgalma között, tiszteletet mutatva a forrásanyag iránt, miközben önálló művészi értéket kínál.

Végül, a remake jelensége túlmutat a puszta gazdasági kalkuláción. A kultúránk egyik alapvető módja a történetek továbbadásának és újraértelmezésének. A mítoszok, a népmesék, sőt a klasszikus irodalmi művek is folyamatosan új formát öltenek. A filmes remake ennek a folyamatnak a modern, tömegmédiás megnyilvánulása. Lehetőséget ad arra, hogy kedvenc történeteink új generációkhoz jussanak el, más perspektívából lássuk az ismerős konfliktusokat, vagy egyszerűen újraéljük egy meghatározó mű élményét a kortárs látásmód és technológia tükrében. A remake sorsa végül is azon múlik, hogy az alkotók mennyire képesek megtalálni az egyensúlyt az imitáció és az innováció, a tisztelet és a saját hang megtalálása között.