Breviárium

A breviárium szó elsősorban a katolikus egyház világához kapcsolódik, ahol a papi és szerzetesi kötelező napi imádságok (Liturgia Horarum, az Órák liturgiája) gyűjteményét jelöli. Történelmi jelentősége óriási, hiszen évszázadokon át ez szabályozta a klérus napi imarendjét, befolyásolva a vallási élet ritmusát és a szentírási, teológiai ismeretek terjesztését. Az imakönyv formájában megjelenő breviáriumok gyakran művészi kincsek is voltak, gazdagon illusztrált kéziratok vagy nyomtatványok.

Gyakori tévedés, hogy a breviárium kizárólag egy rövid összefoglalót vagy kézikönyvet jelentene. Bár a szó gyökere a „rövid”-re utal, a valóságban a teljes breviárium jelentős terjedelmű kötet, gyakran több könyvben (pl. tempore és sanctórium). Egy másik tévhit, hogy csak papok számára fontos; történelmileg szerzetesek, apácák és világi emberek is használtak népszerűbb imakönyveket, melyek gyakran a breviárium rövidített vagy egyszerűsített változatai voltak. A modern, átvitt értelemben való használata („tudomány területének breviáriuma”) néha elhomályosítja eredeti, vallási jelentését.

A szó alakja

A szó alapalakja, főnévi szótári formája: breviárium. Ez a főnév ragozásra kerül, például: „A szerzetes imádkozott a breviáriumból.”

Kiejtés

IPA: [ˈbrɛvijaːrijum]

Eredet / etimológia

A breviárium szó közvetlenül a latin breviarium szóból származik, melynek jelentése „rövid összefoglalás”, „kivonat”. Ez a latin szó a brevis (rövid) melléknévből képzett brevarius („rövidített”) szóból ered, a -ium képzővel. Eredetileg a római jogban és közigazgatásban használták különböző rövidített jegyzékek, összefoglalók megnevezésére. A keresztény egyház a késő ókortól kezdve vette át ezt a kifejezést az egyházi imarend (főként a zsolozsma) rövidített, kézben tartható összefoglalójának jelölésére, különösen a középkorban, amikor a teljes zsolozsmakönyvek terjedelme miatt kényelmetlenek voltak a mindennapi használatra. A magyar nyelvbe valószínűleg a német Brevier közvetítésével, illetve közvetlen latin hatásra került az egyházi terminológia részeként, főként a katolikus hagyományokon keresztül.

Jelentése

1. **Alapjelentés (vallási):** A római katolikus egyházban a papság és szerzetesség számára előírt napi imádságok (zsoltárok, bibliai olvasmányok, himnuszok, imák) hivatalos gyűjteménye, könyv formájában. Ez az imaórák (mátutinum, laudes, prím, terc, szext, nón, vesperás, complies) rögzített rendszerét tartalmazza. Pl. „Az új pappá szentelt atya megkapta első breviáriumát.”

2. **Átvitt értelemben (általános):** Bármely tudományág, szakma vagy tevékenység lényegét, alapvető tudnivalóit, legfontosabb szabályait és elveit röviden, de átfogóan összefoglaló mű, kézikönyv, segédlet. Ez a használat hangsúlyozza az eredeti latin jelentés („rövid összefoglalás”) egyik aspektusát. Pl. „Ez a tankönyv a jogtudomány breviáriuma.”

3. **Ritkábban, szűkebb körben:** Bármilyen nagyon tömör, tartalmas összefoglaló vagy kézikönyv. Pl. „A kézikönyv a kertészkedés breviáriuma.”

Stílusérték és használat

A breviárium szó alapvetően **formális** és **kultivált** stílusjelleggel bír. Elsődleges, vallási jelentésében egy speciális, egyházi szakszó, melyet főleg teológiai, liturgikus vagy történelmi kontextusban használnak. Az átvitt értelemben való használata szintén inkább az írott nyelv, az irodalom, a publicisztika vagy a szakmai közlés világába tartozik, nem a hétköznapi, közvetlen beszédbe. Kifejezi a tömörség, a lényegre törés, az alapvető tudás összefoglalásának minőségét, gyakran egyfajta tekintéllyel vagy hagyományos súllyal. Használata némi műveltséget feltételez vagy arra utal. Ritkábban, tudatos stílushatás érdekében használják irónikusan is („a lustaság breviáriuma”), de ez nem jellemző.

