Asszimiláció

Az asszimiláció fogalma a társadalomtudományokban folyamatosan átértékelődik. A 20. századi lineáris beolvadási modelleket (ahol a kisebbségek teljesen feladják identitásukat) mára felváltotta a többirányú akkulturáció koncepciója, amelyben a befogadó társadalom is változik. A globalizáció korában az asszimiláció gyakran keresztezi a transznacionális identitások kérdését, amikor egyén egyszerre része több kulturális környezetnek is.

A fogalom filozófiai mélysége Jean Piaget fejlődéslélektani munkáiban nyilvánul meg, ahol az asszimilációt az új tapasztalatok befogadásának kognitív mechanizmusaként írja le. Az irodalomban gyakran metaforaként szolgál (pl. Mándy Iván prózájában) a társadalmi egyöntetűség kényszeréről. Kritikus megközelítésben az asszimilációs folyamatok mindig hatalmi viszonyokat rejtenek, hiszen eldönti, hogy kinek a kultúráját kell feladni és kinek azét kell átvenni – ez teszt a demokratikus társadalmak integrációs képességére is.

A szó alakja

Alapforma: Asszimiláció. Ez a főnév a magyar nyelvben több tudományterületre kiterjedő fogalmat jelöl, különösen a szociológiában és a nyelvészetben használatos.

Kiejtés

IPA: [ɒsːimilaːt͡sijoː]

Eredet / etimológia

A szó a latin „assimilatio” kifejezésből származik, amelynek eredeti jelentése „hasonlóvá tétel”. Az „ad-” (hozzá) és „similis” (hasonló) elemekből épül fel. A magyar nyelvbe a 19. században került be a német „Assimilation” szó közvetítésével, elsősorban a természettudományok és a filozófia területén, majd később a társadalomtudományokban is elterjedt.

Jelentése

Biológiai értelemben egy élőlény anyagfelvétellel történő átalakulását jelenti (pl. növények fotoszintézise). Nyelvészetben hangátalakulást (pl. „láb” → „lábam” helyett „lájam”). Szociológiai kontextusban a kisebbségek domináns kultúrába olvadását, identitásuk részleges vagy teljes feladását jelenti. Pszichológiában az új információk beépítése meglévő tudásstruktúrákba. Az orvostudományban a tápanyagok felszívódási folyamata.

Stílusérték és használat

Formális és szaknyelvi regiszterű kifejezés, használata túlnyomórészt tudományos, szakmai vagy közéleti diskurzusra korlátozódik. Semleges stílusértékkel bír, bár migrációs kontextusban politikai érzékenységgel is bírhat. Köznyelvi helyettesítései inkább leíró kifejezések (pl. „beolvadás”, „kulturális azonosulás”).

Példamondat(ok)

A 19. századi Magyarországon a nemzetiségi politika gyakran a kényszerű asszimilációt szorgalmazta a nem magyar anyanyelvűek körében.

A nyelvész a mássalhangzó-asszimiláció jelenségét mutatta be az északi nyelvjárásokban, ahol például a „fadból” „fat” lesz.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: beolvadás, beolvasztás, adaptáció, akkulturáció, integráció, hasonulás

Antonímák: disszimiláció, szegregáció, elkülönítés, megkülönböztetés, identitásmegőrzés, önállóság

Változatok és származékszavak

Asszimilál (ige): beolvaszt, hasonlóvá tesz (pl. „A vállalat asszimilálta a kisebb versenytársat”). Asszimilációs (melléknév): beolvadással kapcsolatos (pl. asszimilációs politika). Asszimilálódik (visszaható ige): beolvad, alkalmazkodik (pl. „A bevándorlók gyorsan asszimilálódtak”).

Multikulturális vonatkozás

Angolul (assimilation) erősebb kényszer és identitásvesztés konnotációval bír, míg a francia „assimilation” gyarmati múltra utal. A német „Assimilation” hasonló jelentéstartalmú, de a „Integration” (integráció) fogalmával szemben állítják. Oroszul (ассимиляция) gyakran negatív politikai felhanggal használják a nemzetiségi kérdésekben. Japánban (同化) a koreai kisebbség asszimilációja érzékeny történelmi téma.

Szóelválasztás	Asz-szi-mi-lá-ci-ó
Ragozás	Tárgyas ragozás: asszimilációt; Birtokos jel: asszimilációé; Többes szám: asszimilációk