Lexikoni szócikk: Telekinézis

A telekinézis fogalma régóta foglalkoztatja az emberi fantáziát, leginkább a paranormális jelenségek, okkultizmus és a tudományos-fantasztikus irodalom keretein belül. A 19. századi spiritizmus hulláma tette népszerűvé azzal, hogy médiumok állítólagos képességének tulajdonították tárgyak mozgatását fizikai érintés nélkül. Később, a 20. században, Joseph Banks Rhine parapszichológus kísérletei a Duke Egyetemen igyekeztek tudományos keretek közé helyezni a jelenséget, bár eredményeit a tudományos közösség széles körben vitatja és elutasítja. Kultúránkban gyakran összemosódik a telepatia fogalmával, noha az utóbbi a gondolatok közvetlen átvitelére utal, míg a telekinézis kizárólag a fizikai világ befolyásolására.

Számos tévhit kapcsolódik a telekinézishez. Egyik gyakori téveszme, hogy valódi, bizonyítottan létező képesség lenne, holott a mai tudományos konszenzus szerint nincs megbízható, reprodukálható bizonyíték a létezésére, és a jelenségeket általában pszichológiai tényezőkkel (suggestió, pszichoszomatikus hatások), érzéki csalódással vagy szándékos csalással magyarázzák. Egy másik félreértés, hogy csak emberfeletti erővel vagy természetfeletti lényekkel hozható kapcsolatba, miközben a populáris kultúra (filmek, könyvek, képregények) gyakran emberi szereplők tulajdonságaként ábrázolja, gyakran különleges genetikai adottság vagy intenzív mentális edzés eredményeként. Gyakori az is, hogy a kifejezést túlzottan széles értelemben használják bármilyen „elmeerővel” kapcsolatban, beleértve például a tárgyak meghajlítását (ami inkább a pyrokinesis vagy más specifikus képesség lenne), vagy akár a jóslást is.

A szó alakja

A főnév alapalakja a telekinézis, amely egy elvont fogalmat jelöl, és általában egyedül vagy határozókkal, jelzőkkel kapcsolatban használatos mondatokban.

Kiejtés

IPA: [ˈtɛlɛkineːziʃ]

Magyar fonetikai leírás: té-le-ki-né-zis (a hangsúly a ‘né’ szótagon van, hosszú ‘é’-vel)

Eredet / etimológia

A telekinézis szó görög eredetű összetétel. Az első tag, a tēle (τῆλε) jelentése ‘távol’, ‘messze’. A második tag, a kínēsis (κίνησις) jelentése ‘mozgás’, ‘mozgatás’. A szó tehát szó szerint ‘távol mozgatás’-t vagy ‘távolból való mozgatás’-t jelent. A szó valószínűleg a 19. század végén, a spiritizmus korának virágzása idején keletkezett, és nem közvetlenül a görögből, hanem valószínűleg a német Telekinese vagy a francia télékinésie szavak útján került be a magyar nyelvbe, ahol szintén a parapszichológiai és okkult szaknyelv része lett, mielőtt elterjedt volna a köznapi és a szórakoztató irodalmi nyelvben is.

Jelentése

A telekinézis elsődleges és legszűkebb értelme a paranormális jelenségek körébe tartozó, hipotetikus képesség, amelynek birtokosa képes kizárólag a gondolata, akarata vagy tudata által, fizikai érintés nélkül, közvetlen anyagi hatást gyakorolni a fizikai világra, azaz mozgatni, felemelni, forgatni vagy manipulálni tárgyakat. Ebben az értelmében szinonimája a pszichokinezisnak, bár ez utóbbi tágabb fogalom, magában foglalhat másfajta fizikai befolyásolást is (pl. hőmérséklet változtatás). A hétközi nyelvhasználatban gyakrabban használják a telekinézist, gyakran kissé elnagyolt vagy túlzó értelemben is, például valaminek a gondolat erejével történő irányítására vagy befolyásolására (pl. „Olyan, mintha telekinézissel irányítaná a csapatot!”). A szakmai (parapszichológiai) diskurzusban a fogalom pontosabb, de továbbra is hipotetikus marad. Figyelemre méltó, hogy a tudományos köznyelvben a kifejezést nem használják valós, reprodukálható jelenségek leírására.

