Repertoár

A repertoár fogalma jelentős kulturális horderejű, elsősorban a művészetek világához kapcsolódik, különösen a színház, zene és tánc területén. Egy színház vagy előadó repertoárja nem pusztán a rendelkezésre álló művek listáját jelenti, hanem művészi identitását, stílusát és a közönséggel való kapcsolatát is tükrözi. Történelmileg az állandó társulatok kialakulásával vált lényegessé, ahol a műsor váltogatása és új darabok bemutatása mellett a meglévő alkotások fenntartása is alapvető feladat volt. A fogalom idővel áttevődött más területekre is, mint a sport vagy az oktatás, jelölve egy személy vagy csoport rendszeresen alkalmazott ismereteit, készségeit vagy stratégiáit.

Gyakori tévedés a repertoárt egyszerűen összekeverni a „program” szóval. Míg a program egy konkrét előadás vagy esemény műsorát jelöli, addig a repertoár egy szélesebb skálát ölel fel, egy teljes gyűjteményt, amelyből a konkrét programok összeállíthatók. Egy másik tévhit, hogy a repertoár kizárólag magas művészetekre vonatkozna; valójában bármilyen területen használható, ahol egy rendszeresen használt vagy előadható elemek (dalok, trükkök, fogások, témák) gyűjteményéről van szó. Néha túlzottan merevnek is képzelik, holott egy jó repertoár folyamatosan fejlődik és újul.

A szó alakja

A szó főnév, alapalakja repertoár. Ez a forma használatos többes számú és ragos alakjainak képezéséhez is, mint például repertoárt, repertoárral, repertoárok, repertoárokkal.

Kiejtés

[ˈrɛpɛrtoaːr]
re-per-to-ár

Eredet / etimológia

A repertoár szó a francia répertoire szóból ered, amelynek közvetlen jelentése „jegyzék”, „mutató”, „tár”. A francia szó maga a késő latin repertorium-ból származik, ami „tárgyak gyűjteménye”, „jegyzék” vagy „mutató” jelentéssel bírt. A repertorium gyökere a latin reperire ige („megtalálni”, „felfedezni”, „előkeríteni”), amely a re- (újra) és parire (előhozni, szülni) igék összetételéből keletkezett. A szó a magyar nyelvbe a 19. században került be, elsősorban a színházi élet kapcsán, a francia kulturális befolyás nyomán, és idővel általánosabb használatúvá vált. Az eredeti francia írásmód (répertoire) csak nagyon speciális, általában műszaki kontextusokban (pl. számítástechnika: fájlrendszerek) jelenik meg a magyar nyelvben, az általános használatban a magyaros repertoár az elfogadott.

Jelentése

1. (Művészetek) Egy előadó (színész, zenész, táncos, előadóművész), egy művészi csoport (színház, együttes) vagy egy helyszín (operaház, színház) által rendszeresen előadott művek (színdarabok, operák, balettek, dalok, zeneművek stb.) összessége. Ez a szó leggyakoribb és leginkább közismert jelentése. Pl.: „A Nemzeti Színház tavaszi repertoárja.” „Az énekesnő repertoárjában klasszikus románcok és kortárs slágerek is szerepelnek.”

2. (Általánosabb értelemben) Bármely személy vagy csoport rendelkezésére álló, rendszeresen használt ismeretek, készségek, módszerek, trükkök, fogások, téma- vagy beszédkörök, vagy akár tárgyak összessége. Ebben az értelmezésben a szó kiterjeszti jelentéskörét a művészeteken túl. Pl.: „A teniszező repertoárjában most már szerepel az erőteljes visszaütés is.” „Az oktató repertoárja igen gazdag különféle tanítási módszerekből.” „A politikus beszédrepertoárja ismételten ugyanazokat a frázisokat tartalmazta.” „A szakács repertoárjában nem lehetett hiány a hagyományos ételekről.”

3. (Ritkábban) Egy adott területen elérhető lehetőségek, választék. Pl.: „A helyi mozi repertoárja főként független filmekből áll.”

Stílusérték és használat

A repertoár szó semleges stílusú és közép-regiszterű. Használható mind hivatalos, írott szövegekben, szakmai közlésekben (művészeti kritika, színháztörténet, oktatás, sportzsurnalisztika), mind a hétköznapi beszédben anélkül, hogy túlságosan formálisnak vagy éppen túlzottan köznyelvinek hatna. Legtermészetesebb és legelterjedtebb használata továbbra is a színpadi művészetek (színház, opera, balett, könnyűzenei koncertek) területén marad, ahol alapfogalom. Az átvitt értelmezések (készségek, ismeretek gyűjteménye) is elfogadottak és érthetőek, bár ezekben az esetekben néha konkurens szavakkal találkozhatunk (pl. „tárháza”, „kínálata”, „rendelkezésére álló eszköztára”).

