Angina

A szó több ezer éves orvosi és nyelvi hagyományokra tekint vissza, melyek az emberi test szenvedésének és betegségeinek leírását örökítik meg. Az angina szót gyakran összetévesztik a köznyelvben, különösen a torokgyulladás (akut tonsillitisz) vagy a bármilyen erős torokfájás jelentésében használják, holott az orvosi terminológia szigorúan meghatározott, elsősorban a szívizom elégtelen vérellátásából adódó fájdalmat jelöli vele. Ez a téves használat részben annak köszönhető, hogy a latin eredetű szó jelentése („szorítás”, „fulladás”) szélesebb körben érzékelhető tünetekre utal, mint amilyen a mellkasi diszkomfort.

Filozófiai és irodalmi szempontból az „angina” ritkán, de felbukkanhat a lélek szorongásának, az érzelmi vagy spirituális fulladás metaforájaként, bár ez a használat messze elmarad a mindennapi nyelvhasználattól vagy az orvosi definíciótól. Történelmileg a szó beépülését a magyar nyelvbe az orvostudomány, különösen a bécsi orvosi iskola és a német nyelvterület hatása segítette elő a 18-19. században. Fontos hangsúlyozni, hogy az angina pectoris nem önálló betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely mögött különböző szív- és érrendszeri elváltozások állhatnak, ez is gyakori félreértés forrása.

A szó alakja

Angina. A szó többes száma anginák, birtokos esetben angina vagy anginák (pl. az angina tünetei, különböző anginák kezelése).

Kiejtés

IPA: [ˈɒŋɡinɒ]

Magyar fonetikus: ang-gi-na

Eredet / etimológia

A szó eredete a latin nyelvig vezethető vissza. A latin angina szó jelentése „torokgyulladás”, „mandulagyulladás”, „szorítás” vagy „fulladás”, amely maga a görög ἄγχω (ankhō) vagy ἄγχειν (ankhein) igéből származik, jelentése „megfojt”, „megszorít”, „fullad”. A magyar nyelvbe valószínűleg a német Angina vagy közvetlenül a modern orvosi latin (angina pectoris) felhasználásán keresztül került be az orvostudomány fejlődésének és a német nyelvű orvosi szakirodalom hatásának köszönhetően, főként a 18. és 19. század folyamán.

Jelentése

1. Orvosi terminológia (elsődleges jelentés): Szűkebb értelemben a stenocardia vagy angina pectoris szinonimájaként használják. Ez a szívizom elégtelen vérellátásából (ischaemia) adódó, jellemzően a mellkason belül érződő, nyomó, szorító vagy égő jellegű fájdalom vagy kellemetlenség, amely gyakran a bal kar, a nyak, az állkapocs vagy a hát felé is sugározhat. Fizikai vagy érzelmi terhelés váltja ki, és pihenés vagy nitroglicerin hatására általában enyhül. Különböző típusai ismertek (stabil, instabil, variáns/Prinzmetal angina).
2. Régebbi vagy ritkább orvosi használat: Egyes kontextusokban (főként régebbi szakirodalomban vagy népi nyelvhasználatban) a torokgyulladást, különösen az akut mandulagyulladást (tonsillitis acuta) is jelentheti, bár ezt a jelentést a modern orvosi gyakorlat kerüli, a pontosabb „tonsillitis” vagy „torokgyulladás” előnyben részesítendő.
3. Átviteles, ritka irodalmi használat: Nagyon ritkán, főként költői vagy átvitt értelemben használható érzelmi szorongás, lélektani nyomás vagy „lelki fulladás” jelölésére, bár ez nem széles körben elterjedt vagy standard jelentés.

Stílusérték és használat

Az „angina” szó elsődlegesen szakkifejezés, az orvostudomány, különösen a kardiológia és a belgyógyászat területén használatos. Stílusértéke semleges-formális. Köznyelvi használata létezik, de gyakran pontatlan (pl. minden erős torokfájásra „anginának” nevezve), ezért az orvosi kommunikációban és szakmai szövegekben a pontosabb kifejezések („stenocardia”, „angina pectoris” a szív eredetű fájdalomra; „tonsillitis” vagy „torokgyulladás” a mandulagyulladásra) előnyösebbek. A köznyelvi téves használat informálisabb kontextusokra jellemző. Az átvitt, költői jelentés stílusértéke emelkedett, költői, de rendkívül ritka.

