Szürrealizmus

A szó alakja

A főszó alapszó alakjában használt szó a „szürrealizmus”. Ez a művészeti irányzat neveként funkcionál, például: A szürrealizmus a 20. század egyik legmeghatározóbb művészeti mozgalma volt.

Kiejtés

[syɾrɛɒlizmuʃ]
szür-re-a-liz-musz

Eredet / etimológia

A szó francia eredetű: „surréalisme”, amelyet André Breton alkotott 1924-ben Guillaume Apollinaire egy korábbi fogalomhasználata alapján. A „sur-” (felett) és „réalisme” (realizmus) összetételéből keletkezett, jelentése: „a realizmuson túl”. Magyar nyelvbe a 20. század harmincas éveiben került átvétellel, a francia kiejtést követve, de magyar helyesírási normáknak megfelelően adaptálva.

Jelentése

1. Művészeti és irodalmi irányzat, amely az ösztönös kifejezésmódot, az álomlogikát és a tudatalatti felszínre hozását helyezi középpontba a racionális gondolkodás ellentéteként. 2. Bővebb értelemben bármely olyan jelenség, helyzet vagy mű, amelyben a valóság torz, abszurd vagy fantáziadús ábrázolása dominál. 3. Köznyelvben gyakran használják szinonimaként a „képzeletbeli”, „fantasztikus” vagy „megmagyarázhatatlan” jelzőkre.

Stílusérték és használat

Formális és szaknyelvi kontextusokban elsősorban művészettörténeti terminusként funkcionál. Köznyelvi használata semleges stílusértékű, bár előfordul pejoratív értelmezésben is („ez teljes szürrealizmus!”), amikor valamit ésszerűtlennek vagy abszurdnak ítélnek. Irodalmi környezetben gyakran kapcsolódik mély lélektani vagy filozófiai tartalmakhoz.

Példamondat(ok)

Dalí olvadt órái a szürrealizmus ikonikus képi megtestesülései lettek. Amikor a tanár matematikából hirtelen filozófiai elméletek magyarázatába kezdett, a diákok szürrealisztikus élményként írták le az órát.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szó szerinti szinonimák: álomrealizmus, szuperrealizmus (ritkábban használt formák)
Rokon fogalmak: absztrakt expresszionizmus, dadaizmus, fantázia, szimbolizmus
Antonímák: realizmus, naturalizmus, klasszicizmus, dokumentarizmus

Változatok és származékszavak

Szürrealista (mn.): a mozgalomhoz kapcsolódó (pl. szürrealista festő). Szürreális (mn.): a szürrealizmus jellemzőit viselő, irreális (pl. szürreális helyzet). Szürrealisztikusan (hsz): a mozgalom esztétikájához igazodó módon. Szürrealizál (ige): szürreális jelleget kölcsönöz valaminek (ritkán használt).

Multikulturális vonatkozás

Angolul („surrealism”) és németül („Surrealismus”) az eredeti francia jelentést őrzi, de az angol nyelvterületen gyakrabban használják hétköznapi kontextusban a „bizar” szinonimájaként. Spanyol nyelvben („surrealismo”) erősebb politikai konnotációval bír, míg oroszul („сюрреализм”) a formalista művészetekkel való asszociáció dominál. Japánban (シュルレアリスム) a nyugati modernizmus egyik kulcsfogalmaként került bevezetésre.

A szürrealizmus alapvetően a tudat és a valóság konvencionális kereteinek felborítására irányuló művészeti forradalom. Az irányzat hívei az automatikus írás, a álomnaplók és a pszichoanalitikus gyakorlatok révén próbálták megkeresni a racionális gondolkodáson túli kreatív forrásokat. A mozgalom nem csupán esztétikai irányzat volt, hanem életmódot és világfelfogást is képviselt, amely a polgári értékrend és logikai keretek radikális megkérdőjelezésére törekedett.

Napjainkban a fogalom jelentése jelentősen bővült, átívelve a képzőművészeteket, az irodalmat, a filmet, sőt a mindennapi beszédet is. A szürrealista eszköztár – mint a kolázs, a frottázs vagy a objektumok provokatív újrakontextusálása – továbbra is hatással van a kortárs művészetre. Ugyanakkor gyakori tévedés a szürrealizmus pusztán fantáziadús vagy furcsa ábrázolással való azonosítása, miközben lényege a tudatalatti tudatos feltárása és a társadalmi normák szándékos megzavarása volt.