Példamondat(ok)

1. A világhírű operaénekes repertoárjának meghatározó darabjai közé tartozik Verdi Rigolettojának címszerepe és Mozart Figarójának Almaviva grófja.

2. Annak ellenére, hogy a jazz-zongorista kiváló improvizátor, széles klasszikus jazz-standard repertoárt is magabiztosan tud előadni.

3. Az új edző elsősorban a csapat védelmi repertoárjának bővítésére és rugalmassá tételére helyezi a hangsúlyt.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: műsorkínálat, műsortár, darabtár, előadási tár, előadott művek gyűjteménye, (átvitt értelemben) eszköztár, készségtár, módszertár, választék, kínálat, tárház.
Antonímák: (szigorú értelemben nincs közvetlen egyértelmű ellentéte, de kontextuálisan) improvizáció, újdonság, egyediség, ismeretlenség, hiány (pl. „hiányoznak a megfelelő eszközök a repertoárból”).

Változatok és származékszavak

• Repertoáros (melléknév): A repertoárhoz tartozó, azzal kapcsolatos. Pl.: repertoáros előadás (azaz nem bemutató, hanem a rendszeres műsor részeként ismételt előadás), repertoáros darab. Gyakran használják a „nem bemutató, hanem rendszeresen játszott” jelentéskörben, különösen a színházi életben, a bemutató (premier) fogalmával szemben.
• Repertoároz (ige): Ritkábban használt ige, jelentése: műsort állít össze, repertoárt tervez vagy fenntart; illetve (átvitt értelemben) rendelkezésre álló ismereteket, készségeket alkalmaz. Pl.: „A karmester gondosan repertoározta az évadot.” „A tapasztalt ügyvéd jól repertoázott a jogi ismereteivel.”

Multikulturális vonatkozás

A repertoár szó számos nyelvben megtalálható, mind a francia répertoire szóból való kölcsönzés révén. Az angol nyelvben repertoire [ˈrep.ə.twɑːr] vagy ritkábban repertory [ˈrep.ə.tər.i] formában létezik, jelentése nagyon hasonló a magyarban megszokotthoz: előadott művek gyűjteménye, vagy rendelkezésre álló készségek, módszerek halmaza. Az angolban a repertory theatre kifejezés konkrét színházi formát (állandó társulattal működő, repertoárszínházat) is jelöl. A német nyelvben Repertoire [ʀepɛʁˈto̯aːɐ̯] a szokásos alak, jelentése megegyezik a magyarral. Az olasz nyelvben repertorio [re.per.ˈtɔ.rjo], a spanyolban repertorio [re.peɾˈto.ɾjo], a lengyelben repertuar jelentése szintén nagyrészt megegyezik. A kiejtés és az írásmód apró eltéréseket mutat, de a jelentésmag és a használati területek (művészetek, átvitt értelem) rendkívül hasonlóak a magyarhoz, ami a közös francia gyökerekre vezethető vissza. A számítástechnikai „directory” jelentésű szóra azonban a legtöbb nyelvben (angol, német, stb.) nem ez a szó, hanem az adott nyelv saját megfelelője szolgál (angol: directory, német: Verzeichnis).

A repertoár lényege nem pusztán egy statikus lista vagy gyűjtemény, hanem egy dinamikusan használt és ápolt erőforrás. Egy színház repertoárja nemcsak a jelenleg előadható darabokat foglalja magában, hanem azt is jelzi, hogy milyen művészi irányultság jellemzi, milyen hagyományokat ápol, vagy milyen új utakat keres. Egy zenész esetében a repertoár tükrözi a stílusbeli sokoldalúságot, a technikai kiválóságot és a közönséggel való kapcsolat kialakításának képességét. A fogalom magában hordozza a rendszerességet, a hozzáférhetőséget és a kiválasztás lehetőségét.

Átvitt értelemben, amikor valaki gazdag repertoárról beszél a tudására, készségeire vagy stratégiáira vonatkozóan, akkor a tudatos gyűjtésre, rendszerezésre és elsajátításra utal. Ez a szó a véletlenszerűséggel, az alkalomszerűséggel szemben állítja a tervezettséget, a felkészültséget és a választék birtoklását. Egy jó repertoár mindig több, mint az összetevők egyszerű összege; az alkotó vagy használó egyéni vagy kollektív képességeinek, céljainak és identitásának hordozója. A repertoár fenntartása és fejlesztése folyamatos munka, ami a múltra építve a jövő felé nyit.