Példamondat(ok)

A vén barát a kápolna csendes zugában, a gyertyafény mellett olvasta esti breviáriumát, a zsolozsma szent szavait motyogva.

A professzor új könyvét, amely a modern fizika legújabb eredményeit foglalja össze hozzáférhetően, szakmán belül a tudomány breviáriumának nevezik.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: imakönyv, imaóra (főként a vallási jelentésre), zsolozsma (részben, bár ez inkább az imaórák gyakorlatát jelöli), összefoglaló, kézikönyv, segédkönyv, kompendium, vademecum, tankönyv (átvitt jelentésben, részlegesen).

Antonímák: terjedelmes mű, monográfia, teljes kiadás, teljes gyűjtemény, széttagolt anyag, részlet (a tömör, összefoglaló jelleg ellentéteként).

Változatok és származékszavak

A breviárium szó maga a fő változat. Származékszavak a magyar nyelvben nemigen alakultak ki belőle. Ritkán használják a breviáriumos melléknevet „breviáriumot tartalmazó” vagy „breviáriumhoz kapcsolódó” értelemben (pl. „breviáriumos ima”), de ez nem gyakori. A szó töve nem alkot igét vagy más jelentésű főnevet a magyar nyelvben. Ragozása a szabályos -um végű főnevek mintájára történik.

Multikulturális vonatkozás

A breviárium szó közvetlen latin eredetű, ezért számos európai nyelvben megtalálható hasonló alakban és jelentésben. Az **angol** breviary [ˈbriːviəri, ˈbrɛv-] kifejezetten a katolikus imakönyvet jelöli, bár az átvitt jelentés („tömör összefoglaló”) is ismert, de kevésbé gyakori, mint a magyar nyelvben. A **német** Brevier [bʀeˈviːɐ̯] használata nagyon hasonló a magyarhoz, mind az egyházi, mind az átvitt értelemben. Az **olasz** breviario és a **spanyol** breviario szintén elsődlegesen az imakönyvre vonatkoznak, bár az olaszban az átvitt jelentés is előfordul. A **francia** bréviaire [bʁevjɛʁ] jelentése szorosan kötődik a katolikus liturgiához. Általánosságban elmondható, hogy a germán és szláv nyelvekben (ahol nem közvetlen latin örökség) inkább a saját nyelvi megfelelőket használják az imakönyvre (pl. orosz: часослов [chasoslov]), míg az átvitt jelentésben a latin eredetű szó terjedt el szélesebben. Az átvitt jelentésben a magyar használat a német nyelv hatását tükrözheti.

Szóelválasztás	bre-vi-á-ri-um
Ragozás	bre-vi-á-ri-um-ot (tárgyeset), bre-vi-á-ri-um-ban (inessivusz), bre-vi-á-ri-um-hoz (allativusz), bre-vi-á-ri-um-ok (többes szám alanyeset), stb. (Többes szám képzése: breviáriumok)

A breviárium tehát lényegében kettős identitást ölt: egyrészt egy konkrét, történelmi és vallási jelentőséggel bíró szent szövegkompendium, mely egy teljes ima-ciklust foglal magában, másrészt egy szimbólummá vált fogalom, amely a legkiválóbb, legtömörebb és legátfogóbb összefoglalást jelenti bármely területről. Ez az átvitt érték annak köszönhető, hogy az eredeti breviárium éppen a hatalmas egyházi hagyomány és szentírási tudás egy kézben tartható, napi használatra alkalmas kivonata volt.

Míg a modern korban a katolikus egyházban is terjednek a digitális breviáriumok és az imaórák gyakorlása változott, a szó továbbra is erőteljesen hordozza hagyományos súlyát és a teljességre törekvő tömörség eszméjét. Irodalmi vagy szakmai szövegben használva nemcsak információt közöl, hanem minőséget, alaposságot és egyfajta végső szakhatalmat is sugall az adott témával kapcsolatban, mintegy a terület „bibliájaként” funkcionálva. Ennek ellenére, használatakor érdemes szem előtt tartani gazdag, vallásos gyökereit, hogy elkerüljük jelentésének elszegényedését vagy félreértését.