Stílusérték és használat

A telekinézis szó formálisabb stílusú, szaknyelvi jellegű kifejezés. Elsősorban a parapszichológia, az okkultizmus, a sci-fi és fantasy műfajok, valamint a populáris kultúra elemzése kapcsán használatos. A mindennapi beszédben is előfordul, de ott gyakran szkeptikus vagy gúnyos felhang kíséri, kivéve, ha sci-fi rajongók vagy a témában járatlanul beszélgetők említik. A szó maga semleges, de a körülötte kialakult kontextus (például a tudományos hitelenség vagy a fantasztikum) befolyásolja a felhangját. Általában nem használják tréfás célzattal, kivéve a szándékos túlzást vagy iróniát.

Példamondat(ok)

A regény főhőse, miután rájött titokzatos képességeire, fáradozva próbálta elsajátítani a telekinézist, hogy mozgásba hozza az asztal szélén heverő ceruzát.

Bár a médium azt állította, misztikus energiákkal képes a tárgyak mozgatására, a szkeptikus kutatók szerint az esetek túlnyomó többségében csalás vagy önámítás áll a látszólagos telekinézis mögött.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Színonimák: pszichokinezis, távolmozgítás (ritkább, magyar szóalkotás), gondolaterő (köznyelvi, tágabb értelmű), elmemozgás (köznyelvi, tágabb értelmű).

Antonímák: fizikai érintés, kézi mozgatás, mechanikus befolyásolás, közvetlen manipuláció.

Változatok és származékszavak

A telekinézis szóból származik a melléknévi alak, a telekinetikus. Ez a forma főleg jelzőként használatos, jelentése: a telekinézissel kapcsolatos, telekinézisre képes, vagy telekinézis révén létrejövő (pl. telekinetikus képesség, telekinetikus jelenség). A szó további gyakori származékai vagy ragozott formái a magyar nyelvben nem alakultak ki, a fogalom szűk köre és speciális jellege miatt. A szóra jellemző a -tikus képzős melléknév.

Multikulturális vonatkozás

A telekinézis fogalma és az arra utaló szó a görög eredet miatt számos európai nyelvben hasonló alakban és jelentésben jelenik meg. Angolul telekinesis [ˌtɛlɪkɪˈniːsɪs], németül Telekinese [telekiˈneːzə], franciául télékinésie [telekinezi], oroszul телекинез [tʲɪlʲɪkʲɪˈnʲes] (gyakran spirituálisabb konnotációval), spanyolul telequinesis [telekiˈnesis]. A jelentés mindenütt lényegében azonos: tárgyak mozgatása gondolaterővel, fizikai kontaktus nélkül. A japán nyelvben a 念動力 (nendouryoku) kifejezés használatos, ami szó szerint „akarat-erő”-t jelent, és gyakran használják az animékben, mangákban, de ez tágabb, magában foglalhat más pszichokinézetikus képességeket is, gyakran szinonimaként kezelik a telekinézissel a popkultúrában. A kiejtés természetesen az adott nyelv fonológiai szabályainak megfelelően változik.

A telekinézis fogalma alapvetően azt a hipotetikus képességet jelenti, hogy az emberi tudat vagy akarat közvetlen, fizikai érintés nélküli hatást gyakoroljon a fizikai környezetre, konkrétan tárgyak mozgatására. Ez a mozgás elméletileg bármilyen irányú, forgató vagy emelő lehetne, és a befolyásolt tárgy nagysága a különböző kultúrális ábrázolásokban erősen változó, apró tárgyaktól (pl. kockák, kártyák) egészen hatalmas szerkezetekig (pl. autók, épületek). A fogalom lényege a testen kívüli, pusztán mentális úton történő manipulációban rejlik, ami alapvetően szembemegy a fizika ismert törvényeivel, különösen a newtoni mechanikával és az energiamegmaradás törvényével.

Filozófiai szempontból a telekinézis fogalma érinti az elme-test probléma mély kérdéseit. Ha valóban létezne, radikálisan megkérdőjelezné a materialista nézetet, miszerint a tudat a fizikai agy terméke, és csak közvetett módon képes hatni a világra (az izmokon keresztül). Az olyan dualista megközelítések, mint a karteziánus dualizmus, amely elkülöníti a mentális és a fizikai szférát, talán természetesebb keretet adnának egy ilyen jelenség magyarázatához, bár a konkrét mechanizmus továbbra is rejtély maradna. A fogalom vonzereje részben abból fakad, hogy az emberi vágyat testesíti meg a környezet feletti abszolút kontrollra és a fizikai korlátok legyőzésére, ami számos mítosz, vallás és sci-fi történet központi témája. A modern neurotudomány azonban egyelőre semmilyen bizonyítékot nem talált a fizikai világ ilyen módon történő direkt mentális befolyásolásának lehetőségére, így a telekinézis a tudományos kánonban hipotetikus, bizonyítatlan fogalom marad.