Példamondat(ok)

A betegnél terheléskor jelentkező, a bal karjába sugárzó, szorító jellegű mellkasi fájdalom miatt stabil angina pectoris gyanúját állították fel, ezért koronarográfiás vizsgálatra küldték.
A nagymama régebben minden erősebb torokfájásra azt mondta, hogy „anginája van”, holott ez a szó a szívproblémák egyik jelét takarja, nem a meghűlés tünetét.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: szívszorítás (köznyelvi, nem pontos), mellkasi panasz (tágabb, nem specifikus), ischaemiás szívpanasz, angina pectoris (teljes forma), stenocardia (pontos szinonima). Torokgyulladás jelentésben (pontatlan használat): torokgyulladás, mandulagyulladás, tonsillitis.
Antonímák: Kifejezett antonima nincs, mivel egy kellemetlen tünetről/tünetegyüttesről van szó. A tünet hiányára vagy enyhülésére utalhat: fájdalommentesség, keringési megfelelőség, asztmátus állapot (specifikus szívizom-állapot), panaszmentesség.

Változatok és származékszavak

• Anginás: Melléknév. Jelentése: 1. Anginával (szívpanasszal) kapcsolatos (pl. anginás roham). 2. (Tévesen, köznyelvi) Torokfájással, torokgyulladással küzdő (pl. anginás gyerek).
• Anginásan: Határozószó. Angina (szívpanasz) miatt szenvedve, vagy (tévesen) torokfájással, torokgyulladással küzdve.
A szó további gyakori származékai (mint igék vagy más főnevek) a magyar nyelvben nem alakultak ki. A szókapcsolatok (pl. angina pectoris, instabil angina) a leggyakoribb „származékos” formák.

Multikulturális vonatkozás

Az „angina” szó vagy annak közvetlen megfelelői számos európai nyelvben megtalálhatók, mind az orvosi, mind a történeti/általánosabb jelentésében. Az angol (angina, főként angina pectoris) és a francia (angine, de a szívpanaszra inkább angine de poitrine) jelentése nagyon hasonló a magyarhoz: elsődlegesen a szív eredetű mellkasi fájdalom, másodsorban (főként régebben vagy köznyelvben) a torokgyulladás. Az olasz (angina) és a német (Angina) is hasonló kettősséget mutat, bár a németben a torokgyulladásra az Angina tonsillaris vagy Mandelentzündung a pontosabb. Az orosz (стенокардия – stenokardiya a szívpanaszra, ангина – angina főként a torokgyulladásra) és a spanyol/portugál (ahol az angina szinte kizárólag a torokgyulladást jelenti, a szívpanaszra angina de pecho vagy precordialgia használatos) jelentése azonban lényegesen eltér. A kiejtés is változó: az angol [ænˈdʒaɪnə] vagy [ˈændʒɪnə], a német [aŋˈɡiːna], az olasz [anˈdʒiːna].

Szóelválasztás	an-gi-na
Ragozás	Egyes szám: alanyeset: angina, tárgyeset: anginát, részes eset: anginának, birtokos eset: angina, eszk.-hat. eset: anginával, végződésű helyhat.: anginában, végződés nélküli helyhat.: anginán. Többes szám: anginák, anginákat, angináknak, anginák, anginákkal, anginákban, anginákon.

Az angina, mint orvosi terminus, a szívizom vér- és oxigénellátásának egy egyenetlenségéből adódó, jellegzetes tünetegyüttest jelöl. Ez a szorító, nyomó vagy égő érzés, amely jellemzően a mellkason belül jelentkezik és gyakran a bal kar, a nyak, az állkapocs vagy a hát felé sugároz, nem önálló betegség, hanem egy alapvető szív- és érrendszeri probléma (leggyakrabban a koszorúér-betegség) figyelmeztető jele. A tüneteket általában fizikai vagy érzelmi terhelés váltja ki, és pihenéssel vagy gyors hatású nitrátokkal (pl. nitroglicerin) enyhíthetők.

Az angina pectoris (szó szerint „mellkasi szorítás”) kifejezés hangsúlyozza a tünet lokalizációját és jellegét, és szinonimaként használható az „angina” szóval a kardiológiai kontextusban. Fontos megkülönböztetni a stabil anginát (kiszámítható, terhelésfüggő tünetek) az instabil anginától (jóval veszélyesebb, nyugalomban vagy enyhébb terhelésnél is jelentkező, infarktushoz vezethet), valamint a ritkább Prinzmetal- vagy variáns anginától (koszorúérgörcs miatt). A szó pontos orvosi használata létfontosságú a helyes diagnózis és kezelés szempontjából, különösen a köznyelvi téves értelmezések (pl. minden torokfájás) miatt.